Fura idegen (Yoongi ff.)

21. rész

- Szerelmem, ébredj. - puszilgatja az arcomat a mellettem fekvő férfi, ameddig ki nem nyitottam a szemeimet.
- Ma vendégek fognak jönni, úgyhogy ajánlom hogy jól viselkedj. - a mondat második felét már nem mondta olyan édesen.

Talán ha lesz lehetőségem akkor kérhetek majd segítséget.

- Múltkor vettem neked ruhákat, szóval most nem kell majd az enyémeket hordanod. - kelt ki az ágyból és oda is ment a szekrényéhez.

Pár perc múlva vissza jött egy derék van rövid vörös pulóverrel, és egy kék farmernadrággal.

- Ömm.. - félve kezdtem bele, mikor átvettem tőle a ruhákat.
- Melltartó? - kérdeztem, mivel azt nem kaptam tőle.

- Minek az? Úgy se fognak látni semmit. - borzolta össze a hajamat vigyorogva.
- Egyébként ott vannak hajgumik és egy fésű ha esetleg kellene. - mutatott az asztala irányába.

- Lezuhanyozhatok?.. - halkultam el egy kicsit a mondat végére.

- Rendben. - ezzel meg is ragadta a karomat, kihúzva az ágyból, majd elkezdett vezetni a fürdőszoba felé, miközben én szorosan kapaszkodtam a ruháimba.

Nem használnám azt a szót hogy rángatott, mivel nem volt erőszakos.

Nem mondott semmit, csak elengedett, majd egy utolsó puszit adva a fejem búbjára nyitotta ki nekem az ajtót, egy kis hajgumit téve a ruhák tetejére.
Megvárta ameddig bementem, utána pedig becsukta az ajtót.

Ott álltam egy pár pillanatig mozdulatlanul, várva akármilyen léptekre, amik azt jelezném nekem hogy elment, de semmi. Csak ott állt az ajtónál.

Egy hatalmas sóhajjal tettem le a ruhákat a csap mellé, kötöttem fel hosszú hajamat egy kontyba majd lekap a magamról a ruháimat azonnal neki is álltam a zuhanyzásnak.

Gyorsan végeztem, mivel nem igazán akartam magamat jég hideg vízbe áztatni.
Elzártam a vizet, megtörülköztem, felvettem a kapott ruhákat, a tükör előtt ar arcomat nézve.

- Jó szarul nézek ki.. - motyogtam magamnak ahogy az eléggé jól látható sötét karikákat figyeltem.

- Mit mormolsz oda bent? - kiabálta be nekem Yoongi.

Elengedtem még egy sóhajt, felvéve az alvós ruháimat.
Megfogtam a kilincset, majd hezitálva lenyomtam azt és kinyitottam az ajtót.

- Végre. Menj, tedd le a ruháidat, fésülködj meg és majd a lápcsőnél találkozunk. - adta ki az utasításokat, mire azonnal összeszorultak a fogaim.

Lassú léptekkel indultam el a szobája felé. Beérve ledobtam a kezemben lévő cuccokat az ágyra, közben pedig kibontottam a hajamat.

Odamentem az asztalához, felvéve a fésűt. Gyorsan megfésülködtem, utána pedig felkötöttem egy lófarokba.

Mire az ajtó felé fordultam, Yoongi már ott állt az ajtófélfának támaszkodva.

- Menjünk főzni drágám. - nyújtotta ki felém a kezét, várva hogy megfogjam.

Hatalmasat nyelve mentem oda hozzá, kicsit remegő kezemmel elfogadva az övét.

Kivezetett a szobából, egyenesen le a lépcsőn, be a konyhába.

- Főzzünk a vendégeinknek. Tudom hogy te nem tudsz jól főzni, úgyhogy neked csak segítened kell. - kuncogva vette elő a hűtőből a dolgokat amik kelleni fognak, majd elővett egy kést, vágódeszkát, lábast, serpenyőt, kis tányérokat. Mindent ami kellhet.
- Hogy van amúgy a hátad? - kérdezte miközben mostuk a zöldségeket.

- Jól. - mondtam félve a kis hazúgságomat.

Fáj, de csak akkor ha rajta fekszek, hozzá nyúlnak, vagy olyan pozícióban állok.

- Akkor miért görnyedsz? - bökött oldalba a könyökével.
- Majd ha mindennel készen vagyunk és a vendégeink is elmennek, akkor majd megmasszírozom neked. - fordította felém a fejét egy kis vigyorral az arcán.

Nem tudtam neki mit válaszolni, így csak bólintottam egyet.

•••

Már mindennel készen vagyunk hála égnek.

Egy pohár víz társaságában néztem ki a konyha ablakon, közben pedig azon gondolkoztam hogy hogyan szökhetnék meg ettől az őrülttől.

Nagy gondolataimból két kar zökkentett ki ahogy hátulról a derekam köré tekeredtek, egy mellkas pedig szorosan a házamnak nyomódott.

Az állát sikeresen a vállamra tette, a lábujjhegyein állva.

Meglepettségemben majdnem eldobtam a poharat, ahogy egy kicsit megugrottam.

- Ne ijedezz. - kuncogott a fülem mellet, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Min gondolkozol ennyire? - nyomott neki teljesen a konyha pultnál, hogy ne tudjak elmenekülni tőle.

- Hogy mikor jönnek a vendégek. - hazudtam ismét, de ahogy befejeztem a mondatot, egy autó be is hajtott, majd hat férfi szállt ki.

- Viselkedj normálisan. Ne merj segítséget kérni mert meg fogod bánni..

Ezzel adott egy puszit a tarkómra, elengedett és már el is indult a bejárati ajtóhoz.