Love Me or Leave Me

15. fejezet

Max Verstappen

-Hölgyem! -rohantama roncshoz- Lia -sokkoltam le, amikor megláttam Lily arcát- Segítség! -ordítottam el magamat

Szemem megtelt könnyekkel, alig láttam. Hívtam a mentőket, akik gyorsan kiértek. Óvatosan kiszedték Lia-t és egy hordágyra rakták, majd a mentőbe.

-Hozzátartozója? -kérdezte a mentős

-Igen -hazudtam

-Akkor jöjjön velünk.

Ophelia-n kívül semmi sem érdekelt. Nem akartam elveszteni. Fogtam a sínbe tett kezét. Ha Daniel megtudja én vagyok a hibás biztos megutál egy életre. A kórházhoz érve egy műtőbe rohantak Lia-val.

-Uram! -szólított meg egy orvos

-Igen? -néztem rá reménykedve hátha tud valamit

-Ön Ophelia Johnson hozzátartozója? -kérdezte

-Igen -vágtam rá

-Ön okozta a balesetet? -kérdezte mire rájöttem mire megy a játék

-Igen -csuklott el a hangom

-Ő az hölgyem-szólt a rendőrnek

-Kövessen -szólt a nő

-Rendben.

Egy kis szobába mentünk, ahol Daniel ült. Mellé ültem, de a torkomban dobogott a szívem.

-Ivott alkoholt a mai napon? Esetleg használt bármi szert is, ami okozhatta? -kérdezte a nő

-Dehogy, én csak megakartam látogatni Lia-t és siettem, mert tudtam sok dolga van -sírtam el magamat, ami nem igen rám vall

-Mr. Ricciardo, mint szemtanú azt nyilatkozta, hogy megcsúszott és a fékre későn lépett -a mondat hallatán Daniel-re kaptam a fejem

-Arra futottam -felelte

-Tény, hogy megcsúszott a kocsi, de akkor is az én hibám. Ha az első hibát nem követem el, akkor nem a műtőben lenne Lia -gördült le egy könnycsepp az arcomon

-Egy biztos. Nem az ön hibája. A helyszínelők szerint a beleset előtt valaki szándékosan öntött gázolajat, mivel még friss.

A szobát elhagytuk mindketten Daniel-lel és egymás mellé leültünk a váróba. Úgy ültünk ott, mint két iskolás gyerek, akik várnak az igazgatói iroda előtt.

-Max! -szólított meg, de nem néztem rá- Sajnálom!

-Te öntötted ki az olajat, hogy Lia jobban haragudjon rám? -mordultam a férfira

-Hülye vagy? -nézett rám sértetten

-Bocs haver.

-Nem neked kell tőlem bocsánatot kérni, hanem nekem. Hátba szúrtalak.

-Ha nem csaltam volna meg, akkor még mindig együtt lennénk. Én voltam, aki elindította a lavinát. Kezdünk tisztalappal? -néztem rá kérdő tekintettel

-Persze -küldött felém egy bíztató mosolyt

Két órája remegő lábakkal vizslatom a padlót. Félek. Félek, mert elveszíthetem azt a személyt, aki mellett igazán boldog vagyok. Daniel izmai megfeszültek, de ezen kívül semmi más jelet nem adott, hogy ideges.

-Önök Max Verstappen és Daniel Ricciardo? -kérdezte egy 50 éveibe járó férfi

-Igen -feleltük egyszerre

-Eric Clarck! Kövessenek! -utasított minket

A folyosó végén jobbra fordultunk és egy újabb folyosó tárult elénk, ami a kórtermeknek van előállítva.

-Egyenlőre stabil, és a műtét is jól sikerült. Viszont lenne önökhöz egy kérdésem. Mikor szedte be legutoljára a receptre írt savlekötőét, illetve követi-e az előírt diétát?

-Miért kérdi? -néztem rá aggódó tekintettel

-Nem mondta? Sajnos túl sok gyomorsav termelődik a szervezetében. Volt, hogy reggelig hirtelen felkelt és a wc kagyló felett végezte?

-Igen, hetente többször is -feleltem

-Egyeztetek az ortopéd sebésszel, addig egyikük bemehet hozzá -mondta a férfi, majd elment

-Menj be -szólalt meg Daniel- Úgyis te vagy az igazi, látszik rajta, amikor rád néz.

-Nem gond? -kérdeztem vissza, biztos, ami biztos

-Nem -felelte

Elhúztam az ajtót, hogy betudjak menni, majd beléptem. A gépek pityegése. A nő minden levegővétele a gép segítségével történt. Egyik lába egy rögzítővel volt van rögzítve, míg a másikat csak egy fásli takarja. Bal karja válltól végig gipszben van. Az ágyhoz húztam egy széket és leültem arra. Kezemet ráraktam Lia gipszére és a nő arcát csodáltam. Haját az orvosok felkontyolták, ezért az arcán lévő összes seb látható.

-Sajnálom kedvesem -gördült le egy könnycsepp az arcomon, míg arcán végig simítottam- Nem veszíthetlek el, mert a segítségeddel találtam meg magamat. Minden tökéletes pillanat veled történt, nem Dilara-val vagy Kelly-vel -mondtam végig a  könnyeimmel küzködve

-Uram! -szólított meg a már ismert orvos, elhagytam a szobát és Daniel mellé álltam- Mrs. Johnson-nak bal lábszára eltört, míg a jobb térde csak kiugrott. A bal kulcscsontja, könyöke és csuklója is eltört. Az utóbbi szilánkosra. A nyelőcsövét teljesen kimarta a sav, szóval a következő fél évben szigorúbb diétára fogjuk ítélni.

-Köszönjük! -felelte Daniel

-Daniel! -szólítottam meg, mielőtt beszállt volna az autójába

-Igen?

-Ha felébred te legyél mellette. Te legalább mosolyt csalsz az arcára -mosolyogtam rá, de legbelül sírtam, hogy kimondtam a szavakat