Fura idegen (Yoongi ff.)

5.

Mikor meglàttuk hogy felènk rohannak, elkezdtem a biztonsági őrök irányába rohanni.

- Mi a faszt csinálsz?! - kiabált Joon ahogy utánam kezdett rohanni.

- Bízz bennem. - szóltam hátra neki, miközben kiugrottunk a szélső biztonságiőr útjából.

Utánunk akart nyúlni, de túl távol volt tőlünk.

- Meg vagy őrülve?

- Igen. - nevettem el magamat.
- De siessünk mert a végén utol érnek. - néztem hátra a két biztonsàgiőrre akik a nyomunkban voltak.

Vègig rohantunk az egész bevàsàrló központon, leràzva az őröket, majd kimenekültünk az èpületből.

Joon felhívta Jaet aki megmondta hogy elkaptàk őket, ès hogy nem mehetnek el ameddig a rendőrök ki nem jönnek. Majd csak annyit hallottunk hogy az egyik biztonságiőr elvette Jae telefonjàt, de a hívás az továbbra is ment.

- Hát ezek nem fognak kijutni baszki. Menjünk szerintem haza. - kapcsoltuk ki a kameráinkat.

- De nincs nálad a kocsikulcs. - mondatom hallatàn olyan fejet vágott hogy elkezdtem nevetni.

- Akkor is haza kísérlek. Legalább nem hízol el. - vigyorodott el, én pedig csak izomból hátba vágtam.
- Tudod hogy csak viccelek. - karolta át a vállamat ès közelebb húzott magához.

- Tudom. - sóhajtottam egy hatalmasat.
- De akkor se viccelődj ilyennel. Főleg hogy olyan vèkony vagyok hogyha leesnék a lèpcsőről kettétörnék. - karoltam àt a derekát barátilag.

Ezzel beszèlgetésbe kezdtünk, közben pedig szépen lassan indultunk meg hozzánk.

•••

A nap már lemenőben volt mire a házamhoz èrtünk.

- Na akkor szia kölyök, majd még beszélünk. - köszönt el egy kis öleléssel, majd még utoljára megsimogatta a fejemet

Én is elköszöntem majd bementem a házba, bezárva magam mögött az ajtót.

Amint beértem azonnal megcsapott a frissen elkészített palacsinta illata, amit egyszerűen nem tudtam hová tenni.

Lassan bementem az étkezőbe, az asztalon pedig azonnal megpillantottam egy tál gőzölgő palacsintát díszelegni.
Egy vázàban pàr cseresznye virág faág volt, és a vázához egy kis sárga cetli volt lehelyezve.

Odamentem ès felvettem a cetlit.

"Remélem tetszenek az ajándékaim. Tudom hogy a kedvenceid~. ^-^"

Az illető nem tévedett. Tényleg a kedvenc dolgaim vannak az asztalon, de honnan a fenéből tudja. Meg egyáltalán ki a fene járt ben a házban ameddig én nem voltam itt?!
Betörtek geci..

Azonnal elkapott a paranoia a tudat miatt, hogy egy olyan ember járt a házban ahol lakok, akiről azt sem tudom hogy kicsoda.

Mondanám azt hogy a srácok voltak, de velük voltam, és mivel friss a palacsinta, ezért nem rég csinálták meg. Az iskolából meg senki sem tudja hogy hol lakok, mivel senkivel sem barátkozok annyira hogy elmondjam nekik.

Félelmemben azonnal körbe jártam az egész házat, hogy lecsekkoljam hogy minden be van-e zárva. Ajtó, hátsó ajtó, ablakok. Mindegyik be volt zárva.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni, hogy egy kicsit le tudjam magam nyugtatni, majd felvettem a pizsamámat.

Visszamenve a konyhába gondolkodtam azon hogy megeszem a palacsintákat, de egyszerűen ki tudja hogy mit tett bele a készítője.

Most lehet hogy én vagyok nagyon paranoiás, de akkor is. Jobb félni mint megijedni.

Kidobtam a kukába, majd elmosogattam a tányért.

A cserepet megfogtam és a benne lévő virágokkal együtt felvittem a szobámba. Semmi gyanúsat nem láttam bennük.

Letettem a vázát a szobámban lévő íróasztalomra, majd ágyamba befeküdve beállítottam az ébresztőt, majd minnél előbb azon voltam hogy elaludjak, de a gondolat hogy valaki volt bent a házban nem tudott nyugton hagyni.

Ajánlom hogy ez csak valami vicc volt..