Fura idegen (Yoongi ff.)

25. rész

Nehezen kinyitottam a fáradt szemeimet, és azonnal rájöttem hogy a pincében vagyok.

Ahogy felültem, az egész testembe bele nyilalt a fájdalom. Mit amikor lelökött a lépcsőről, vagy mintha áthajtottak volna rajtam egy kamionnal.

A fejemet neki támasztottam a mögöttem lévő falnak, és azonnal hatalmas gondolkozásba kezdtem.

Nem tudok elmenekülni előle hogyha próbálkozok csak simán elmenekülni.
A bizalmába kellene hogy férkőzzek, utána sokkal nagyobb lehetőségem lesz arra hogy kiszabaduljak.
Hiszen nem bízik bennem, legalább is az elmenekülési kísérleteim, és a viselkedésem után biztos hogy nem.

Nehezen feltápászkodtam, mivel nem voltam lebilincselve.
Valószínűleg azt hihette hogy úgy elintézte hogy fel se fogok tudni állni.

Felmásztam a lépcsőn, le nyomva a pince ajtajának kilincsét, arra számítva hogy be vagyok zárva, de az ajtó simán kinyílt.

Résnyire kinyitottam, és kinéztem rajta hogy valahol ott van-e Yoongi.

Ott állt, közvetlenül az ajtó előtt, az egyik kezével az ajtó másik kilincsén.
Biztos készült lejönni hozzám, hogy megnézze hogy fel vagyok e ébredve már.

- Oh, felébredtél! - csiripelte vidáman, kíjjebb nyitva az ajtót.
- Már éppen készültem volna lemenni hozzád. - lépett egy kicsit közelebb hozzám, én pedig azzal a lendülettel léptem hátrébb.
- Miért nem várták oda lent? - kérdezte rekedtes hangjával, szemeit összeszűkítve ahogy teljesen kinyitotta az ajtót.

Ahogy még közelebb lépett hozzám, én is hátrébb léptem, ameddig el nem értem a lépcső szélét.

A sarkam lecsúszott az első lépcsőről, így hírtelen hátra estem pánikomban.
Azonnal belekapaszkodtam Yoongi pólójába, magammal rántva.

Teljesen meg volt lepődve amikor észre vette hogy zuhan velem.

Ha én összetörök magamat akkor ő is.. De ha tényleg össze veri magát, akkor biztos hogy kapni fogok.

Az egyik kezemet át tekertem a derekán, a másikkal pedig megragadtam a fejét és közelebb húztam magamhoz.
A fejemet feljebb húztam, hogyha földet érünk akkor ne verjem be a fejemet.

Ahogy földet értünk, azonnal szorosabban szorítottam magamhoz a férfit, a hátamba nyilaló fájdalom miatt.

Nyöszörögve döntöttem hátra a fejemet a padlóra, szemeimet szorosan össze szorítva.

- Jól vagy? - kérdeztem nagy nehezen, próbálva elrejteni hogy nem érdekel annyira hogy jól van-e.

- Ezt nekem kellene kérdezzem drágám. - tette le a kezeit a fejem két oldalára és feltolta magát.
- De igen, jól vagyok. - nézett le rám egy pillanatra, majd felállt.

Kinyújtotta felém a kezemet, én pedig egy kis hezitálás után elfogadtam, hagyva hogy felhúzzon.

- Gyere, már csináltam magunknak reggelit. - mosolyogva húzott a kezemnél fogva fel a lépcsőn.

Ahogy felértünk bevezetett az étkezőbe, kihúzott nekem egy széket majd a vállaimnál fogva letolt, leültetve.

- Mindjárt hozom a reggelit. - fogta meg fél kézzel az arcomat, lehajolt és egy csókot nyomott a számra.

Nem ellenkeztem. Muszáj a bizalmába férkőzzek és ha ez kell hozzá, akkor megteszem.
De azért túlzásba nem fogom vinni és azt se fogom engedni hogy ő vigye messzire.

Elvállt tőlem és már ment is be a konyhába.

Lefektettem a kezemet, a fejemet pedig a karjaimra fektettem, lehunyva a szemeimet egy pillanatra.

Csak ki kell bírjam.. Csak ki kell bírjam...

- Nem mondták hogy ne feküdj az asztalon? - tette le a két tányért, a pólóm hátulját egy kicsit meghúzva mostmár az egyik szabad kezével.

Kiegyenesedtem, ő pedig közelebb húzott egy széket hozzám, és leült.

- Megetetlek. - vette fel a villámat, és már neki is állt etetni.
- Nagyon fura vagy. - szólalt meg hírtelen egy kis idő után.
- Nem így szoktál viselkedni velem. - tisztán hallottam a hangján hogy kételkedik, és látszott az egész lényét hogy nem bízik meg bennem.

- Csak át gondoltam az egész helyzetet a te szemszögedből. Hogy miért hoztál el magadhoz és nem szeretnéd hogy elmenjek. - válogattam meg óvatosan a szavaimat.
- Rájöttem hogy ezt mind azért teszed mert szeretsz, és hogy minden időmet veled töltsem. - fejeztem be, megfogva az egyik kezét reménykedve hogy elhiszi a dolgokat.

- Ühüm. - húzta el a száját, egy kis pírrel az arcán.

Meg foglak győzni, és el fogok menekülni..