Fura idegen (Yoongi ff.)

16. rész

Csak némán figyeltem, felkészülve mindenre amire készülhet.

Hírtelen a semmiből megragadott, és a csípőmnél fogva magához húzott.
Kezeimet kinyújtva tettem őket a mellkasára, eltolva magamtól egy kicsit hogy azért egy kis távolságot tartsak a kettőnk között.

- Olyan magas vagy.. - motyogta rekedtes hangon.

- Eressz. - kezdtem el hátra felé lökdösni, de attól függetlenül hogy észrevehetően alacsonyabb nálam, ahhoz képest sokkal erősebb nálam.

Nem akartam megütni meg ilyenek, mert akkor biztos vagyok benne hogy bele fogja verni a fejemet a falba vagy megint kiüt.

- Miért végy ilyen magas? - nézett fel rám sötét szemeivel.

- Nem tudom. - válaszoltam, továbbra is tartva a távolságot.

- És nagyon atlétikus is vagy. - vezette fel az egyik kezét a vállamra, a másikkal pedig továbbra is szorosan tartott.

- Köszönöm?.. - válaszoltam bizonytalanul a dicséretére.

Hírtelen lábujjhegyre állt hogy egy magasak legyünk.
Amint megláttam hogy az arca vészesen közeledik az enyémhez, elkapott a pánik és izomból lefejeltem.

Azonnal elengedett, hátrébb állva a homlokát fájdalmasan fogva.

Ezt a lehetőséget kihasználva kirohantam a fürdőszobából. Becsuktam az ajtót magam mögött, majd odarohantam a bejárati ajtóhoz.

Amikor odaértem akkor realizáltam hogy kód kell ahhoz hogy az ajtót ki lehessen nyitni.

- Csak kerülj a kezeim közé.. - fordultam hátra azonnal ahogy meghallottam a fürdőszoba ajtó nyitódását.

Egyre csak közeledő alakját figyelve, észrevettem az övet a kezében.

Na azzal most vagy meg akar fojtani, vagy jól meg akar verni.
Minden esetre nem maradok itt hogy kiderüljön.

Ahogy elkezdett felém rohanni, kicseleztem és elkezdtem rohanni.
Felugorva a kanapéra, ugrottam egyet, megragadva a fa védő rácsokat, ami véd attól hogy nehogy leess a második emeletről, majd felhúztam magamat.

Ahogy átlendítettem magamat a korláton azonnal berohantam a szobájába, és bevágtam az ajtót.
Hátamat neki támasztva kezdtem el valami után nézni amivel gyorsan el tudnám torlaszolni.

Ahogy megpillantottam az íróasztalánál lévő széket, rögtön oda is rohantam hozzá, de sajnos amint meg tudtam fogni, az ajtó azonnal kivágódott.

- Be kell hogy valljam, eléggé fürge vagy, de nem gondolkozol előre. - bukta be az ajtó és el is kezdett iramosan felém közeledni.

Magunk közé akartam rántani a széket, de még mielőtt ezt meg tehettem volna a hajamnál fogva megragadott és berángatott a szoba közepére.

Fájdalmas nyöszögésekkel követtem az útját, mire hírtelen letaszított a padlóra.

- Vedd le a pólót. - utasított erélyesen.

Ahogy beállt a hátam mögé, félelmemben bizalmatlanul tettem amit parancsolt, a pólóval pedig eltakartam a csupasz mellkasomat.

- Meg foglak tanítani hogy ne bánj velem így. Hogy engedelmeskedj nekem. - ezzel meg is éreztem az első hasító, és csípő fájdalmat amit az övvel mért a hátamra.

Folyamatos ütéseket mérve rá vezette le rajtam mérhetetlen haragját.

Nem túrtam mást tenni, mint nyöszörögve, könnyek közepette, a pólót szorongatva tűrjem minden egyes ütését.
Teljesen a sokk hatása alatt voltam.

A padlóra potyogó könnyeimet figyeltem, teljesen összekucorodva, összeszorított fogakkal.

Annyira szorítottam őket hogy azt hittem hogy el fognak törni a hatalmas nyomás alatt.

Mire befejezte a büntetésemet, addigra már a hátam lángokban állt. Az egész égett.

Nem hallottam semmi mást, csak nyöszörgésemet, és a férfi lihegését.

- Ellent fogsz még nekem mondani? - kérdezte, amint összeszedte magát.

Nem tudtam válaszolni, akkora sokkban voltam.
- Nem hallom a válaszod! - emelte meg a hangját, belerúgva az oldalamba.

- Nem fogok neked ellent mondani.. - válaszoltam, közben pedig alig kaptam levegőt a rúgástól.
- Nagyon sajnálom. - kértem tőle bocsánatot, még ha nem is bánom az egészet. Csak nem akarom hogy még jobban megverjen. Félek tőle. Ez tényleg képes lenne megölni. Halálra verni. Akármi.

Nem hallottam semmi választ tőle, csak annyit éreztem hogy hideg ujjbegyeivel végig simította a hátamat, majd hírtelen megéreztem hogy végig csókol a gerincemen.

- Vissza veheted a pólót. - éreztem ahogy a melegsége eltávolodik tőlem, én pedig nagy nehezen visszavettem az anyagot.

Amint magamra helyeztem a pólót, elém sétált, letérdelt elém.

- Nem gondolod hogy kellene adnod nekem egy engesztelő ajándékot? - biccentette egy kicsit oldalra a fejét, benedvesítve alsó ajkát.

Megéreztem hogy még több könny folyik le az arcomon.
Kinyújtva felém mind a két kezét, megfogta az arcomat, majd hüvelykujjaival letörölte a könnyeimet.

El akartam tolni. El akartam ütni a kezeit, de nem mertem.

Ahogy letörölte a könnyeimet belemászott az ölembe, nyakát a nyakamba temette, kezeivel pedig a vállaim a kapaszkodva.

Kezeimmel a hátam mögött támaszkodtam meg, lábaimat pedig nagy nehezen kinyújtottam.

Éreztem ahogy a szája egy kis mosollyá formálódik, majd elkezdte kiszívni a bőrömet.