Love Me or Leave Me

16. fejezet

Daniel Ricciardo

Este kisebb gyomorgörccsel feküdtem le aludni. Reggel 5:30-kor már fen voltam. A telefonomon megnéztem az értesítéseimet és megláttam, hogy az orvos írt Lily felkelt és hazamehet. Gyorsan felkeltem és összeszedtem magamat. Beszálltam a McLaren-be és rendesen beletapostam.

-Daniel Ricciardo vagyok és Ophelia Johnson-hoz jöttem -lihegtem a nővérpultnál

-222-es szoba -felelte

-Köszönöm! -mondtam és már siettem Lily-hez

-Mr. Ricciardo! -köszöntött az orvos a szoba ajtajánál

-Szép jó reggelt!

-Mrs. Johnson felkelt és folyamatosan az ön hollétéről kérdez. Menjen be hozzá és nyugtassa meg. Értesítjük Mr. Verstappen-t.

-Kérem neki ne szóljanak. Max kért meg rá.

-Rendben -bólintott és elment

Az ajtót kinyitottam, ahol egy olvasó Lily-vel találtam szembe magam.

-Danny! -nézett rám hatalmas mosollyal

-Lily! -szaladtam hozzá és megöleltem

-Ígérd meg itt maradsz velem -nézett mélyen a szemembe

-Ígérem szerelmem! -simítottam végig arcán, de szavaim valahogy, már nem szívből származtak

-Lehet tudni kipuszilta meg az autód oldalát? -érdeklődött

-Igen... -csuklott el a hangom- Max -nyeltem vissza könnyeimet, szólásra nyitotta száját, de megelőztem- Még nem tudni ki, de valaki olajat öntött az útra, azon megcsúszott az autó.

-Nem hiszem, hogy megcsúszott...

-Lily -néztem rá és megfogtam a kezét, de elrántotta

-Az ő pártját fogod. Menj ki és azzal a lendülettel az életemből is -kérlelt

-Elmegyek, de akkor Maxet felhívják és ő fog ápolni -vágtam oda

-Rendben -felelte ridegen- Igazak voltak a szavaid? -kérdezte mikor a kilincshez nyúltam

-Félig -feleltem

-Mondd el! -emelte fel egy kicsit a hangját

-Tetszettél nekem, de Max többet adhat neked. Ő tényleg szeret, teljes szívéből.

-Ha szeretne nem csalt volna meg.

Kiléptem az ajtón és egy nő életéből is.

Ophelia Johnson

Az orvos értesített, hogy egy hónap múlva látni szeretne. Az egyik nővér segítségével felöltöztem. A póló ismerős volt ráadásul az illatát is felismertem, de nem jöttem rá honnét. A nadrág háromszor nagyobb méretű lenne, ha nem lenne rajtam a rögzítő. A kerekesszékre átültem és kitoltak a szobából.

-Ophelia! -üdvözölt Max

-Max!

Kitolt a kórházból és átültettet az autójába. Érintése égette a bőrömet, mint a nap sütése. Az út csöndben telt.
-A vendégszobába átköltöztem, mert nagyobb az ágy -jegyezte meg Max- Beszeretnél feküdni az ágyba?

-Nem. El leszek itt lent -néztem rá

-Lehete egy kérdésem? -kérdeztem

-Persze -felelte

-Szándékosan jöttél belém?

-Dehogy, -vágta rá- megcsúsztam, de nem tudni kiöntötte az olajat az útra.

A lakáson végig futtatam a szemem és megakadt egy vörösarany nyakláncon, ami a pulton pihent. Max észre is vette, hogy az ékszert figyelem.

-Azóta ott van? -kérdeztem

-Igen -suttogta lehajtott fejjel

-Kelly nem vette észre?

-Nem, de

-És még én hittem, hogy vak vagyok -vágtam a szavába- Szánalmas vagy Emilian -nevettem fel

 Sziasztok! 

Ti milyen zenét választanátok ehhez a fejezethez?

Szép napot mindenkinek!

Lexie :)