Love Me or Leave Me

3. fejezet

-Jó reggelt! -köszönt be Christian a terembe

-Jó reggelt! -köszöntem vissza mosolyogva

-Milyen volt a tegnapi napod? -foglalt helyet és kirakta a laptopját az asztalra

-Nagyon jó. Ha kívánnék sem kaphatnék jobb közösséget. Max nagyon nyitott velem kapcsolatban.

-Örülök neki, hogy tetszik -mondta nagy mosollyal az arcán

-Sziasztok! -jött be Max nyújtózkodva

-Szervusz emlegetett szamár -köszönt neki nevetve

-Szia! -köszöntem neki kissé nevetve

-Mi van? -kérdezte értetlenül

-Semmi -felelte Christian fejét fogva

-Most komolyan -nézett rám

-Rólad beszéltünk és ugye bejöttél -ittam bele a forró italomba

-Van programod délutánra? -kérdezte

-Az interjúkra felkészíteni téged és elkísérni.

-Értem -mondta majd elhagyta a termet

-Van ötleted, a szponzorokkal kapcsolatosan? A ruhákon és az autón való elhelyezkedéssel.

-Ami azt illeti van -mondtam és megnyitottam a jövő évi szponzorok listáját

-Hallgatlak.

-Ugye a hátsószárnyon eddig az Aston Martin logója és a Honda felirat ékeskedett. A Rauch állandó szponzor, de nem ad vagy vesz el az autó motorjából. Mobil 1, Esso és Telcel ugyanez. Mivel jövőre kiszáll a Honda talán keresni kéne új szponzort.

-Átküldöm a foglalt cégek listáját. Tavaly felkerestünk pár újat, de nem nagyon foglalkoztunk velük, mivel nem volt annyira szükséges.

-Rendben. Az interjúk ahogy látom délután 2-től vannak. Mikorra küldjem el a felkeresett cégeket?

-Amikor jó neked. Nem kell sietned van időd.

Sikeresen találtam egy céget, akiknek küldtem is egy levelet. Míg vártam elindultam a kafetériába.

-Szia! -suttogta a fülembe egy ismerős hang, amitől összerezzentem

-Szia! -köszöntem vissza halkan

-Megijesztettelek? -kérdezte kissé gúnyos hangon

-Nem számítottam az érkezésedre -mondtam az igazságot

-Meghívhatlak egy kávéra? -kérdezte

-De hiszen itt minden ingyen van nekünk -néztem rá értetlenül

-Igaz. Akkor úgy kérdezem, hogy van e kedved velem kávézni? -vonta fel a szemöldökét

-Rendben kávézok veled -húzta mosolyra az ajkait- De csak egy feltétellel -emeltem fel a mutató ujjamat- Ha elmondod miért is vagy ennyire kedves velem

-Áll az alku.

Helyet foglaltam egy asztalnál és a görögsalátámat elkezdtem majszolni. Max két habos cappucino-val ért az asztalhoz, ahol helyet is foglalt.

-Hallgatlak -mondtam, majd bekaptam egy falatot

-Amikor először találkoztunk nagyon szimpatikussá váltál. Szokásom a szimpatikus emberekkel társalogni és a társaságukat keresni -kortyolt bele a bögréjébe

-Értem. Bakker nem is néztem az időt. Mennünk kell az első interjúra. Na sipirc -rakptam be a kártyámat és a telefonomat

Az interjúk jól mentek. Nem mondott semmi olyat, ami ronthatna a helyzetén. A hotelbe együtt mentünk vissza, ami fel is tűnt egy-két fotósnak, de ilyenkor egy sosem megtörtént kiskori emléket idéztem fel, amin mindketten elnevettük magunkat.  A szobám ajtajához érve kínos csend telepedett közénk.

-További szép estét! -mondtam, mire ő is szólásra nyitotta a száját

-Szép estét!

Az ajtót kinyitottam és az egyik lábammal már beléptem amikor arra lettem figyelmes, hogy Max visszahúzott magához és az orrunk összeér.

-Max -mondtam nagyot nyelve a végén

-Ophelia -mondta ki a nevem és ajkaimra tapadt

Levegő hiány miatt váltunk szét. A férfi homlokunkat összeérintette.

-Akarlak -jelentette ki és a szemembe nézett

-Tessék? -néztem rá értetlenül- Gyere beljebb, ne hallja az egész szint -Max belépett a szobámba és ő kanapén én az ágyon foglaltam helyet

-Ophelia -kezdett bele- Még sosem éreztem ilyet ezért sem tudom, hogy ez mégis mi. Amikor rád nézek elképzelem a közös jövőnket. Alig ismerlek, de elképzelem. Veled álmodok. Dilara-val sosem álmodtam.

-Későre jár. Ezt holnap beszéljük meg szerintem. Jó éjszakát! -zártam be az ajtót Max orra előtt

Kicsit gyötört a bűntudat, hogy faképnél hagytam. Egy forró zuhany után bedőltem az ágyba.

Másnap korán kezdődtek az interjúk. Az odavezető úton csendben haladtunk, de visszafelé Max megtörte a csöndet.

-Amit tegnap mondtam azt komolyan gondoltam. Kérlek beszéljük meg egy kávé mellett -kérlelt

-Lehet róla szó, de csak egy feltétellel. A következő interjún nem leszel annyira mogorva. Ez is rontja a hírnevedet. A maszk alatt nem igazán látszik, de a szemeden igen. Ha nem Mogorva Maxként szeretnél híres lenni hallgatsz rám.

-Akkor áll a kávé. Most van is 1 óránk.

-De nekem -szakított félbe

-Semmi de. Direkt megnéztem mikor vagy szabad. Most szépen eljössz velem és egy-egy kávé társaságában megbeszéljük a dolgokat.

-Rendben -adtam be a derekamat

-Kezdjünk is bele -ült le velem szembe és elém tolta a kávémat- Minden, amit mondtam igaz. Nem vagyok Kupidó, de lehet megkéne próbálnunk -kortyolt bele forró italába

-Gondolod? -ráncoltam össze a homlokomat

-Igen. Ha a részedről nem is lenne érzelem, akkor segíthetnél elsimítani az ügyemet. Illetve a rajtrács jóképűségével lehetnél együtt. Én pedig a RedBull és az összes csapat lányai közül a legszebb nőjével lennék együtt.

-Miért gondolod, hogy csak te érzel bármit is? -húztam fel a szemöldökömet ravaszan

-Vagy úgy. Akkor ez nem egy érdek kapcsolat lenne? -támasztotta meg a fejét az asztalon

-Amúgy sem lenne az, mert az egyik fél biztos érez valamit.

-Hát így játszunk Ophelia? Rendben -asztaltól felállt és elment. A telefonját és napszemüvegét itt hagyta ezért sem léptem meg. Pár perc elteltével újra megjelent- Ophelia Johnson, a mai napon szeretnélek megkérni, hogy legyél a barátnőm! -nyújtott át egy szál tulipánt

-Max Emilian Verstappen, megkegyelmezek az érzéseidnek és elfogadom a felkérésedet -Max szája felfelé görbült és elvettem a virágot, majd ő felállt és megállt mögöttem

-Holnaptól rólunk fog írni a sajtó. Figyeld meg mi leszünk a paddock legszebb párja és persze a legfrissebb -suttogta a fülembe, amitől a libabőr végig futott a hátamon

Sziasztok!

Eddig, hogy tetszik a történet?

Szép napot mindenkinek!