Love Me or Leave Me

18. fejezet

-Max segítesz levenni a müzlit? -nyújtózkodtam a szekrény legfelső fokára rakott dobozért

-Persze -míg levette kezét a derekamra rakta, amitől a szívem majd kiugrott a helyéről- Tessék -rakta elém

-Köszi -néztem rá

-Christian hívott -szólaltam meg az asztalnál ülve

-Pedig mondtam neki, hogy ne keressen, amíg lábadozol -morogta a bajuszkája alatt

-Mivel már nem kell a szék, így elmennék az év hátralevő futamokra.

-Teljesen kizárt -ellenkezett

-Féltesz Verstappen? -húztam fel az egyik szemöldökömet, amire ő is ugyanezt tette- Féltesz Max? Csak, hogy ismételjem magam, amíg nem hallom a két fülemmel a választ -dőltem előre az asztalon, mire a férfi nagyot nyelt

-Ha azt mondom féltelek mi lesz? -dőlt ő is előre- Talán adsz még egy esélyt?

-Ne is álmodj róla -kacsintottam és felálltam az asztaltól a mankókkal

A következő hetekben Max mindent megtett, hogy ne tudjak elmenni a futamokra. A kulcsokat elvitte magával, amikor magamra hagyott, de, ha itthon volt szimplán csak eldugta.

-Ha tetszik, ha nem elmegyek Abu Dhabi-ba -kinyitottam a bőröndömet, majd a szekrényajtót

-Még az hiányzik nekem -zárta be a gardróbot

-Nem dirigálhatsz nekem csakúgy!

-Akkor menj vissza a lakásodba -felelte nyugodtan

-Apám eladta -válaszoltam

-Akkor itt maradsz, legalább visszatudlak szerezni -húzta egy kaján vigyorra ajkait

-Kihozod a bőröndömet?

-Persze -sóhajtott egyet és felállt- Nagyon makacs vagy -jegyezte meg

-Ezt szereted nem?

-Most akkor mi van? Pár hete még -nem fejezte be a mondatot, inkább kihozta a csomagomat

A reptérre tartó utunk csendesre sikeredett. Max felhívott valakit, hogy megérkeztünk. A repülő lépcsőjét megszerettem volna mászni, de Max nem akartak, így felkapott. A hátamon végig futott a libabőr. Az egyik ülésre lerakott, majd velem szembe leült.

-Pezsgőt? -kérdezte kedves mosollyal egy szőke hajú nő

-Nem iszik a hölgy és én sem -felelte Max

-Most kivételt teszek -néztem a nőre, aki leemelte a tálcáról, majd elém rakta- Köszönöm!

-Az orvos szerint nem kéne innod -jegyezte meg

-Az orvos szerint egyedül is boldogulok, de valaki nem engedte, hogy keressek magamnak lakást -vágtam vissza

-Szóval az én hibám? -játszotta a sértődöttet

-Igen -nevettem el magam

-Hiányzott már a nevetésed Lia.

-Nekem pedig -óvatosan felálltam, majd ő is és megöleltem- az ölelésed.

A gép egy kicsit megbillent így mi is és Max ölében találtam magamat. Mellkasunk összeért. Éreztem, hogy Max szíve hevesen dobog, de nem jobban az enyémnél. A férfi egy tincset a fülem mögé tűrt, majd beletúrt a hajamba és összetapasztotta ajkainkat. Jobb kezem a tarkójára raktam, míg a másikat az arcára. Max a szabad kezét a derekamra helyezte.

-Max -suttogtam két csók között

-Igen? -nézett rám

-Ezt nem kéne -néztem könnyes szemekkel gyönyörű íriszeibe

-Miért? -tette kezét az arcomra

-Egyszer megpróbáltuk és nem jött össze -feleltem

-Mindenki megérdemel egy második esélyt.

-Nekünk már nem jár több szerelmes pillanat -gördült le az arcomon egy könnycsepp

-Ki mondta ezt?

-Jobbat érdemelsz nálam Max.

-Nálad csodásabb nővel sosem találkoztam. Boldoggá teszel Lia -nézett mélyen a szemebe

-Tudod mit? Kimondom. Szeretlek! Rohadtul elegem van, hogy az érzéseimet elnyomom, de már nem bírom tovább. Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! -ismételtem, de közben megeredtek könnyeim

-Én is szeretlek! -mondta ki és neki sem bírta tovább könnycsatornája- A fenébe is szeretlek téged!

Hirtelen megcsókolt. Ilyen szenvedélyesen még sosem csókolt meg. Benne volt a szeretet, a sajnálat, a törődés és az elmúlt időszak érzelmei is. Bármennyire is nehéz elfogadnom, de szeretem Max Emilian Verstappen-t.

Az út hátralevő részében Max ölében aludtam. Nehezen szálltunk le a gépről, hiszen fáradtak voltunk. Késő este becsekkoltunk, majd felmentünk a szobáinkhoz. Max megfogta a kezemet és visszahúzott magához.

-Nem szeretnél nálam aludni? -kérdezte

-Miért is ne -feleltem játékosan

A pizsamánkat a kézipoggyászunkból kivettük és átvettük azokat. Max karjaiba húzott és így aludtunk.