Fura idegen (Yoongi ff.)

2.

A férfi csak egy vigyorral nézzett engem, tudván hogy valószínűleg ő fog tovább jutni.

Az MC mind a kettőnknek odaadott egy mikrofont és le is lépett a színpadról.

Intettem Sugának egyet hogy ő kezd, ő pedig kicsit sem habozva bele is vágott.

Felhozta az élet koromat, hogy nekem ennyi idősen tanulnom kellene és nem ilyen helyekre járnom mert akkor eléggé meg fogok bukni és nem lesz belőlem semmi.
Hogy a szüleim nyilván nem tudnak arró hogy én itt vagyok mert nem igazán értékelnék.

Én minden szavára bólogattam, mivel igaza van. Nem tudnak róla hogy itt vagyok, és hogyha egy kicsit is nem tanulok akkor valószínűleg bukok, vagy nem. Nagyon inteligens vagyok ezért engem ez a veszély nem fenyeget, de jobb felkészülni a dolgokra, mint nem csinálni semmit.

- Rejtegeted az arcodat,
nem akarod hogy bàrki is felismerjen.
Kapucni, maszk, sapka.
Ennyire rettegsz? - ahogy haladt előre a szöveggel közelebb lépett hozzám, levette a kapucnimat, leütötte a sapkámat, majd letèpte a maszkomat.(tudom amúgy, szar lett a szöveg, nem vagyok egy Petőfi Sándor. Xdd)

Még mondott egy pár sort, miközben körül járt engem, és szemeivel méregetett.

Barátaim felé néztem, akiken tisztán látszott hogy nem tetszik nekik ahogy a rapper engem néz.

Kritizálta a kékre festett hajamat, és a ruháimat, közben pedig olyanokat mondogatott hogy túl erősen próbálkozok hogy rapper külsőm legyen.

Húzkodta a pulóveremet, megpróbálva engem közelebb húzni magához, de csak ott álltam, és nem engedtem neki hogy ráncigáljon.

Amint befejezte azonnal a számhoz emeltem a mikrofont és bele is kezdtem.

Mondtam neki jó pár undorító dolgot, miközben távolabb löktem magamtól.

Vigyorogva bólogatott, alsó ajkát beharapva.

Elundorodva fintorogtam, hangom pedig egyre agresszívabb lett.

Mikor befejeztem, lihegve emeltem el a mikrofont a számtól.

Az MC azonnal felrohant hozzánk, közénk állt és elvette tőlünk a mikrofonokat.

- Fhú... Hát ez egyszerűen elképesztő volt. Szavakat is alig bírok találni rá. Na de vajon a közönség hogy gondolja? Melyikőtök volt jobb? Melyikőtök érdemesebb a továbbjutásra? - nézett rám, majd Sugára.
- Frost. - mondta ki a nevemet, miközben a tömeget nézte.

Nevem hallatàn, az emberek őrjöngtek. A barátaimat hallottam, akik próbáltak a leghangosabbak lenni.

Mikor a tömeg elcsendesedett, a másik rapperhez fordult.

- Suga. - a tömeg ismét hatalmas hangoskodásba kezdett, de ez hangosabb volt mint amit én kaptam.
- Akkor szerintem ez eldőlt. - nevette el magát a férfi.
- A nyertes pedig nem más mint Suga! - emelte meg a hangját.

A tömeg hangosan újongott, én pedig lehajoltam hogy felvegyem a földről a cuccaimat.

Vissza vettem a maszkomat, a sapkámat pedig a fejemre tettem.

A színparól leléptem és a színpadok mögötti kis helységben mentem, ahol a rapperek pihenhetnek, és fel készülhetnek a fellépésre.

Azonnal megtámadtam a vizesüvegekkel telepakolt asztalt.

- Valami elképesztő voltál! - hallottam meg Jae hangját a hátam mögött, majd két kart éreztem meg amik a derekam köré tekeredtek, és felemeltek.

- Óvatosan! Nyakon fogom magam borítani. - kezdtem el elpirulni a hírtelen testkontaktus miatt.

- Persze persze! - tett le egy kuncogás közepedte, hogy nyugodtan tudjak inni.

- Ügyes voltál csodabogár. - tette kezét a vállamra JungHoon.

- Igen kölyök. Minden egyes fellépéssel egyre tehetségesebb leszel. - paskolta meg a fejemet, majd kezét az arcomra vezette és óvatosan megcsípett.

- Aww fejezd be. - ütögettem el a kezét nevetve, aztán pedig Joon felé fordultam egy vigyorral.
- Naaa, és neked hogy tetszett? - vigyorogtam rá, ő pedig csak zavartan elfordította tőlem a fejét.

- Elment. - mormolta karba tett kezekkel.

- Ez volt az egyik legkedvesebb bók amit tőled kaptam. - csimpaszkodtam belé, ő pedig elvörösödve próbált leszedni magáról, amivel csak annyit ért el hogy a többiek is megöleljék.

Mi nevetgéltünk Joon pedig próbált kiszabadulni a kezeink közül.

Micsoda este.