Fura idegen (Yoongi ff.)

18. rész

Mikor nagy nehezen kinyitottam a sok sírástól fájó szemeimet, azonnal szembe is találtam magamat az előttem fekvő férfi sötét íriszeivel.

Meglepetten ugrottam hátra, mire a hátam rögtön ívbe állt a bele nyilaló fájdalomtól.

- Jó reggelt drágám. - engedte el a kezemet. Vidáman átölelte derekamat, majd bújt szorosan hozzám miközben én szenvedtem.
- Fáj? - simogatta a hátamat, felém kerekedve engem pedig a hátamra fordított.

Én csak bólogattam, mert nem igazán tudtam megszólalni.

- Mindjárt jövök. - adott egy puszit a homlokomra.

Leszállt rólam, majd kikelve az ágyból ment ki a szobából siető léptekkel, pár perc múlva pedig meg is érkezett valamilyen fajta krémmel, egy jaj gumival meg egy fésűvel.

- Fordulj a hasadra. - kért meg lágy, rekedtes hangon.

Nagy nehezen próbáltam tenni amire kért, de annyira remegtem hogy inkább úgy döntött hogy segít nekem.

- Mit- - már éppen kérdezni akartam volna hogy mit akar csinálni, mire leparkolt mindent a mellettünk lévő éjjeliszekrényre, ő pedig felmászott az ágyra és leült a hátsómra, a lábaival a derekam két oldalán.

Ficánkolni kezdtem, hogy szálljon le rólam, de csak megragadta a vállaimat, erősen az ágyba nyomva.

- Ne vergődj. Csak maradj nyugton. - ahogy megérezte hogy lehiggadtam, elengedte a vállaimat és megragadta a fésűt.

El is kezdte megfésülni hosszú, kócos hajamat.

- Mi van? Ennyire élvezed hogy tépem a hajad? - kérdezte ahogy meghallotta nyöszörgéseimet. Hangjából tisztán ki tudtam venni azt hogy vigyorog.

- Nem. Fáj. - nyögtem ki nehézkesen.

- Hát édes, sok fájdalom fog még érni az életben. - simított végig az oldalamon, másik kezével letéve a fésűt, majd megragadta a hajgumit és felkötötte a hajamat.

Eltűrte a nyakamból az összes kékre festett tincsemet. Megragadva a pólóm alját egy mozdulattal felhúzva fedte fel maga előtt a szerintem kék és zöld hátamat.

- Ne mocorogj már ennyit. - szólt rám ismét, megfogva a krémet.

Nyomott a kezébe belőle, majd elkezdte belemasszírozni az egész hátamba. Hosszú, csontos ujjaival óvatosan szántotta végig az érzékeny felületet.

Az elején fájdalmas arckifejezéssel viseltem amit csinált, de ez egy kis idő múlva egy szinte teljesen ellazító érzésbe váltott át.

- Jobb? - kérdezte az arcomat figyelve. Szemem sarkából figyelve bólintottam egyet.

- Igen. Mostmár abba hagyhatod. - azt akartam hogy végre le szálljon rólam. Nem akarom magamhoz ennyire közel.

- Miért? Nem esik jól? - vezette fel a kezeit a vállaimra, lejjebb hajolva hozzám.

Nem tudtam mit mondani. Ha azt mondtam volna hogy nem akkor az hazugság lett volna, mert nagyon is tudja hogy mit csinál.

- Látod. Jól esik. - azonnal bele temettem az arcomat a párnába. Megéreztem forró leheletét a tarkómon, később pedig meg is éreztem fogait ahogy gyengéden belém harapott.
- Ezt egész nap tudnám csinálni, de sajnos nekem ma be kell menjek dolgozni. - eresztett el, leszállva rólam pedig rá tette az egyik kezemre a bilincset. Csak az egyikre.
- Itt a távirányító, és majd mindjárt hozok neked reggelit, de előtte elkészülök. - viharzott ki a szobából.

Megfogtam a távirányítót, a hátamra feküdve pedig el is kezdtem tévézni.

A csatornák között nézelődtem, hátha találok valamit.

Ahogy a tévét figyeltem, egy jó pár perc múlva a szemem sarkából meg is pillantottam hogy visszajött a szobába. Egy szál törülközőben.

Vörös fejjel azonnal eltakartam a szemeimet a kezemmel.

A kíváncsiságom viszont felém kerekedett. Egy kis rést csináltam és ki kukucskáltam az ujjaim között.

Azonnal megpillantottam csupasz felsőtestét. Nem volt olyan durván kidolgozva, de azért nem panaszkodhatott.

- Tetszik amit látsz drágám? - vigyorgott rám csábosan, ahogy a ruhásszekrényéhez ment.
- Nyugodtan nézhetsz. Nem zavar. - ezzel el is kezdte kiválogatni. Mikor meg láttam hogy elkezdte levenni a törülközőt a dereka körül azonnal elfordítottam a fejemet az ellenkező irányba.

Ennek az embernek nincsen semmi szégyenérzete..

- Mondtam hogy nézhetsz. - szólalt meg miután felöltözött és észrevette hogy nem néztem végig ahogy öltözködik.
- Hozok neked reggelit. - mondta, elhagyva ismét a szobát.

Percek múlva meg is érkezett egy tálcányi palacsintával.

Letett az éjjeliszekrényre egy babamonitort, mondván hogy így mindent hallani és látni fog, jelezve nekem hogy ne próbálkozzak semmivel.

- Szia drágám. Majd jövök. Ne nézz felnőtt filmeket. - viccelődött, amin egy jót vigyorogtam.

- Nem ígérek semmit. -  forgattam meg egy kicsit a szemeimet, felhorkanva.

- Arra itt vagyok én. - kacsintott egyet, megsimítva a fejemet. Vissza fogtam magam hogy ne fintorogjak el a mondata hallatán.

Lehajolt hozzám, adva nekem egy búcsú csókot, majd jókedvűen itt is hagyott.

Végre egyedül vagyok.