Fura idegen (Yoongi ff.)

27. rész

KangJoon szemszöge

A bárban ülve egy pohár whisky társaságában, azon gondolkozva hogy mit is kezdjek.

Ahogy rájöttem hogy MinJi eltűnt, azonnal elmondtam a többieknek mindent. A stalkelt, hogy MinJi mennyire félt, és az utolsó alkalom amikor nála voltam, volt az utolsó nap hogy a kezeim között tarthattam.

Aznap mikor felkeltem nem találtam magam mellett, ami egy kisebb pánikot keltett bennem, de rögtön azzal magyaráztam hogy biztos csak iskolába ment, hiszen elég későn ébredtem.

A KakaoTalk-on elküldött üzenetében is azt mondta hogy bement. Az egyen ruhája, és iskolába való dolgai se voltam a szokásos helyükön, így nem volt gyanúm arra hogy az éjszaka közepén elrabolták.

- Joon, szerintem egy kicsit állj le. Tudjuk hogy bűntudatod van hogy nem tudtad megvédeni, de ne idd halálra magad. - vette ki a kezemből a poharat Jae.

- Egy pohár whiskybe nem fogok belehalni. - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Ráadásul pihenned is kéne. MinJi eltűnése óta megszállottan járnod az utcákat, róla készült képekkel és azt kérdezgeted mindenkitől hogy látták-e. Az ég szerelmére, még plakátokat is csináltál! - emelte meg a hangját meglepetten HyungMin.

- Mert vannak olyanok akik nem használnak internetet. Példának mondanám mondjuk anyámat. - álltam fel a székemből, és azonnal megindultam a vissza érkező Hoon felé.
- Beleegyeztek? - tettem az egyik kezemet a vállára ahogy elé értem.

- Igen, azt mondták hogy tehetsz ki plakátokat, és a tulaj beszél az MC-vél hogy bemondhasd amit szeretnél. - ahogy meghallottam amit mondott azonnal kivettem egy pár plakátot, MinJi arcával, nevével, minden létező információval és a telefonszámommal voltak díszítve.

Otthagyva a barátaimat azonnal neki is álltam kirakni az összese hová csak tudtam, mikor megéreztem hogy valaki megérinti a vállamat.

Nagy feszültségemben hátra fordultam, és már készen is álltam hogy megüssem akárki is zavart meg, de az illető azonnal megragadta a karomat ahogy meglátta hogy az megindult felé.

Ahogy megnéztem az arcát, rájöttem hogy Yoongi az.

- Mit akarsz? - morogtam rá idegesen, kirántva a karomat a kezéből.

- Csak meg akartam kérdezni hogy mit csinálsz, mert össze vissza mászkálsz már egy ideje. - tette keresztbe a karjait.

- Bocs, csak elég feszült vagyok. - sóhajtottam egy hatalmasat, beletúrva hajamba.
- Van még dolgom úgyhogy léptem. - ezzel azonnal ott is hagytam. Nem akartam neki megmagyarázni amit csinálok. Semmi kedvem nincsen hozzá.

Yoongi szemszöge

Néztem KangJoon egyre jobban eltávolodó alakját.

Ahogy eltűnt a tömegben azonnal a plakát felé fordultam ahol szerelmem makulátlan arca nézett velem szembe.

Egy mosoly kúszott az arcomra ahogy belegondoltam abba hogy otthon vár rám, hogy haza érjek hozzá.

Írói szemszög

Yoongi teljesen a gondolataiba volt merülve ahogy a plakátot nézte.

Hosszú, vékony ujjaival végig simított a plakáton, majd körbe nézett meggyőződve arról hogy senki se néz az irányába. Ahogy végzett rögtön leszedte a plakátot, és két kézzel az arcához emelte.

Oda nyomta az orrá, mélyeket lélegezve, ahogy a lány arcát figyelte tágra nyitott szemekkel, és egy vigyorral.

- Yoongi hyung! - kiáltott oda hozzá Hoseok a hangos zene miatt.
- Nem jössz? Haza kellene menni már. - ahogy két barátja oda értek hozzá azonnal leemelte a papírt, zsebre vágva.

- Biztos a kis barátnőd már tűkön ülve várja hogy haza érj hozzá. - viccelődtek vele nevetve.

- Persze mindjárt mehetünk. Várjatok meg kint, nekem még el kell intézek valamit.

Le kell hogy szedje a plakátokat, utána pedig kezdődhet a terv második szakasza.