Love Me or Leave Me

7. fejezet

-Álljunk meg egy monacoi szóra. Honnan tudod hol lakok? -értetlenkedtem

-Az legyen az én titkom -villantott egy pimasz mosolyt- Ezt neked hoztam -átvettem a virágot

-Köszönöm! -szagoltam bele- Gyere beljebb -invitáltam, majd vízbe tettem a tulipánokat és a virágokkal teli vázát a nappaliban található dohányzóasztalra raktam- Milyen volt a találkozód? -érdeklődtem

-Eddig nagyon jó -felelte

-De te azt mondtad, hogy egy fontos emberrel van találkozód és menned kell.

-Kedvesem te vagy az -fogta két tenyere közé arcomat

-Várjunk te Monaco-ban laksz?

-Igen és Daniel is, hogy megelőzzem ezt a kérdést. Hogy-hogy itt laksz?

-Az egyetem utolsó félévét végeztem el, mert Erasmus-on vettem részt és édesapám szerette volna, ha itt lakok és vett egy lakást, de miután végeztem a tanulmányaimmal hazarendelt -feleltem és hátra dőltem a kanapén

-Szeretném, hogy kinyisd ezt a borítékot -tolta elém az említett tárgyat

-Rendben -kezdtem el kinyitni

Az első papíron, ami egy A4-es volt, először egy dátumot láttam meg. Március 29. Egy Cyprus-ra szóló repülőjegy volt, ami alatt a visszaútnak a jegye. A másik papíron egy számla, aminek a költsége le volt vágva. Teljes ellátásos szálloda és 5 éjszakáról lenne szó.

-Max ez -vágott közbe a mellettem ülő személy

-6 nap, ami csak kettőnké. Semmi munka, semmi család. Csak mi ketten -tette a kezét combomra

-Benne vagy? -kérdezte

-Persze -öleltem meg szorosan

-Holnap 8-ra jövök érted, mert 11-kor indul a gép és nincs olyan közel a reptér, de ezt már tudod -nevette el magát

-Okés.

Miután elment a férfi, vettem egy forró zuhanyt és vízszintesbe helyeztem magam. Másnap 7-kor keltem és gyorsan bepakoltam a ruháimat és felöltöztem. Reggelizni már nem volt időm.

-Jó reggelt! -adtam egy puszit Max szájára miután beszálltam mellé az autóba

-Jó reggelt! Nembaj, ha a reptéren reggelizünk? -kérdezte

-Nem, amúgy is azt terveztem, hogy ott fogok -feleltem

Becsekkoltunk és elindultunk reggelit venni. Max egy szendvicset és kávét kért, míg én egy szendvicset és gyümölcssalátát egy kávéval. Szépen komótosan elfogyasztottuk őket. Mire befejeztük a jártra már fel lehetet szállni, szóval el is indultunk. Kicsit izgultam a beszállás után, amit Max észre is vette.

-Héj, minden rendben lesz -nyugtatgatott és összekulcsolta kezeinket

A vállaira hajtottam a fejemet és megpróbáltam aludni. Szerencsére az egész utat átaludtam szóval nem kaptam többször idegösszeroppanást.

-Megérkeztünk kedvesem -keltegetett Max

-Fent vagyok -válaszoltam két ásítás között

A csomagjaink felvétele után fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a szállodához. Átadták a szobánk kulcsát és utunk a 4. emelet 26-os szobájához vezetett. Lepakoltunk és átvettük ruháinkat fürdőruhára. Csak egy bikinit találtam otthon. Az is túl sokat mutat a számomra.

-Jól nézel ki! -bókolt Max

-Köszi, de szerintem túl sokat mutat -néztem magam tovább a tükörben

-Pont annyit mutat, amennyit kell. Ha mások megnéznének jelzem cselekedettel, hogy az enyém vagy -nagyot sóhajtottam és felvettem a strandruhámat, majd elindultunk a medencékhez. Lepakoltuk a holminkat és levettem a strandruhát.

-Bekened a hátam? -kérdeztem és nyújtottam a naptejes tubust

-Persze -vette el és nyomott a kezére, majd bemasszírozta a bőrömbe az anyagot

Láttam, hogy szenved, ezért inkább közbe szóltam.

-Bekenjelek? -érdeklődtem

-Megköszönöm -adta át a tubust és bekentem a hátát

A napágyakon 30-40 percen át napoztunk. Jó érzés volt újra süttetni a habtestemet.

-Bejössz a vízbe? -kérdeztem Maxot

-Persze -felelte és magához ragadta a fekete gumilabdát

A víz nem volt meleg, de túl hideg sem. Pont jó volt. Elkezdtük dobálni egymásnak a labdát, nagyon jól éreztük magunkat. A vége már átcsapot ki tudja jobban összevizezni labdával játékba. Amikor kezdett lemenni a Nap elindultunk a szobánkba. Átöltöztünk és lementünk vacsorázni.

-Köszönöm! -törtem meg a közénk telepedett csendet

-Mit is? -értetlenkedett

-Itt lehetek veled.

-Örülök, hogy belementél -fogta meg az asztalon lévő kezemet

Este még elmentünk sétálni egyet, amit az eső zavart meg. 

-Nem kéne felmennünk? -kérdeztem

-Nem néztél még romantikus filmeket? -nézett rám kérdően

-De? -válaszoltam 

-Mondtam már, hogy szeretlek? -simított végig vizes arcomon

-Ezerszer Max. Szeretlek! -csókoltam meg

Max combjaim alá nyúlt és felkapott. Így álltunk az esőben több percig. A fehér pólómnak annyi volt, de az ártatlanságomnak is ezért sem takargattam magam. 

-Van kedved egyet csobbani? -kérdezte

-Életveszélyes és felelőtlen lenne ilyenkor bemenni -feleltem

-Minden autóba üléskor kockáztatok. Anyumtól meg sokszor megkaptam, hogy felelőtlen vagyok -vont vállat és magával vitt a vízbe

A kiruccanás alatt nagyon összemelegedtünk. Max, ahogy rám néz lehet látni komolyan mondja, hogy szeret engem és nem csak úgy. Látszik, hogy tudja a szavaknak súlya van. A haza utunk zökkenő mentes volt.

A mikor felértem a lakásomba és belenéztem a tükörbe egy teljesen más Ophelia nézett vissza. Egy kiegyensúlyozott, boldog és sikeres nőt pillantottam meg benne. Nem a mindig késésben levő és csalódást okozó Ophelia Johnson-t.