Fura idegen (Yoongi ff.)

6.

- Megint az a Suga van fent a színpadon? - könyököltem le az asztalra kólámat iszogatva, miközben pedig a színpad köré gyűlő tömeget kezdtük el mindannyian figyelni.

- Ezek szerint igen. - biccentett a tömeg felé Hoon.

- Mire számítottál te idióta? - forgatta meg a szemeit, megborzolva egy kicsit a haját Joon.
- Minden egyes este fellép, ha kell akkor többször is. - dőlt hátra karbatett kezekkel.

- Igaz. Nem úgy mint mi négyen. Mi már max csak akkor lépünk fel amikor pénzjutalmat adnak a nyertesnek. - horkant fel Hyung.
- Amióta ez a Suga gyerek itt van, egyszerűen lehetetlen megnyerni akármit is.

- Akkor is gyakrabban kellene próbálkoznotok. Még akkor is ha úgy érzitek hogy nincs eséllyetek ellene, mert ez nem így van. Le tudnátok győzni. - vettem be a szívószálat a számba.

Egy kis ideig néma csendben ültünk. Nem igazán érdekelt ha nem értenek velem egyet ebben, de úgy éreztem hogy muszály ezt elmondanom nekik.

Már mikor azt hittem hogy meg se fognak szólalni, Jae megtörte a csendet.

- Nagyon aranyos vagy hogy bíztatni akarsz minket. - csípkedte meg az arcomat az asztal másik végéből áthajolva hozzám.
- Végig hallgatjuk a kölyköt, majd feliratkozunk az előadói listára.

A többiek csak helyeslően bólogatni kezdtek.

Egy kis beszélgetésbe bonyolódtunk, közben pedig hallgattuk a háttérben lévő előadást.

Annyira fura volt a szöveg számomra amit rappelt.

Olyan érzésem volt mintha nekem szólna. Ezzel most lehet beképzeltnek hangozhatok de akkor is.

Olyanokat mondott hogy "Te szuka hívj oppának.", de rajtam kívül nincsenek nála fiatalabb lányok, meg úgy egyáltalán nagyon lányok sincsenek rajtam kívül, csak egy pár, de azok is ilyen lassan harmincak.
Ő meg még csak húsz vagy mennyi.

Aztàn kitudja, lehet hogy nem is nekem szól. Sőt tuti hogy nem nekem szól, csak már megint behallucinálom a dolgokat.

Amint befejezte az előadást a fiúk azonnal felpattantak és elmentek felírni a neveiket a listára, persze előtte elmondták hogyha akármi törtènik az alatt a kis idő alatt csak sikítsak.

•••

A fiúk egy sikeres fellépést tudtak végbe vinni.

Mindenki nagyon meglepődött mikor ők lettek felhívva a színpadra, mert ők csak akkor lépnek fel nagyjából szinte mindíg amikor van pénz jutalom a nyertesnek.

A sikeres fellépés miatt rávettem őket hogy megihassak velük egy pohár bort.

Miután kiszórakoztuk magunkat, a klub előtt elválltak útjaink.

Haza akartak kísérni, mondván hogy késő van és nem biztonságos, de megmondtam nekik hogy nyugodtan menjenek csak haza. Hogyha történik valami úgy is fel fogom hívni az egyikőjüket aki elérhető lesz.

Szépen lassan elkezdtem menni hazafelé, fél fülemben hallkan lágy zenét hallgattam, közben pedig élveztem a hűvös levegőt.

Ahogy haladtam, hírtelen meghallottam egy pár halk léptet a hátam mögül.

Arra vártam hogy majd mindjárt elhalad mellettem az illető, de léptei soha sem gyorsítottak fel. Lassan haladt.

Kiváncsiság gyanánt elkezdtem egy kicsit felgyorsítani a lépteimet. Ahogy az én lépteim egyre csak gyorsultak, a mögöttem lévő illetőjé is.

Elkezdtem egy kicsit pánikolni. Helyesbítek. Nagyon pánikolni!

Mély levegőket véve kezdtem el gondolkozni azon hogy mit tegyek, majd eldöntöttem hogy mit fogok tenni.

Rohanni kezdtem.