Leszek az ihleted {+18}

1.

Eve:
A kocsinál az egyik bőröndömmel babrálok már hosszú percek óta, amikor végre meghallok egy hangot mögülem:
- Esetleg segítsek?
Nem kell megfordulnom, hogy tudjam, hogy ki az. Egy részt, mert amúgy sincs túl sok lehetőség, ugyanis csak három srác van jelen; másrészt pedig, mert nagyon is jól ismerem ezt a hangot. Tizenhárom éves korom óta hallgatom és azóta is tart teljesen a hatalmában.
Az én tiltott gyümölcsöm...
- Meglep, hogy máris megkérdezed. Pedig még csak tíz perce szenvedek itt kábé. Mi az, nem elég jó a fenekem ahhoz, hogy tovább bámuld?
- Dehogynem, szépségem, nekem elhiheted, hogy a fenekeddel semmi baj nincs. Bármeddig el tudnám nézegetni, de megsajnáltalak. Rossz nézni, ahogy szenvedsz - lép mellém, majd megfogja a kezem. - Lépj arrébb, majd én kihalászom ezt innen. A te negyvenöt kilód kevés lesz ehhez - tol arrébb finoman Harvey, mire csípőre vágom a kezem.
- Azt mondod, hogy nem vagyok elég erős? - Vonom fel a szemöldököm őt fürkészve.
Harvey lassan rám emeli kék íriszeit, amiben - mint mindig - most is ott bújkál a mosolygás. A szemei megcsillannak, ahogy végigfuttatja rajtam szemeit, majd lassan megnyalja az alsó ajkát, ahogy közelebb lép hozzám. Csak egy egyszerű mozdulat, de tőle ez az apróság is oly' annyira tele van szexuális töltettel, hogy már ettől megremeg a gyomrom.
Ez Harvey Jensen.
Egy szex isten.
És a bátyám.
Mielőtt bárki kiborulna, hogy vérfertőzést követünk el és undorító módon a saját bátyám bámulta a fenekem, mindenkit megnyugtatok, hogy ez nem így van. Vagyis nem úgy, ahogy gondolnák az emberek.
- Feszítsd csak be a bicepszed - biccent a karom felé pimasz mosollyal, de nem adom meg neki ilyen könnyen azt, amit kér.
- Így szoktad rávenni a többi lányt is arra, hogy hagyják, hogy taperold őket?
- Általában a többi lánynak nem kell kérnem, hogy csinálhassam, hanem kifejezetten ők könyörögnek azért, hogy tegyem meg - biccenti oldalra a fejét, mire felhorkantok.
- Hát ez szép - forgatom meg a szemem.
- Szóval te nem akarnád? Csakmert a tested másról árulkodik, mint mindig - harap az alsó ajkába, nekem pedig nagyot kell nyelnem, hogy ne törjek meg.
Nem véletlen, hogy úgy kerülöm ezt a fiút, ahogy csak lehetséges. Erre most megint egy házba kerülök vele, csak egy szinttel feljebb.
- A húgod vagyok, Harvey - lépek közelebb hozzá, s az egyik kezem a mellkasára teszem. - Nem kéne bizonyíték nélkül rávágnod, hogy de, erős vagyok?
- Csak papíron vagy a húgom, valójában egyetlen közös gén sincs bennünk - hajol közelebb hozzám. - Éppen ezért bámulom már majdnem tíz perce a feneked.
Mások ezen kiborulnának. Sőt, ha Mr. és Mrs. Jensen itt lennének, akkor biztos, hogy ők is felháborodnának és rászólnának a fiukra, de az igazság az, hogy tényleg így van. Mondtam én, hogy nem követnénk el vérfertőzést és, hogy Harvey sem beteg. Hacsak az őrült hoki-mánia és az egyéjszakás kalandok nem számítanak betegségnek. Harvey ugyan a bátyám, de tényleg nincs bennünk egyetlen közös gén sem.
