Fura idegen (Yoongi ff.)

24. rész

- Sziasztok srácok! - köszöntek el szinkronban mind a hatan.

- Remélem még hallunk felőled MinJi. - adta hozzá Jungkook még mielőtt az ajtó be nem csukódott.

Én is nagyon remélem..

Egyikünk se mondott semmit a másiknak. Nem tudtam hogy mit mondhattam volna neki.

Könyörögni nem akartam hogy engedjen el, mert tudtam hogy úgy se engedne el, a tervezett büntetésemet pedig nem akartam neki felhozni. Hátha elfelejtette.

Hírtelen megéreztem ahogy nagy kezével megragadott a karomnál fogva elkezdett húzni maga után.

- Hová viszel? - kérdeztem félve, közben pedig próbáltam kirántani a karomat a fogságából.

- Viszlek le mosakodni. - válaszolt rám se nézve.
- Még mielőtt kérdeznéd, igen ott leszek bent veled megint, és ne hidd hogy elfelejtettem a büntetésedet. - pillantott hátra rám egy szadista mosollyal, ami miatt már azonnal a legrosszabbra keztem el gondolni.

- De egyedül is menni fog. Nem kellessz oda. - továbbra is csak próbáltam a szabadulással.

- Ohohoo~. Dehogy is nem, nehogy megint valami hülyeséget csinálj.
Mint ma a konyhában. - fogta szorosabban a karomat haragjában.

Mire észbe kaptam már a fürdőszobában voltunk a pizsamámmal a szabad kezében. Azonnal a földre taszított, én pedig hallkan felszisszentem a hátamba nyilalló fájdalom miatt. 

- Jaj, csak nem fáj a hátad? - biggyesztette ki egy kicsit az alsó ajkát, szomorúságot szimulálva.
- Vetkőzz. - vette le a zuhanyrózsát a helyéről, rideg tekintetével figyelve minden mozdulatomat.

Azonnal látta rajtam hogy nem fogom megtenni. Hogy nem fogok levetkőzni előtte.

- Ha nem vetkőzöl le akkor megint rád fogom engedni a hideg vizet mint a múltkor, de most még váltó ruhát se adok. - fenyegetőzött, én meg mivel nem akartam hogy megbetegedjek, teljes testemmel hátat fordítottam neki, majd levettem mindenemet.
- Csak szót tudsz fogadni.. - mormolta alig hallhatóan. Éppen hogy csak meg tudtam hallani.

Félre tettem a ruháimat, másik kezemmel pedig takartam a csupasz mellkasomat.

Hallottam ahogy megengedte a vizet, de nem engedte azonnal rám.

- Ma van a szerencse napod. Van meleg víz. - ezzel felém fordítva a zuhanyrózsát ismét meg engedte a vizet.
- Állj neki a mosakodásnak. Nem fogom neked itt folyatni a meleg vizet. - nem is kellett kétszer mondania.

Rögtön neki is álltam a tisztálkodásnak, félve hogy bármelyik pillanatban elzárja a vizet.

Gyorsan végeztem is majd magamra kaptam a ruhákat amiket letett nekem, utána pedig fel is álltam nagy nehezen.

Vissza tette a helyére a zuhanyrózsát.

Ismét megragadta a karomat, és el is kezdett rángatni a szobája irányába.

Mikor beértünk azonnal lelökött az ágyra. Ahogy rám mászott, lehajolt a fülem mellé.

- Na és most kezdődik a büntetésed. - suttogta bele fülembe.

Azonnal elkezdtem ott ütni és rúgni ahol csak értem, mikor megéreztem a száját a nyakamra cuppanni.

Nem tűrve az ellenkezésemet megfogta a kezeimet, majd egy kézzel össze fogta őket a fejem felett a csuklómnál, lábaimat pedig beszorította a combjai közé.

- Ne. Szállj le rólam! - kiabáltam, miközben próbáltam szabadulni a fogságából.
- Kérlek ne.. - remegett meg a szám egy kicsit, ahogy a csontos keze felvándorolt a mellkasomra, ahol markolászni kezdett.
- Kérlek hyung.. ne tedd.... - sírtam el magamat.

A könnyeim patakokban folytak le a szemeim sarkából. Egész testem ellazult, és remegésbe kezdett.

- Fejezd be a sírást. - bújt ki a nyakamból, rögtön a számra kapott.

Elengedte a kezeimet, a másik kezét kivette a pólóm alól, majd az arcom két oldalára helyezte őket, letörölve a könnyeimet, de azok csak tovább folytak.

Hírtelen elvállt a számtól, a kezei pedig lecsúsztak a nyakamra, rá szorítva, elzárva a levegő útját.

Próbáltam leszedni a kezeit rólam hogy végre levegőhöz juthassak.

- Itt az idő aludni..