Love Me or Leave Me

10. fejezet

Jó érzés volt újra a lakásomban tartózkodni. A konyhámba belépve a konyhaszigeten találtam egy szív alakú doboz és mellette egy borítékot. Mivel csak nekem és lent a portásnak van kulcsa kissé megijedtem. A nappaliba vittem a dobozkát és a borítékot. Kinyitottam óvatosan a levelet egy lapot találtam benne.

Reggel 9-kor csengetni fognak. Engedd be az illetőt.

Sz. H. T. Sz. F. H.

Másnap reggel 9-kor tényleg megszólalt a csengőm. Óvatosan kinyitottam az ajtót és Max Verstappen állt velem szemben.

-Szőke Herceg Tengerkék Szemekkel Fehér Honda-val -gondolkodtam hangosan

-Igen.

-Gyere beljebb -invitáltam

-Bocsánat! Apám miatt, magam miatt.

-Tudod mit tanított nekem egy mese? A múlt is fájhat, de az én filozófiám szerint vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle.

-Oroszlánkirály -mondtuk ki egyszerre

-Fájhat a múlt is, de nekünk vannak jó emlékeink. A nyaralás. Elugrasz, ha nem beszéljük meg, de tanulhatsz is belőle, ha megbeszéljük az érem két oldalát. Dönthetsz.

-Gyere ülj le. Kérsz valamit? -kérdeztem

-Nem -felelte, majd felültünk a bárszékeimre

-Az idő rohan nem de? Begyógyítja sebeinket.

-Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb -kontrázott Max- Nem szeretnélek elengedni.

-A te döntésed mégis más volt.

-Az én döntésem te vagy! Nem más csakis te -fogtam meg az asztalon lévő kezemet- Szeretlek!

-A szavaknak súlya van -jegyeztem meg, de nem húztam el a kezemet

-Ezért is mondom ki újra. Szeretlek! -nézett íriszeivel reám

-Túl gyorsan loptad be magad a szívembe, de abban a tempóban össze is törted, viszont az ajtót nem találtad meg -fogalmaztam úgy, hogy kicsit törje a fejét

Felállt és odajött hozzám, majd a derekamnál fogva felemelt és megpörgetett.

-Bár ne lettem volna olyan hülye, hogy hallgattam apámra -suttogta ajkaimra

-Itt az ideje, hogy tiszta lappal újra kezdjük nem? -kérdeztem

-Igen -tűrt egy tincset a fülem mögé

A következő 2 hónap nagyon jól telt és a sajtó már minden kérdést feltett a magánéletéről, amit szeretett volna ezért már nem görcsöltünk annyira a futam hétvégéken. A mindennapjaink csodásan teltek, akárcsak egy mesében. Max nagy nehezen, de rávette, hogy költözzek hozzá. A lakásomat nem adtam el, mert lehet jól fog jönni házibuli helyszínnek egyszer.

-Annyira büszke vagyok rád! -pusziltam a nyakhajlatába a repülőn

-Hát még én -nézett rám gyönyörű szemeivel

-Megérkeztünk -ébresztett fel Max

-Gyors volt -jegyeztem meg két nyújtózkodás közt

Az autóban csak kémleltem a csodás tájat. Hiába élek több éve Monaco-ban egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal. Max a csomagjainkat felvitte a lakás előszobájába, ahol én kipakoltam a szennyest, ami igazából egy zsákban volt, mert átszoktattam a szennyest egy külön zsákba tesszük szokásra. A mosógépet elindítottam, majd a csomagjaink maradék tartalmát a helyükre tettem. A fogkefe, fogkrém és egyéb tisztálkodó szereket bent hagytam a neszesszerben, míg az arcápoláshoz használt termékeket a fürdőszobába kiraktam.

-Elmegyek fürödni -szólt Max és megindult az említett helység felé

-Okés -szóltam vissza a konyhából, ahol konstatáltam, hogy be kell majd vásárolni

A listát írtam, amikor Max telefonja már hatodszor villant fel ezért megnéztem ki az. Camille nevét írta ki a készülék. Eldöntendő kérdéseket tett fel. Ezek elolvasása után sokkos állapotban néztem magam elé.

-Baj van? -kérdezte Max

-Nézd meg a telefonodat és megtudod -kacsintottam és felálltam a székről, hogy elhagyjam a helységet, de megfogta a karomat és visszahúzott magához

-Nőből vagy ezért mindent túl gondolsz mi? -kérdezte pimaszul- Bizonyára Camille barátnőd nevét láthattad. Vannak dolgok, amiket meg kell beszélnünk. Mivel tegnap volt a futam még pár infóval szolgál, de holnaptól jövőhét keddig csönd lesz.

-Köszönöm, hogy elmagyaráztad.

-Mindketten jobban járunk szerintem -jegyezte meg a férfi és elnevette magát

-Feltétlenül -csaptam óvatosan a mellkasára, majd elnevettem magam

-Holnapra terveztem valamit -simított végig ujjával arcomon

-Mit? -kíváncsiskodtam

-Tudod mit szoktam mondani ilyenkor? -kérdezte a szemöldökét felvonva

-Aki kíváncsi hamar megöregszik -mondtuk ki együtt

-Elmegyünk bevásárolni? -kérdeztem

-Persze -válaszolta, majd nyomott egy puszit a homlokomra

-Mit kell venni? -kérdezte a boltba vezető út alatt

-Zöldségeket, gyümölcsöket és ami megtetszik.

-Valamelyik nap készítsek pesztós tésztát? -kérdezte

-Ha szeretnél -feleltem

-Mikor vásároltál utoljára? -kérdeztem, mert a férfi nemigazán tudta mi hol van

-2 hete vettem egy autót -felelte

-Azt tudom. Akkor úgy kérdem, mikor voltál utoljára élelmiszerüzletben?

-A téli szünetben talán.

-Az nem most volt -jegyeztem meg

A sorban állást gyorsan letudtuk és szerencsére a dugót pont elkerültük hála az egérutaknak. Míg lefürödtem Max kipakolt és átrakta a mosógépből a szárítógépbe a frissen mosott ruhákat.

-Hogy bírsz még dolgozni? -dőlt be az ágyba mellém, ahol még átfutottam pár dolgon

-Holnap le kell adnom és inkább most átnézem, hogy holnap csak át kelljen küldeni -válaszoltam és elraktam a tabletet