Csak pár napos voltam, amikor a vérszerinti szüleim letettek az árvaház ajtajába egy névtáblával, amin az Eve Blake név állt. Legalábbis nekem ezt mondták. Aztán tizenhárom éves koromban megjelent egy fiatal pár az árvaházban és engem választottak gyermeküknek. Elég hosszú procedúra volt, mire tényleg a családjuk része lettem, de abszolút megérte. Mr. és Mrs. Jensen nagyon jó emberek, akik azért fogadtak örökbe, mert Kayla - Harvey húga és a legjobb barátnőm - után Mrs. Jensen majdnem belehalt egy méhen kívüli terhességbe és kiderült, hogy ezután nem lehet gyereke. Vagyis csak nagyon kicsi lett volna az esély rá. Úgyhogy kiválasztottak engem, mivel mindenképp szerettek volna egy harmadik gyermeket és ma már a családjukba tartozom. De még mindig nem tudom őket anyának és apának szólítani, vagy csak nagyon nehezen, pedig azóta eltelt hat év. Nem ők tehetnek róla, de az igazi szüleim lemondtak rólam és az eddigi életem nagy részét egy árvaházban éltem le, szóval azért a kötődés nem az erősségem. Nem véletlen, hogy Harveyra sem tudtam sosem bátyámként nézni és Kayla is inkább a barátnőm, mint a nővérem, vagy húgom. Persze ettőlmég nagyon szeretem őket. Legalábbis a nevelőszüleimet és Kaylát. Harveyt pedig igyekeztem annyira kerülni, amennyire ez lehetséges volt, amikor össze voltunk zárva. Muszáj voltam, mert már régen is veszélyesnek tűnt egy helyen lennünk. Harvey tizenöt volt, amikor hozzájuk kerültem. Neki akkor kezdődtek a lányok iránti irdeklődéses dolgai, én pedig lány voltam. Egy tizenhárom éves lány, aki már jobban felfigyelt a fiúkra, mint addig.
Én sosem tekintettem rá bátyként, ahogy ő sem rám a húgaként. Vagy csak próbálkoztunk, de mindig elbuktunk, úgyhogy egy idő után - úgy akkor, amikor elkezdődtek a fiú ügyeim két évvel később - jobbnak láttam, ha elzárkózom tőle. Nem akartam teljesen kizárni az életemből, mert nem is ment volna, de igyekeztem csak akkor együtt lenni vele, amikor mások is körülöttünk vannak, hogy véletlenül se forduljon át a társalgásunk valami mássá.
Ahogy mondtam: ő az én tiltott gyümölcsöm, amire egyre jobban vágyom, ahogy öregszem.
Szóra nyitom az ajkaim, hogy reagáljak, de mielőtt bármit mondhatnék megint megszólal:
- Szóval feszítsd csak be a bicepszed, hogy megnézzem az is olyan jó-e, mint a popsid. Lefogadom, hogy nem csak én vágyom arra az érintésre.
Ahogy a fülembe morogja a szavakat kiráz a hideg, de megint megfosztanak a reagálástól, mert a barátaink hangja felcsendül bent, jelezve, hogy közelednek.
- Eve, még mindig nem sikerült kiszedni a bőröndöd? - Rohan ide segíteni Kayla néhány másodperccel azután, hogy mi eltávolodtunk egymástól.
- Nem, még mindig küzdök vele - sóhajtok fel fekete tincseimbe túrva, de a tekintetem nem tudom elszakítani Harveyról.
- Felajánlottam, hogy segítek, de Eve szokás szerint maga akarja megoldani a dolgokat - jegyzi meg elnyomva mosolyát a fiú, amitől bennem felmegy a pumpa.
Az, hogy a tomboló vágyam miatt és Harvey eszméletlen külseje miatt vonzódom hozzá, az nem azt jelenti, hogy így cukkolhat. Főleg nem úgy, hogy ő terelte el a figyelmemet az eredeti célomról.
A francba a magabiztosságával és a kék szemeivel!
- Majd én kiszedem neked - halad el mellettem Kevin, Harvey egyik haverja, majd behajol a kocsiba, s pillanatokon belül már ki is húzza a beszorult bőröndömet.
Kár, hogy gyorsan végzett. Pedig határozottan elnézegettem volna még a formás hátsóját.
Kábé az egyetlen pozitívuma annak, hogy a két barátnőmmel abba a kertesházba költözünk, ahol Harvey eggyel alattunk lakik, hogy így a két csapattársának a látványát is élvezhetjük. Márpedig tagadhatatlan, hogy mind a ketten istenien néznek ki.
