Fura idegen (Yoongi ff.)

23. rész

Csendben mosogattam, Jimin szárazra törölte a dolgokat, Yoongi pedig mindent vissza tett a helyére.

Boldogan beszélgettek, mikor hírtelen felfigyeltek egy mondatra.

- Mindjárt vissza jövök. Csak ránézek a többiekre, nehogy szétszedjék a házat. - viccelődött majd ott is hagyott minket.

Elkezdtem átgondolni mit is akarok mondani Jiminnek.
Mikor mindent ki gondoltam, végre megszólaltam.

- Jimin, mondanom kell valamit. - suttogtam oda neki egy kicsit hadarva, a kezemben lévő tányért szorongatva.

- P-persze mondj bármit. - válaszolt szinte azonnal kissebb dadogások közepedte.

- Yoongi, ő- - már mondtam volna ki hogy fogvatart, mikor megéreztem két jól ismert nagy kezet a derekam köré tekeredni.

- Én micsoda drágám? - pihentette arcát a hátamon, testét szorosan hozzám préselve.

- Ő a legjobb férfi akivel az élet valaha összehozhatott. Annyira szeretem. - találtam ki gyorsan egy hazúgságot hogy mentsem magamat, de amilyen fájdalmasan is erősen szorítja a derekamat, valószínűleg kapni fogok valamilyen bűntetést ha a fiúk elmennek.

- Ez olyan aranyos tőled drágám, én is nagyon szeretlek. - pipiskedett fel a lábujjhegyeire hogy tudjon adni egy puszit az arcomra.

- Olyan féltékeny vagyok. - nyöszörögte játékosan Jimin.
- Bárcsak nekem is lenne valakim. - meg akartam neki mondani hogy nem lenne olyan féltékeny hogyha tudná az igazat, de inkább befogtam a számat, nehogy rosszabítsam a helyzetemet.

- Gyorsan fejezzük be ezt és csatlakozzunk a többiekhez. - engedett el végre, és folytattuk a dolgunkat.

Tettük is amit mondott, majd mikor végeztünk mindennel ki is mentünk a többiekhez, akik nagyban a hatalmas kanapén ülve tv-t néztek.

- Végre hogy itt vagytok. - egyenesedett ki Jungkook.

- Így mostmár végre nézhetünk valami filmet vagy beszélgethetünk. - vigyorodott el vidáman Taehyung.
- Gyere MinJi. Ülj velem. - paskolta meg a mellette lévő üres helyet, jelezve nekem hogy üljek oda.

Már indultam volna oda hozzám hogy végre leülhessek, mikor Yoongi megragadta a csuklómat hogy megakadályozzon.

- Bocsi Tae, de velem ül. - mosolygott rá, és már oda is húzott az üres fotelhez, majd beleült.
Ördögi szemeivel felnézett rám, megszorítva a csuklómat.
- Gyere édes. Ülj le. - paskolta meg a combját.

Elfintorodtam ahogy le néztem az ölébe, majd megemberelve magamat óvatosan leültem, ő pedig azonnal körém tekerte a karjait.

- Később majd beszélgetünk a kis próbálkozásodról Jiminnel. - suttogva simogatott köröket az oldalamon. Arcát a hátamra téve, éreztem meg a vigyorát.

- Tessék, hoztam nektek egy pokrócot. - terítette ránk a vékony anyagot Jin, majd vissza ment a kanapéhoz és elhelyezkedett a többiekkel.

Beállítottam valami filmet, majd minden teljes csendbe állt.

•••

Sötét volt, de nem azért mert kint az utcák is sötétek voltak. Pont az ellenkező.
Kint rendkívül világos volt, ezért húzták le a redőnyöket hogy láthassuk a filmet.

Bambán a tévé képernyőt néztem, közben azon gondolkozva hogy vajon milyen büntetést fogok kapni.

Lehet megint jól meg fog verni, vagy lehet hogy ez alkalommal tényleg halál közeli élménybe fog hozni, VAGY akár tényleg meg is öl.

Nagy elmélkedésem közepedte megéreztem a mögöttem lévő Yoongi nagy kezét ahogy a vörös pulóver alá vándorolt.

A hírtelen érintése alatt azonnal megugrottam egy kicsit.

- Ne ficánkolj ennyire.. - morogta fülembe mély, rekedtes hangjával, miközben folytatta a fogdosást.
- Egy szép napon ide bent lesz a szerelmünket gyümölcse. - simogatta a hasamat gyengéden, utalva arra hogy majd egyszer közös gyerekünk lesz.

- Majd ha a halak két lábon járnak.. - nevettem fel egy kicsit.

- Majd meglátod. Hamarosan a közös gyermekeink fognak ebben a házban rohangálni a kis lábaikkal. - puszilta meg a tarkómat, a keze pedig elkezdett felfelé vándorolni a mellkasom felé.

Megragadtam a csuklójánál fogva, és kihúztam a kezét a pulóverem alól.

Undorító pszichopata.