Fura idegen (Yoongi ff.)

17. rész

Egy örökkévalóságnak tűnt az hogy ott ültünk és szorosan belém kapaszkodott mindenével, én pedig csak ott ültem rémülten és megrázva a nem rég történt események miatt.

Amint kibújt a nyakamból, szemeivel nézegette a meg szadizott nyakamat.

- Aww milyen kedves. Egy szívás nyom. A legjobb ajándék. - mosolyogva nézett bele a szemeimbe.
- Köszönöm. - motyogta a számra, majd adott egy kis csókot.

Annyira meg akartam ütni, de akkor úgy is én fogom húzni a rövidebbet.

- Menjünk aludni drágám. - mászott ki az ölemből, majd felhúzott a földről.

Úgy fáj a hátam mint a kurva élet.

Begörnyedtem hogy ne fájjon annyira. Az ágyhoz érve segített lefeküdni.

Már megfogta a bilincset hogy rám tegye, az arcomon pedig egy grimasz keletkezett.

- Muszáj a bilincs? Nem fogok elszökni. - nem mintha el tudnék ilyen fizikai állapotban.

Némán vizsgálta arcomat sötét szemeivel.

- A bilincs vagy a kezem. - mondta, én pedig csak értetlenül figyeltem. Az értetlenkedésemen jót mosolyogva ismét megszólalt.
- Lebilincsellek, vagy fogod a kezemet miközben alszunk. - magyarázta el.

- Oké. Akkor fogom a kezedet. - válaszoltam neki egy kis idő után, ő pedig azonnal bemászott mellém az ágyba.

Amint mind a ketten a takaró alatt voltunk megéreztem hogy a keze óvatosan megfogta az enyémet, összekulcsolva az ujjainkat.

- Nem menekülhetsz~. - dalolta vidáman, rászorítva egy kicsit a kezemre.

- Nem mintha tudnék.. - motyogtam alig hallgatóan.

- Örülök hogy észre vetted. Nem akarsz felém fordulni? - tette a másik kezét a hasamra, mire azonnal megfeszültem.

Minden erőmet összeszedve fordultam az oldalamra, hogy vele szembe legyek.

- Ismerkedjünk. - simogatta az oldalamat.
- Felteszek egy kérdést, utána te is fel tehetsz egyet. Kezdem~. Van testvéred? - tette fel az első kérdését, amire tudtam hogy tudja a választ.

- Nem hinném. - forgattam meg egy kicsit a hülye kérdésén a szemeimet.
- Hány éves vagy? - sóhajtottam fáradtan, próbálva elnyomni a félelmemet.

- 21. Mi a kedvenc állatod? - figyelte az arcomat.

- Az összeset nagyon szeretem. - nem tudnék választani egy kedvencet.
- Mit tanultál?

- Szórakoztatást és műsorvezetést. Mikor kezdtél el rappelni? - tette fel a következő kérdését.

- 14 évesen. Először csak viccből, utána pedig már komolyabban csináltam. - hunytam le a szemeimet, nem akarva tovább fenntartani a szemkontaktust.
- Mit dolgozol? - fojtottam vissza egy ásítást.

- Producer és dalszöveg íróként dolgozok, szabadidőmben pedig rappelek pénzért a klubban. Volt barátod? - szemeim azonnal kinyíltak és meredten figyeltem rá.

- Nem.. Miért? - válaszom hallatán egy gyermekies mosoly szökött az arcára.

- Aranyos~. - húzott közelebb a derekamnál fogva.
- Akkor én vagyok az első. Annyira boldog vagyok. - villantotta meg fehér fogait.

Ellenkezni akartam, de nem mertem.
Ez most komolyan azt hiszi hogy egy pár vagyunk?

- Nekem már volt egy pár kapcsolatom, úgyhogy majd meg foglak tanítani mindenre amire csak kell. - csúsztatta kezét a sokkos arcomra.

Mikre akar ez engem tanítani?! Ne tanítson engem semmire!

- Ahogy elnézem elég fáradtnak tűnsz. Menjünk aludni. - hunyta le végre a szemeit, visszacsúsztatva kezét az oldalamra, a másikkal pedig szorosabban fogta az enyémet.

Félve de én is becsuktam a szemeimet, próbálva elaludni, de nem tudtam. A fájdalomtól és a rettegéstől hogy csinál velem valamit ameddig nem vagyok ébren.

Nem fogok valami sokat aludni..