- Kösz, a legjobb vagy - veszem ki a kezéből szürke szemeibe nézve. - Másképp még simán küzdenék vele.
- Neked bármit, szépségem - kacsint rám a fiú vigyorogva, amivel mosolyt csal az ajkaimra.
- Akkor segítesz fel is vinni? Csak, ha nem nagy kérés. Tartok tőle, hogy a lépcsőn visszarántana felfelé - biggyesztem le az alsó ajkam ártatlanul.
Nem szokásom másokra hárítani a feladatom. Sőt, igazából nem is szeretem, ha mások segíteni akarnak, mert ettől gyengének érzem magam. De olykor azért szeretem kihasználni, hogy a pasik simán ugranak, ha kérem. Félreértés ne essék, nem szoktam játszani velük, vagy kihasználni a fiúkat, de pontosan tudom, hogy miket váltok ki belőlük és nem fogom szégyellni, hogy mindezt olykor a javamra fordítom. Szerintem ennyi minden nőnek jár.
- Ne viccelj - legyint Kevin, majd már viszi is a szintünk felé.
Azt hiszem, hogy jó móka lesz itt lakni. És alig várom, hogy végre én is az egyetemre járjak. Már beiratkoztunk a lányokkal, viszont a félév kezdéséig van még úgy tíz nap, úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy a fiúk nem igazán hagynak majd nyugodt perceket nekünk, hamár szomszédok vagyunk.
- Hölgyeim, nektek kell még valamit segíteni? - Karolja át Kaylát és Maxine-t Taylor, majd megfogja a karom és finoman engem is magához húz.
- Szállj le a húgaimról - vágja tarkón a fiút Harvey, mielőtt válaszolhatnának, majd a barátnőnkre néz. - És Maxine is tabu, hacsak nem komoly a dolog, világos? Az, hogy eggyel felettünk laknak, nem jelenti azt, hogy rájuk is mozdulhatsz.
Kayla szinte azonnal megforgatja a szemét és megfogva Taylor kezét elkezdi behúzni a házba.
- Ne is foglalkozz vele, a bátyám nem fogta még fel, hogy már nem vagyunk kislányok - csiripeli közben, s küld még egy jelentőségteljes pillantást Harvey felé.
- Majd meglátjuk, hogy ki nem kislány, amikor kelleni fog valami a bátyádtól - motyogja Harvey az orra alatt, én pedig nem bírom ki, hogy ne fokozzam a hangulatát.
- Biztosan átgondoltad ezt az ideköltözős dolgot? Belegondoltál abba, hogyha nem elég vastagok a falak és a padló, akkor azt is hallani fogod, ha épp felhozunk valakit magunkhoz? - Vigyorodom el, miközben elindulok befelé.
- Márpedig fel fogunk hozni - kapaszkodik belém Maxine, mielőtt Harvey reagálhatna. - Fogadd el, hogy meghódítjuk az egyetem összes pasijának a szívét - dobja meg a haját, majd elkezd húzni engem a házba, úgy, hogy szinte rohannom kell.
Maxine ilyen.
Egy kis energia bomba, de én imádom.
Nem hasonlít rám, viszont pont így egyensúlyoz ki engem és mozdít ki, ha arra van szükségem. Az meg tény, hogy a kislányos stílusa - öltözködés terén is - igazán megmozgatja a fiúk fantáziáját, ahányszor csak kimozdul a házból. Ő pedig ezt boldogan kihasználja.
- Na és mikor is lesz a házavató buli? - Néz körbe a nappaliban Taylor pont amikor belépünk, de még mindig egymáson csüngnek Kaylával.
- Még be se költöztek, hagyd már őket - szól rá Kevin, aztán rám pillant. - Bevittem a szobádba a bőröndöt. Ott van az ágyadon.
- Köszönöm - biccentek hálásan, de Maxine megint teljesen bepörög, mielőtt mást is mondhatnék neki.
- Hétvégén lesz a buli, terjesszétek a barátaitok közt - kezd el ugrálni vidáman, s ellenkezést nem tűrőn.
Én úgy terveztem, hogy lesz időm kipakolni és berendezkedni, magamévá tenni a helyet.
De úgy néz ki, hogy tévedtem.