Fura idegen (Yoongi ff.)

15. rész

- Kiengedlek és elviszlek lezuhanyozni. Rádférne. - vette elő a kulcsot, hogy ki tudja nyitni a bilincset.

- Nem kell hozzá segítség. - forgattam meg szemeimet.

Megragadta a csuklóimat amint felültem, majd felállítva engem azonnal megszédültem.

Észre vette hogy egy kicsit megingottam, de nem mondott semmit, csak egy vigyorral fordult előre, és már meg is indultunk.

Némán haladtunk le a lépcsőn. Megpróbáltam nem leesni rajta a szédülés miatt.

Mikor leértünk, behúzott a fürdőszobába, a vállaimnál fogva letolt a földre, ő pedig megragadta a zuhanyrózsát.

- Vetkőzz le szerelmem. - nézett le rám, várva hogy megtegyem amire megkért.

- A fenéket. - öleltem át magamat szorosan, felhúzva térdeimet.

- Nem kell szégyenlősnek lenned. Nem mintha a jövőben ne látnának ruha nélkül. - kuncogta el magát egy kicsit.

- Perverz. - hajtottam le a fejemet a térdeimre fáradtan.

- Csak nem szeretném összevizezni a ruháidat, de ha ennyire nem szeretnéd őket levenni, akkor rendben. - ezzel meg is engedte a jég hideg vizet, amit egyenesen rám irányított.

- Hideg! - kiáltottam fel és azonnal próbáltam a kezeimmel védeni magamat minnél jobban.

- Hát csak ez van drágám. Majd hozzászoksz. - dobott le hozzám gyengéden két tubust.

Az egyik tusfürdő volt a másik pedig sampon.

- Hogyha ennyire zavar hogy itt vagyok, akkor el fordulok és nem nézek rád ameddig mosakszok. - szólalt meg miután észrevette hogy csak ott ülök, már teljesen hozzászokva a hideg vízhez, és nem csinálok semmit.

- Tégy úgy. - sóhajtva egyet amennyire tudta elfordította tőlem a fejét, és ahogy láttam még a szemeit is becsukta.

Meg kellene támadjam most ameddig nem figyel, de nincs hozzá elég energiám.

Miután meggyőződtem arról hogy nem kukkol, vagy valami ilyesmi, kigomboltam a pizsama felsőmet.

Amint minden lekerült rólam teljes testel el fordultam tőle a fal felé.

Nem bízok meg benne. Hogy bízhatnék meg benne?

Gyorsan elkezdtem megmosni magamat mindenhol, megszabadítva magamat a kosztól.
Amint megmostam a testemet, azonnal neki is álltam a hajmosásnak.

- Hogyha készen vagy, akkor a törülközőtartón ott van egy fehér tiszta törülköző. A mellette lévő fekete az az enyém. - hátra néztem rá a vállam felett, miközben beszélt hozzám. Továbbra se kukkol meg semmi, hála az égnek.

Amint végeztem mindennel, és a víz leöblített rólam mindent, megfogtam a törülközőt amiről beszélt. Orromhoz emelve megszimatoltam egy kicsit.

Azonnal megcsapott a kellemes öblítő illata.

Kihajtogattam az anyagot, megtöröltem magamat, majd magam köré tekertem a nagy ruhaanyagot, eltakarva magamat teljesen.

- Készen vagyok. - kucorodtam kössze megég jobban.

- Nézhetek? - zárta el nehézkesen a vizet, visszatérve a zuhanyrózsát a helyére.

- Hát nem szeretném, de nem mintha lenne választásom. - forgattam meg a szemeimet, szám belsejét harabdálva.

Kinyitotta a szemeit. Lenézve rám egy kicsit elnyíltak az ajkai egymástól. Meg se szólalt, csak nézett.

Megköszörültem a torkomat egy kicsit zavartan hogy megzavarjam a nagy bámulásban.

Egy kicsit megrázta a fejét. Lehajolt majd felvette a pizsamámat a fehérneműmmel együtt a földről.

- Ki fogom neked mosni ezeket. - ezzel be is tette a ruhákat a szennyeskosárba.
- Hozok neked tiszta ruhákat. Mindjárt jövök. - ki is sietett pironkodó arcal a helyiségből, egyedül hagyva engem.

Ahogy becsukta az ajtót, meg is hallottam hogy kattant a zár.

Ez most komolyan bezárt az ajtót?

Gondolataimba merülve vártam a férfire hogy visszajöjjön.

Hogyan tudnék megmenekül innen?

Meghallottam ahogy az ajtó nyitódik, Yoongi pedig vidáman nyújtotta át nekem ahol elnézem a saját ruháit.

- Nincsenek lány ruháim. Őszintén te vagy az első lány aki volt nálam, de azért tessék. - most e miatt megtisztelve kellene magamat éreznem vagy mi a fene?

Némán elvettem tőle a felajánlott ruhákat.

- Elfordulnál? - figyeltem arcát, ő pedig az enyémet.
- Kérlek. - el is fordult tőlem ahogy megkértem.

Teljesen szárazra töröltem magamat, majd felvettem az alsóját, a szürke melegítőnadrágját, és fehér pólóját.

Felálltam és megtöröltem a hajamat is.

- Készen vagyok. - tettem le az anyagot a helyére.

Ahogy felém fordult, végig nézett rajtam egy számomra egy kicsit félelmetes mosoly kúszott az arcára.
Nem is a mosoly volt ijesztő, hanem az hogy nem érte el a szemeit.

Szemeiben valami ismeretlen csillogott, ami eléggé nyugtalanított.

- Gyönyörű vagy..