Fura idegen (Yoongi ff.)

7.

Rohanásba kezdtem a mögöttem hallható léptek is futásba válltottak át.

Hátra pillantottam futás közben, de az illető arcát nem tudtam kivenni.

Gyorsan előre fordítottam a fejemet és elkezdtem ide-oda nézelődni menekülési útvonal iránt keresve.
Valahogy le kell hogy hagyjam. Muszáj, vagy utol fog érni.

Egy darabig minden erőmet beleadva futottam egyenesen a lámpákkal kivilágított utcákon, majd berohantam egy kis utcáb, majd még egybe és még egybe.

Akár merre is futottam, léptei hangját még mindig hallottam.

Addig haladtam ameddig meg nem láttam egy elég magas kerítést.
Gyorsan levettem a táskámat és át dobtam a kerítés másik oldalára.

Már át akartam mászni, mikor a férfi megragadta a kapucnimat és le rántott a földre.

Egy kis sikollyal érkeztem le a földre, de gyorsan felkeltem és már menekülni akartam volna, de karjai fogságában voltam.

Elkezdtem kirángatni a kezemet az alacsonyabb férfi kezei közül, de nem engedett.

- Engedj el! - kiabáltam el magamat, és oda rúgtam lábammal amit JungHoon mondott.

Egy fájdalmas morgást kiadva rogyott a térdeire, egyik kezét sajgó férfi tagjához tette, a másikkal pedig meg támaszkodott a földben, mély levegőket véve.

Gyorsan át másztam a kerítésen kihasználva a helyzetet.
Felkaptam a táskámat és rohanni is kezdtem, egyenesen haza felé, közben pedig meggyőződtem arról hogy az az illető biztos hogy nem követ engem.

De nem. Szerencsére nem tudott tovább követni.

•••

Haza érve leszedtem a cipőimet, majd azonnal felmentem a szobámba, és ledobtam a táskámat a földre, az íróasztalom mellé.

Levágtam magamat az ágyra, és a fehér plafont kezdtem el bámulni.

Hírtelen megéreztem hogy megrezzent a telefonom a zsebemben.

Elő véve arra számítottam hogy valamelyik bírka csekkol le engem hogy élve haza jutottam-e, de nem.

Ismeretlen: Enyje kislány. Nem szép dolog rugosni.

Ismeretlen: Meg kellene hogy büntesselek, de ezt még elnézem neked. ;)

MinJi: Ki vagy? Te követtél?

Ismeretlen: Az nem számít. Majd megtudod hamarosan. ^^

MinJi: Oké?..

Ezzel fogtam magam és azonnal le is tiltottam a számot, mert teljesen kiakaszt, és megijeszt. Honnan tudja a számomat?

Felkeltem és kinéztem a sötét utcára az ablakomon keresztül.

Egy ideig ott álltam és pásztáztam a terepet, majd elhúztam a függönyömet, hogy ne lehessen belátni a szobámba.

Mi a fenét akar tőlem?