Love Me or Leave Me

34. fejezet

-Akkor ezt most még egyszer Lia, és kérlek érthetően mondd el -mondta Max, miután elmondtam az orvosnál történteket

-Nem vagyok terhes, és várni kell az eredményre, hogy mi is okozta azt, amit.

-Mi a legrosszabb eshetőség? -kérdezte, de mindketten hallgattunk, Lewis pontosan tudta, de nem mondott semmit- Lewis -nézett a britre

-Nem lehet gyermeke -felelte, de ennek következtében nálam eltört a mécses- Sajnálom -mondta elcsukló hangon, majd legördült az arcán egy könnycsepp

-Illetve van más is, amit el kell mondanom -néztem a hollandra

-Amikor Franciaországban voltam találkoztam Esteban Ocon-nal és azt hittem történt valami, de nem -az utolsó szó kimondása után Lewis-ra néztem

-Késő este volt, amikor lakáshoz felértem, de hallottam egy sikolyt, ráadásul egy nőit. A hangforrásához siettem és akkor láttam meg Ophelia-t. Ocon kezei közül kiszabadítottam és bekísértem a kölcsön lakásomba. Másnap reggel hamar haza ment, és én sem voltam a lakásban, ezért nem találkoztunk.

-Higgyem is el mi? -nézett rám és Lewis-ra felváltva

-Max -szólította meg a brit

-Te most ne mond semmit -mordult rá

-Max Emilian Verstappen -néztem rá szúrós tekintettel- Két választásod van. Elhiszed, amit Lewis mondott, vagy ennyi volt köztünk. Az elmúlt időben mogorva vagy velem, pedig nem tettem semmi rosszat.

-Akitől kérted a lakást eltudja kérni a felvételeket? El kéne beszélgetnem Ocon-nal -nézett Lewis-ra Max

-Írok neki és még ma és megkérdem.

-Rendben, köszi szépen -mondta, majd felállt és elment

-Menj utána -szólalt meg Lewis- Padlón van. Még, ha nem is látod, de padlón van.

-Köszönök mindent! -mondtam, majd Max után mentem

A férfit az étterem parkolójában találtam. Az autónknak nekidőlve temette arcát kezei közé.

-Max -szólítottam meg

-Menjünk haza Lia -mondta, majd beszállt az autóba

Az út néma csöndben telt. Többször szólásra nyitottam a számat, de végül inkább nem mondtam semmit. Féltem, hogy most vége lesz annak, amiért az életemet.

-Beszélhetnénk? -ült le mellém a kanapéra

-Persze -mondtam, majd a kisasztalra raktam a könyvet

-Amikor pakoltam valamelyik nap találtam egy naplót. Ráadásul a te naplódat. Nem szabadott volna elolvasnom, de megtettem. Ami benne volt elgondolkoztatott, hogy elrontottam nagyon.

-Mire gondolsz pontosan? -kérdeztem meg a hollandot, mert kíváncsi voltam, hogy az életben egyszer mi miatt is használta az eszét

-A címe és az első mondat. Nem is olvastam tovább, mert ennyi elég is volt.

-Szeress vagy hagyj el -mondtuk ki egyszerre

-Egész életemben eddig rengetegszer jöttem ki vesztesként, de amióta találkoztam vele csakis nyerek -mondtam

-Nem nyertél velem Lia, és ez a gond -fogta meg a kezem

-Ez nem igaz -néztem mélyen kék íriszeibe- Magunkat nyertem meg.

-Ne mond ezt Ophelia, mert hazugság.

-Emberek vagyunk. Hibázunk. A hibáinkkal együtt tökéletes a kapcsolatunk.