Love Me or Leave Me

24. fejezet

-Az édesapja.

-Hol van? -kérdeztem

-Németországban, a hamburg-i börtönben.

-Lehetne egy kérdésem?

-Persze -felelte az ügynök

-Most, hogy lecsukták, eladhatom az ottani házunkat, vagyis az összeset? -kérdeztem

-Ha szeretné igen -válaszolta

-Rendben, köszönöm!

A férfi elment én pedig megkönnyebbülve ültem le a kanapéra. Max is ezt tette, majd átkarolt és egy puszit nyomott a hajamba.

-Szeretlek szívem! -mondta

-Én is téged! -néztem rá könnyes szemekkel

-Ne sírj -ölelt át- Már nem árthat neked -suttogta

-Köszönöm ,hogy vagy nekem -mondtam neki a könnyeimmel küszködve

-El foglak jegyezni, megesküszünk, majd felneveljük a gyerekeinket és együtt öregszünk meg. Ennél szebb életet nem is kérhetek -suttogta

-Szeretlek Max Emilian Verstappen! -csókoltam meg

-Szeretlek Ophelia Johnson -suttogta ajkaimra

Másnap reggel bekevertem a pizza tésztát, mivel előző este megígértem Max-nek, hogy ez lesz az ebéd. A kávémat iszogattam az erkélyen ülve a puha köntösömben, amikor a vállamra tette a kezét.

-Jó reggelt kedvesem! -nézett rám

-Szép jó reggelt! -néztem fel rá

-Van kedved ma filmezni? -tűrt egy tincset a fülem mögé

-Persze -mosolyogtam reá

-Mit nézünk? -kérdeztem, miután leültem mellé  a kanapéra

-Valami dokumentum film?

-Benne vagyok. Ariana Grande filmje?

-Megnézhetjük, úgyis szereted.

Miután vége lett elkezdtem készíteni a pizzákat. Max szalámit kért feltétnek, míg én sonkát, sajtot, kukoricát és ananász raktam a magaméra, vagyis egy Hawaii pizza mellett döntöttem.

- Szia Mick! -szóltam a telefonba

-Helloka!

-Micsi? -kérdeztem

-Minden a legnagyobb rendben -felelte- Lennél a tanúm? -kérdezte mire a szemeim kikerekedtek

-Igen -feleltem, majd nagyot nyeltem

-Nem volt túl biztató.

-Hirtelen jött a kérdés -feleltem

-Azért Max-nak magabiztosabban nyögd ki az igent, amikor megkéri a kezedet.

-Max és te is az eljegyzésünkrõl beszél egy ideje. Csak nem tudsz valamit?

-Lehet tudok, de az is elõfordulhat, hogy semmit sem. Az utóbbi az esélyesebb válasznak -mondta játékosan

-Oh, igen? -kérdeztem azonoshangnemben

-Annyit mondok a választ még halálod elõtt megtudod.

-Nagyon vicces vagy -mondtam gúnyos hangnemben- Megyek, mert jelez a sütõ, hogy kész az ebéd. Szervusz! -köszöntem el az osztrákok jellegzetes köszönését

-Vágod, hogy nem Ausztriában születtem? -kérdezte

-Persze -vágtam rá

-Menj fáraszd az uradat ilyenekkel. Szevasz! -köszönt el és bontotta a vonalat

A fõzõlapra raktam a forró pizzás tepsit, majd elõvettem két tányért és megkerestem a pizzaszelõt. Találtam a kész ételeket és szóltam Max-nek.

-Nagyon jó lett Lia! -jegyezte meg, miután lenyelte az utolsó falatot

-Örülök, hogy ízlett.

Max ledõlt aludni, én pedig elmostam a konyhában a piszkos edényeket. Miután befejeztem csatlakoztam hozzá.

-Ugye azt tudod, hogy ez csak egy fázis? -dünnyögte a nyakamba a férfi

-Hogy érted? -kérdeztem fáradtan

-A fázis amiben most vagyunk egy tökéletes fázis, viszont az ezelõttiek nem voltak. Ha ebben az egyben éljük le az életünk, ráadásul senki és semmi sem zavarja meg ezt, akkor nyugodt életünk lesz -dünnyögte továbbra is

Sziasztok!

Kinek, hogy telt eddig a suli?

Elõre szeretném jelezni, hogy a heti egy részt próbálom tartani, de, ha nem sikerül akkor a következõ héten dupla részt fogok publikálni.

Szép napot mindenkinek!

Lexie :)