Love Me or Leave Me

28. fejezet

A reptérre Pierre jött ki elém, mert ragaszkodott hozzá, pedig mondtam neki, hogy mást is megtudok kérni, mivel vannak a környéken ismerõseim.

-Rég voltam Párizsban -jegyeztem meg az autóban ülve

-Szereted? -kérdezte

-Szép meg minden, de nincs az a pénz, hogy itt lakjak -nevettem fel a végén

-Van benne valami -felelte

-Mikor lesz a megbeszélés? -érdeklõdtem a meglépésem ürügyérõl

-Holnap 10:30-kor -válaszolta

-Szuper!

-Hogy van Max? -kérdezte a francia

-Jobban, de még mindig van láza és persze férfi ,szóval olyan, mintha lenne egy gyerekem. Daniel-t megkértem vigyázzon rá, de félek milyen állapotban fogom viszont látni Maxet és a lakást.

-Azt hittem nem beszéltek Dan-nel -jegyezte meg

-Amúgy nem beszélünk, de a kényszer nagy úr. Nem is tudom miért mentem bele anno, hogy egy pár legyünk -fogtam meg a fejemet

-Minden okból történik. Ezt ne felejtsd el!

Az út további részében elmesélte milyen is volt az a bizonyos 3 nap. Nekik is bolondos volt, mert 24-én Kate-tel együtt ünnepeltek, 25-én Pierre családjával és 26-án Kate szüleivel ültek egy asztalhoz.

-Köszi, hogy elhoztál -mondtam miután kivette a csomagtartóból az utolsó csomagomat is

-Hívj, ha kell valami -mondtam, majd megölelt és elment

Amikor Pierre azt mondta egy kisebb lakosztályt kapok, mert a brigád, akikkel dolgozni fogok nem aprózza el a legkisebb dolgokat sem, akkor nem viccelt. Inkább a fehér és a vörös szín dominált mindenhol, kivéve a fürdõben, ahol márvány minta fedezhetõ fel.

Írtam Esteban-nak, hogy megérkeztem és lenne e kedve találkozni. Nem szeret írni, ezért most is egy hangüzenetet kaptam tõle.

-14:30-kor a hotel ajtaja elõtt foglak várni. Nemleges választ nem fogadok el az idõpont kapcsán. Pusza

-Ott leszek megnyugodhatsz. Mióta mondod azt, hogy pusza? -mondtam nevetve a pusza szót

Írtam Maxnek, hogy épségben megérkeztem a francia városba. Felmentem az egyik közösségi oldalra és elkezdtem pörgetni azt. Rengeteg világmárka és híres modellek képeit dobta fel nekem az alkalmazás. Annyira elmélyültem a telefonomba, hogy arra eszméltem fel már 14 óra múlt 7 perccel. Gyorsan megfésülködtem és megigazítottam a sminkemet, majd felvettem a bakancsomat, kezembe vettem a táskámat és már mentem is le. Miután kiléptem a kapun megpillantottam Esteban-t.

-Szia! -sétáltam a férfihez

-Szervusz! -köszönt vissza, majd megölelt- Szeretsz biliárdozni? -kérdezte

-Igen -feleltem- Miért?

-Akkor induljunk is játszani -kacsintott, majd kinyitotta autójának ajtaját és beszálltam

A 10 perces út néma csendben telt. Láttam a francián többször, hogy szólásra emeli ajkait.

-Itt is vagyunk -fordult felém egy hatalmas mosollyal az arcán

Kiszálltunk és követtem Esteban-t. Egy társashát pincéjébe mentünk, az ajtóhoz érve a férfi elõvett egy kulcsot a zsebébõl. A tárgyat behelyezte, jobbra elfordította, majd lenyomta a kilincset.

-Csak utánad -engedett elõre

Egy hatalmas szobában találtam magam. Volt egy kisebb asztal, ahol hidegtálak sorakoztak, mellette egy másik, ahol pedig italok. A helység közepén volt elhelyezve a biliárdasztal. Lepakoltam, majd levettem a kabátomat.

-Játszunk egyet? -kérdezte a francia

-Persze -feleltem egy mosollyal az arcomon

-Kérsz bort vagy pezsgõt?

-Igen, de csak, akkor, ha te is iszol velem -feleltem

-De vezetek? -nézett rám értetlenül

-Mindketten tudjuk mi lesz az este végkimenetele -ütöttem meg az asztalon az egyik golyót

-Igazad van -lépett mögém és súgta jobb fülembe

-Te jössz -néztem hátra, majd elléptem Ocon-tól

3 órával késõbb már kiürült 2 üveg vörösbor és 1 üveg pezsgõ. Abban a 3 órában mindenrõl beszélgettünk. A szezonról, a múltunkról és a jövõképünkrõl.