Fura idegen (Yoongi ff.)

20. rész

Miután az a vadállat itthagyott, hogy visszamenjen dolgozni, megragadtam a párnámat és minden erőmmel üvőlteni kezdtem bele, elfolytva a hangomat.

Nem mintha valaki meghallana.

Éreztem ahogy az erek a nyakamon kidagadnak. Ahogy a könnyek a párnát áztatták.

Az se érdekelt hogyha ő hallja és látja a babamonitoron keresztül. Ezt most muszáj kiadjam magamból, mert ha nem most adom ki, akkor Yoongi arcába fog robbanni a bomba. Aminek jól tudom hogy mi lesz a vége.

- Miért én?! - dobtam el a párnát magamtól, a falhoz furdulva pedig a szabad kezemmel elkezdtem a falat püffölni.

A sok kiabálásnak, sírásnak és vergődésnek hála hamar kifáradtam.
Visszafeküdtem a párnák közé, karommal eltakarva könnyes szemeimet.

- Anya, apa, fiúk.. Akárki... Mentsetek meg minnél előbb. - suttogtam magam elé alig hallhatóan, remegő ajkakkal.

A hírtelen mentális és fizikális fáradtság miatt szerencsére gyorsan kidőltem.

•••

A folyón pévő motoszkálóhangok ébresztettek fel az álmaim közül.

Nyílván hazaért.

Az ablak felé fordulva ébredtem rá hogy nem egy kicsit szenderedhettem el. A nap már nem ragyogott, helyette a hold fénye világított be a szobába.

Már éppen hunytam volna be a szemeimet hogy elmenjek vissza aludni, mikor az ajtó kinyílt, majd becsukódott.

Becsuktam a szemeimet hogy azt higye hogy alszok.

Nem akarok vele beszélgetni.

- Tudom hogy ébren vagy drágám. Nem szép dolog színlelni. - ahogy le buktatott kinyitottam a pilláimat, hiszen semmi értelme nincsen tettetnem magamat tovább.

Simán átlát rajtam.

- Ahhhj.. olyan hosszú napom volt. - sóhajtott egy hatalmasat.
- Nem gondolod hogy meg kellene jutalmaznod amiért ilyen keményen dolgoztam?.. - suttogta mély hangjával, felém mászva az ágyra.

Rémülten figyeltem ahogy a nyakamba bújt és elkezdte szadizni az érzékeny bőrömet.

Fél kézzel leszedte rólam a takarót, a hátára terítve, így mind a ketten alatta voltunk.

Megragadtam a vállainál fogva, megpróbálva lelökni magamról, de megragadta a csuklóimat, a fejem felé nyomva őket.

- Yoongi.. - kezdtem el remegni alatta a félelemtől, közben pedig próbáltam kiszabadítani magamat ebből a szituációból.

Egy vigyorral elhajolt a nyakamtól, majd az ajkaimra hajolt.

- MinJi.. - motyogta a számra.
- Annyira folytatnám ami most történik a kettőnk között, de túl fáradt vagyok. Sajnálom baba. - szállt le rólam, elengedve a csuklómat.

Melegítő nadrágja zsebéből kivette a bilincs kulcsát, azzal pedig ki is nyitotta azt.

- Ne felejtsd el drágám. - bújt hozzám közelebb, eltéve a kulcsot.
- Ha megpróbálkozol akármivel is tönkreteszlek. - hunta le a szemeit, megfogva a kezemet.

Az oldalamra fordultam, hagyva hogy fogja a kezem.

- Mióta? - bukott ki belőlem a kérdés amit eddig nem tettem fel neki.
- Mióta tervezted ezt ez egészet? - utaltam az elrablásomra.

Ő csak megvillantotta a fehér fogait, kinyitva pilláit.

- Olyan két éve, mikor elősször megláttalak a klubban fellépni. Az első pillanattól kezdte tudtam hogy az Istenek nekem teremtettek. - az őrült beszédje hallatán elhúztam a számat.
- És mikor végre egymás ellen állítottak minket, tudtam hogy itt az idő hogy végre az enyém legyél. - bújt közelebb az arcomhoz.

Két éve kezte el ezt tervezgetni, akkor valószínűleg sok lehetséges szituációt végig vihetett már a fejében.
Amilyen megszállott lehet csak a tökéletes elrablást tervezte meg, bár ki tudja.

- Mindíg alig vártam hogy a te nevedet halljam meg a mikrofonban, ahogy felhívnak oda. Minden alkalommal el voltam kápráztatva az előadásod álltal. Olyan energia van benned amikor a színpadon állsz, ami sokakban nincs meg. - folytatta a bókolást, amitől normális esetben pironkodnék, de hát ez nem fog most megtörténni.
- Napról napra biztosabb voltam benne hogy akarlak. Csakis magamnak. Mindenedet. - dorombolta számra, aminek hatására még a hideg is végig futkosott a gerincemen.

Minden egyes szavával egyre jobban le akartam üvölteni a fejét, és elmagyarázni neki azt hogy amit érez az nem normális. Ez az egész nem normális. De az iránta érzett félelmem nem engedte hogy megmondjam neki a magamét.

- De mostmár tényleg menjünk aludni. - adott egy puszit a számra vidáman, lehunyva szemeit.
- Jó éjt drágám.

Egy szó nélkül követtem a példáját, még akkor is ha egy cseppet se voltam fáradt.

- Jó éjt Yoongi hyung.