Love Me or Leave Me

11. fejezet

Reggel, amikor felkeltem Max már nem volt a helyén. Kikecmeregtem lassan az ágyból és megindultam a konyhába. A falnak nekidőlve szemléltem, ahogy a kedvesem próbálja felrobbantani a konyhát.

-Hozzam a poroltót? -szóltam hozzá, mire megugrott

-Ijesztegetsz itt engem -mormogta orra alatt

-Hallottam ám -jegyeztem meg, amíg főztem egy adag kávét

-Mi a titka az amerikai palacsintának? -nézett rám kérdő tekintettel

-Mit raktál bele? -kérdeztem tőle, majd egy kiskanállal megkóstoltam a tésztát

-Liszt, tojás, tej és vaníliaaroma -felelte

-Cukrot és egy kicsi lisztet igényel még -raktam két evőkanál cukrot, majd 1 kanállal a lisztből is

-Sűrűbb is lett -nevetett fel Max

-Látszik, hogy a tészta kifőzésénél és a pesztó rákanalázásánál leragadtál -cukkoltam

-Ezért is tartottalak meg -karolt át hátulról és belepuszilt a nyakamba

-Most mondanék valamit, de jobban járunk mindketten, ha megtartom magamnak -vágtam vissza

-Úgyis tudom mire gondolsz -mormolta a nyakamba, míg én sütöttem a palacsintákat

-Hallgatlak.

-A munka miatt is jó, hogy velem vagy. Vagy esetleg tévedek? -nézett rám

-A te szádból hallani más -néztem rá

Míg én a serpenyő felett álltam, Max megterített majd rakott az asztalra nutellát és baracklekvárt.

-Alma vagy narancs? -kérdezte kezében két doboz gyümölcslével

-Narancs -feleltem, majd leraktam az asztalra az elkészült palacsintákat- Mindjárt jövök -álltam fel és a gyógyszeres és vitaminos szekrényhez siettem, hogy megkeressem a savlekötőmet, de rá kellett jönnöm, hogy nincs- Itt is vagyok -ültem le vele szembe

-Egy lenge ruhát és alá egy bikinit vegyél fel a mai programhoz.

-Rendben -néztem rá értetlenül

Reggeli után mindketten elintéztük a dolgainkat és felöltöztünk. A hajamat csak átfésültem és kibontva hagytam, de egy hajgumit bedobtam a táskába.

Max Verstappen

A szobából kijövő Ophelia-ra pillantottam, majd végig mértem. Megfogadta a tanácsomat és egy fehér lenge ruhára esett a választása. A dekoltázs gyönyörűen kiemeli kebleit, lábait csak comb középig takarja a textília, így azok is megmutatkoznak. Sminkben és anélkül is csodálatos, de most még szebb, mint a monaco-i gála vacsorán volt.

-Baj van? -nézett rám

-Pazarul festesz kedvesem!

Ophelia Johnson

A titkos programra tartó utunk igen csendes volt. A rádióban adott muzsika volt az egyetlen zaj a gépjárműben. A kikötő parkolójába leparkolt Max és kiszálltunk a Honda-ból.

-Hajókázni fogunk? -néztem fel rá

-Is -felelte és egy sunyi mosolyra húzta ajkait

Max segített felszállni egy kisebb fehér yacht-ra, aminek Kapitány a neve. Helyet foglaltam az asztalnál és megvártam Maxet, míg megvitatják dolgaikat.

-Indulhatunk? -kérdezte kedvesem

-Igen -néztem rá és elmosolyodtam

-Mehetünk uram -szólt a sofőrnek, aki parancsszóra el is indította a hajót- Min mosolyogsz? -kérdezte értetlenül

-Csak örülök, hogy veled lehetek -fogtam meg asztalon pihenő kezét

15 perc elteltével megálltunk és Max levette a pólóját. Megkerestem a hajgumit és felkötöttem a hajamat egy copfba.

-Csobbanunk egyet? -kérdezte

-Persze -feleltem és levettem a ruhát és megmutatkozott a testem bikiniben

-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? -súgta a fülembe

-Ezerszer -feleltem és megindultam a víz felé

-Pillanat romboló -tette keresztbe kezeit, mint egy durcis kisfiú

-Majd meglátjuk -néztem hátra és kacsintottam

-Eddig bírtalak a szárazföldön látni -mondta, majd felkapott és a vízbe dobott

-Nagyon vicces Emilian!

-Tudom. Azért is csináltam -vont vállat, majd ő is bejött a tenger sós vizébe

Amint közvetlen elém úszott megfogta a derekamat és berántott a víz alá. Mielőtt feljöttem volna a háta mögé úsztam, hogy a hátánál fogva lenyomja. Óvatosan feljöttem a víz alól és a hátára ugrottam, majd ő megijedt.

-A szívrohamot hoztad rám Ophelia -jelentette ki

-Ez volt a cél -vontam vállat

A hajóra visszamentünk és megtörölköztem, majd kiültem a napra. A kikötőbe tartó úton a hullámzó tengert kémleltem. Hajamat lobogtatta a szél.

-Indulhatunk tovább? -kérdezte Max miután leszálltunk a hajóról

-Igen -feleltem

-Akkor a következő állomásunk egy ékszerüzlet -néztem rá értetlenül, de nem szólaltam meg

Max kinyitotta a kocsit és berakta a táskát a csomagtartóba, míg én beszálltam. Az egyik piros lámpánál combomra rakta jobb kezét, majd amikor zöld lett tovább pihentette ott. Nem szóltam neki, mert tudom, hogy biztonságban vagyok mellette.

-Itt is vagyunk -szólalt meg

Kiszálltunk és kézen fogva elindultunk az épületbe. Amint beléptünk egy visszafogott, de mégis elegáns ékszerüzlet fogadott minket.

-Miben segíthetek? -kérdezte az eladónő

-A kedvesemnek -mutatott rám- szeretnénk venni egy nyakláncot.

-Arany, vörös, ezüst vagy esetleg fehérarany legyen? -kérdezte kedves hangnemben a nő

-Vörös arany -felelte Max

-Jöjjenek csak ide -invitált a pult másik végéhez minket

-Kitudná venni ezeket? -mutatott a jobb oldali ékszertartó, amin 5 darab nyaklánc van

-Persze -felelte és egy kulccsal kinyitotta a szekrényt és kivette a kért darabokat

-Melyek 14 karátosak?

-Ők ketten -mutatott egy végtelen jelesre, aminek a közepén egy szív van és egy rózsaszálasra

-A végtelen jelest szeretném.

-Rendben -felelte és elővette a hozzátartozó dobozkát és belerakta az ékszert

Kifizette Max és elhagytuk a helyet.

-Miért kaptam? -kérdeztem, míg nézegettem az újonnan kapott nyakláncomat

-Mert megérdemled -felelte

Odahaza tisztálkodás után egymás vállára borulva a kanapén ülve néztünk ki a fejünkből. A férfi vállán elszenderedtem, de arra keltem, hogy a tarkómnál matat. A nyakamhoz nyúltam és a nyakláncba botlottam, majd elmosolyodtam.