Fura idegen (Yoongi ff.)

29. rész

KangJoon

"Hol van MinJi? Régen jelent meg akárhol a közeletekben"

"Igaza van. Mindig olyanok voltatok mintha össze lennétek nőve"

- Nagyon sokat kell tanulnia mostanában. - hazudott Jae, jól tudván hogy eltűnt.

"De akkor JunHoon hogyhogy itt van. Igaz idősebb MinJinél, de nem annyira sokkal"

- Oké, figyeljetek. - szólaltam fel, megelégelve hogy nem hajlandóak segítséget kérni a követőtáborunktól.
- MinJi eltűnk egy pár hónappal ezelőtt. Tudom hogy nem szökött el, ott voltam vele aznap mikor eltűnt a saját házukból. - kezdtem bele.
- Meg szeretnélek titeket kérni, hiszen tudjátok hogy néz ki, hogyha esetleg látnátok, keressetek meg a privát profilomon. Könyörgöm. - kérleltem a chatet, ahogy az új hírek hallatán, aggódó kommentekkel kezdtek minket lebombázni.

"Miért nem szóltatok előbb?"

"Bejelentettétek az eltűnését?"

- Csinálni fogok majd egy külön videót ahol minden kérdésetekre válaszolni fogok.. - alig bírtam beszélni a sok alkohol miatt amit ittam.
- Csak kérlek segítsetek.. - motyogtam fejemet az asztalra hajtva. Nagyon közel voltam ahhoz hogy elsírjam magam, az alkohol nem segít azon hogy mennyire egy érzelmi roncs lettem az eltűnése óta.

Okolom magam a történtek miatt. Ha hallottam volna akármit, vagy előbb elkezdtem volna keresni akár szóltam volna a többieknek erről az idegen alakról aki zaklatja, akkor még itt lenne velem.

- Na gyerekek, köszönjük hogy itt voltatok velünk ebben a liveban, nagyon hálásak vagyunk nektek sziasztok! - szólalt meg hírtelen HyungMin látván hogy mennyire készen vagyok, és ezzel el is búcsúztak a nézőktől miközben én csak ott fetrengtem keseregve.
- Figyelj haver, tudom hogy ez MENNYIRE nehéz neked, mindannyiunknak az, de lehet nem így kellett volna közölni a hírt. - érintette meg a vállamat, én pedig rögtön lábra álltam.

- És csak ölbe tett kezekkel várjam hogy majd valaki hívni fog? - kezdtem el mérges lenni.
- Senki se hív, és ha még is akkor valaki hasonlót láttak. Muszály mások segítségét kérjük, mert azt se tudjuk hogy MinJi életben van e még vagy sem. Lehet hogy a napjai megvannak számlálva miközben ti ölbe tett kezekkel várjátok a csodát. - löktem el magamtól aminek hatására két nagy lépést tett hátrébb.
- Jelentett nektek egyáltalán valamit a vele eltöltött idő, vagy csak én tekintettem igazán a barátomnak? - tettem fel a kérdésemet pszichésen felnevetve.

- Csak egy 'barát' mi? - kérdezte Jae fintorogva.
- Mindannyian tudjuk ebben a szobában hogy te nem csak barátként tekintesz rá. Mindig csak kerested a társaságát mint egy kis pulikutya aki rohan a gazdája után. - lépett hozzám közelebb karba tett kezekkel, majd hírtelen megragadott a pólóm nyakánál fogva és magához rántott.
- Ha tényleg azt hiszed hogy nem jelentet nekünk semmit akkor nagyot tévedsz, ő is ennek a családnak a tagja de nem tudunk semmit az incidensről te igen okos vadbarom állat. - kezdett el lökdösni hátrafelé, félre lökve a székeket és az asztalt.
- Téged védünk. Nem gondolod hogy eléggé gyanús hogy egy tizenhat éves lány eltűnt a szülei lakásából miközben a huszonnégy éves férfi barátja nála aludt? - kérdezte fogait összeszorítva, teljesen neki lökve a falnak.
- Nem hogy csak azért vennének őrizetbe gyanúsítottként mert nem jelentetted be rögtön, mert te voltál vele utolsóra de még fiatalkorú gyermek lehetséges megrontásával is lecsukhatnak. Na EZT nem akarjuk, de csinálj amit akarsz te tuskó. - morogta még mindig a pólómat markolászva.

- Vedd le rólam a mocskos kezed. - suttogtam oda neki fenyegetve, ellökve magamtól.

- Takarodj ki a lakásomból és majd gyere vissza ha megjött a józan eszed. - ezzel el is kezdett kirángatni.

- Várj várjál már. Nem gondolhatod komolyan hogy egyedül hazaengeded. - rohant az oldalunkhoz Jun, Hyungra nézett.
- Mondj már valamit! - emelte meg a hangját de választ nem kapott.
- Akkor haza kísérem. - suttogta maga elé ahogy kiment utánam az ajtón.

- Ahogy gondolod. - hunyta le a szemeit egy ideges sóhajjal Jae.
- Vigyázz magadra és erre az idiótára, majd beszélünk. - meg se várva semmilyen választ ránk csukta az ajtót, majd pár másodpercel később meghallottuk a zár automatikus kattanását, ezzel kizárva minket.

- Menjünk, haza viszlek.

•••
Yoongi szemszöge

Egy vigyorral az arcomon néztem végig az élő adást ahogy mind a négyen ténylegesen mennyire el vannak keseredve. Főleg a legmagasabb, fekete hullámos hajú férfit. Örömmel tölt el a keserűségük.

- Na, hogy tetszett az előadás drágám? - fordultam megkötözött szerelmem felé, felvéve a villát ami az asztalon pihent majd beleszúrtam a kis tortaszeletbe.
- Mostmár több mint százezren tudják hogy eltűntél, ezt meg kell ünnepeljük. - emeltem a remegő szájához az édes finomságot, ő pedig kicsit hezitálva megengedte hogy megetessem.

Minden nagyszerűen halad.