Fura idegen (Yoongi ff.)

4.

Gyorsan levetkőztem és felvettem egy fekete, lenge melegítő nadrágot, egy nagyobb és bőbb fehér pólót.

A táskámból kiborítottam a könyveimet, és beraktam az egyik piro pulóveremet, hogyha kellene.
Felkaptam a táskámat a hátamra.

Kezembe vettem a sapkámat, a maszkomat felvettem és az állam alá akasztottam, majd megragadtam két kis hajgumit.

Miután meggyőződtem arról hogy mindenem megvan, kimentem a házból, bezártam az ajtót és vissza szálltam az autóba.

- Lerendeztétek a dolgokat? - nevettem el magamat, mikor megláttak azonnal elhallgattak.
- Megzavartam valamit? - figyeltem őket sokat sejtő pillantàsokkal.

- Dehogy is. - figyelték ahogy elhelyezkedtem a helyemen.

- Mindened megvan? - kérdezte Jae én pedig igenlően hümmögtem egyet.
- Akkor induljunk is el. - kezdett el vezetni.

- Mit csinálsz? - figyeltek engem, ahogy ketté választottam a hajamat és az egyik részét elkezdtem befonni.

- Befonom. - rájuk se nézve koncentráltam a kezem munkájára.

- Minek?

- Hogy ez. - mutattam a hajamra.
- Ne legyen útban.

- Megcsináljam? Gyere. - Joon meg se várta hogy válaszoljak, lökte odébb HyungMint.

- Hé! - kiabált rá, de a férfi csak megpaskolta a mostmár üres helyet mellette.

Óvatosan átültem mellé, és mind a ketten oldalra fordultunk, hogy hozzáférjen a hajamhoz.

- Nem is tudtam hogy ennyire jól értesz a hajakhoz. - vigyorodtam el egy kicsit.

- Most gúnyolódsz? - húzta meg a hajamat egy kicsit, mire hátra nyúltam és ráütöttem a csípőjére.

- Szépen. - szólt hátra Jae eréjjesen.

- Nem gúnyolódtam.

- Biztos. - motyogta mögöttem, majd mikor befejezte vissza ültünk rendesen.

- Köszi. - mosolyogtam rá, miközben felvettem a sapkámat.

- Cserébe kérem a vállad. - fektette le a fejét a vállamra, közelebb ülve hozzám.

Ezzel az egész úton a hatalmas bevásárlóközpont felé, a vállamon pihent.

Mikor megérkeztünk, mindannyian kiszálltunk az autóból, és körbenéztünk a hatalmas parkolóban.

Felvettem a maszkomat, és felcsaptam a kapucnimat, mikor megláttam hogy HyungMin előveszi a kameráját a zsebéből ès elindította a videót.

Beköszöntek a nézőiknek, elmondtàk hogy ismét csatlakozok hozzájuk ebben az őrületben, majd elmagyarázták hogy mit terveznek mára.

Azt tervezik hogy bemegyünk a boltba, és mivel ők nagyon arról híresek hogy mondjúk hogy egy teljes éjszakát eltöltenek egy boltban, vagy felmásznak egy hatalmas pláza üvegtetejére, vagy egy hídnak a tetejére, fogjuk és kiszállítjuk egy ruhát az egyik nézőjüknek személyesen, majd fogócskázunk egyet a biztonsàgi őrökkel.

Ez plusz jó lesz mert elméletben ki vannak tiltva.

- Na srácok, készen álltok? - kérdezte Min, a kamera irányítója.

Mindegyikünk feltette a saját kis kameráját a fejére, és már meg is indultunk befelé.

- Válljunk külön szerintem. Úgy jobban be tudunk olvadni az emberek közé.

- Igen Hoon. Nyilván. Mert egy kamerával a fejünkön annyira bele tudunk olvadni a tömegbe. - szarkazmussal átitatott hangal szólalt meg Joon.

- Hát de most miért? Nem akarsz kettesben maradni MinJivel? - kezdték el cukkolni szegényt, ő pedig csak elkezdte őket játékosan ütögetni.

- Mindegy, csak haladjunk mert így nagyobb figyelmet kapunk mint kellene. - indult meg sietve előre, a fiúk pedig csak tovább piszkálták.

•••

Órákon keresztül sétálgattunk a nélkül hogy akárki felismert volna minket.

- Nektek ez nem fura hogy még egy biztonsági őr sem jött ide hogy kikergessenek? - figyelt meredten előre Jae.

- Lehet hogy körbe akarnak minket keríteni. - mondtam kicsit elnevetve magam.

- Na te ilyet ne is mondj! - parancsolt rám Joon.
- Múltkor is amikor azt mondtad hogy valószínűleg lesben állnak a bejárati ajtónál, hírtelen ott is termettek. - ráncolta össze szemöldökeit.

- Most mit mondhatnék? Egy boszorkány vagyok. - nyújtottam ki a nyelvemet.

- Srácok. Fussatok! - szólalt meg hírtelen Min, amint meglàtta hogy vagy négy biztonsági őr rohan az irányunkba.

Na végre elkezdődött a móka.