Leszek az ihleted {+18}

13.

Figyelem!
🔞🔞🔞🔞

Harvey:
- Ezt nem hiszem el! Ne szórakozz velem, Taylor! - fogja a fejét Maxine, amikor egy újabb pontot zsebelünk be ellenük Eve-vel. - Ez mégis melyik bolygón az Aranyhaj?
A pókerről valahogy áttértünk a rajz kitalálósdira. Azon belül is a mesékre, mert úgy gondoltuk - vagyis a lányok - hogy az egyszerre kihívás és jó buli is.
Taylor és Max azonnal lefoglalták a lehetőséget, miszerint ők együtt lesznek és utána Kayla már csak kapva kapott az alkalmon, hogy lecsapjon Kevinre, így Eve és én lettünk a harmadik csapat. Már nem mintha bánnám. Sőt, nagyon is élvezem. A játékot, meg azt is, hogy a csapatbontás miatt Eve mellettem ül, így amikor senki nem figyel, bátran hozzáérhetek és ő is hozzám, amit persze mind a ketten előszeretettel ki is használunk, amikor csak tudjuk.
- Ezen a bólygón, szépségem. Nézd meg! - bök a filccel a táblára. - Ott egy arany tömb, ott meg a haj és mellette egy nagy csomó. Aranyhaj és a nagy gubanc - mutogat a rajzai közt. - Én pasi vagyok, mégis hogyan kellett volna ezt jobban?
- Harvey-nak is sikerült - nevet fel Kayla az italából kortyolva, mire a haverom az én rajzomra kapja a tekintetét. - Elég jól megy nektek - jegyzi meg a húgom, ami szélesíti a mosolyom.
- Hallod ezt, Eve? Úgy néz ki, hogy elég jó csapat vagyunk - biccentem oldalra a fejem a lányra nézve, aki csak megforgatja a szemét.
- Persze, hiszen zseniálisan jó ember ismerő vagyok, már azelőtt tudom, hogy mit fogsz rajzolni, mielőtt befejeznéd, emellett híresen jó a mesékben.
- De hiszen ez egy serpenyő - hitetkenkedik Taylor széttárva a karjait - és egy ronda kaméleon. Ennek mégis melyik részében van az Aranyhaj vagy a nagy gubanc?
- Az egészben! - vágják rá a lányok egyszerre, ami tovább bosszantja Taylor.
- Ne szórakozzatok velem, mégcsak egy hajtincs sincs a lapon.
Eve nagyon igyekszik uralkodni magán és elrejteni, hogy halkan nevet, így amint leülök mellé, az arcát a vállam mögé rejti, hogy másnak ne tűnjön fel, ahogy rázkódik a teste.
Órák kérdése és az élvezettől fog így reszketni.
- Meg ne fájduljon a hasad - suttogom felé fordítva az arcom, de ahogy megcsap az általam annyira kedvelt fűszeresen édes illata, a józan eszem elködösül és arra késztet, hogy megint megérintsem.
Pár pillanatig habozom, de aztán engedek a kísértésnek és a kezembe fogom a kis kezét. Eve egy pillanatra lemerevedik. Arra számítok, hogy elhúzza a kezét, azonban ez elmarad. Egy darabig nézi, ahogy az ujjaim az övéire kulcsolódnak, de aztán hagyja a dolgot és ismét arra kezd figyelni, hogy ne látszódjon, ahogy nevet.
- Most komolyan, Taylor, láttad te valaha ezt a mesét? - kérdezi még mindig teljesen kibukva Maxine a legalább ennyire felháborodott barátomtól.
- Hát...nem igazán - ismeri el a fiú a hajába túrva, amitől a lány álla a padlón koppan.
- Mi az, hogy nem láttad? Hiszen ez alap! Még Harvey is látta pasi létére.
- Emlékeztetnélek rá, hogy Harvey-nak két húga is van és a húgainak egy igencsak kotnyeles barátnője. Az lepett volna meg, ha Harvey nem látta volna, mert rávettétek erre. Ellenben én egyke vagyok és - hangsúlyozza ki a szócskát - pasi. Én a Verdákon nőttem fel és a Pixar meséken, nem az éneklős hercegnő meséken.
Ez mondjuk igaz.
Taylor szülei nagyon szerettek volna egy kistesót a srácnak, de bárhogy próbálkoztak, nem jött a baba és egy idő után rengeteg fájdalom árán, de lemondtak arról, hogy még egy gyermekük legyen. Viszont azt az egyet, amelyik megadatott nekik, minden jóval és széppel ellátták. Taylor nem elkényeztetett, mert a szülei határozottan megtanították neki, hogy mindenért meg kell dolgozni, amit akar, de azért nem volt mire panaszkodnia. És talán ezért is lett annyira magabiztos a csajok terén is, mert a szülei egész életében azt szajkózták neki, hogy mennyire szeretik és mennyire tökéletes.
Na persze nem mintha nekem panaszra lenne okom, de a lényeg, hogy ebben az esetben Taylornak igaza van a mesével kapcsolatban: ő máson nőtt fel, mint a lányok és általuk én is. Bár nem fogok hazudni, mindig is szerettem velük mesét nézni.
Ami pedig a haveromat illeti, sosem fél bevetni az "egyke-lapot" csajozásnál. És a lányok mindig harapnak rá, hogy kicsit megvígasztalják, amiért sosem tapasztalhatta meg, hogy milyen bátynak lenni. Egy igazi seggfej, de én így imádom. És persze nincs jogom pálcát törni felette, hiszen nekem is megvannak a magam módszerei. Nem pont ilyenek, de megvannak.
- Annyira pasi vagy - forgatja meg a szemét Maxine, ami önelégült mosolyt csal Taylor ajkaira.
- Nem is tudod, hogy mennyire, szépségem - kacsint rá, s én azonnal felköhintek, de Eve az oldalamba bokszol.
- Hagyd őket, Maxet úgysem tudnád irányítani - szól rám határozottan.
- Talán tényleg nem - harap az alsó ajkába Maxine és oldalra biccenti a fejét. - Bizonyíthatnád. Egyik este átjövök és megnézzük ezt a mesét. Nincs vita, szépfiú, készülj fel. Én hozom a DVD-t és valami italt, te szerzed a rágcsát.
- Tudod mit? Benne vagyok - mosolyodik el Taylor, én pedig szívem szerint megint közbeszólnék, de Kevin előbb reagál.
- Tőlem csináljátok, de előtte szóljatok, hogy ne legyek itthon. Nem elég vastagok a falak és nincs kedvem hallani, bármit is csináltok - kortyol a piájából vigyorogva.
- Remek ötlet! - kiált fel Maxine, majd rám néz. - Harvey, te sem lehetsz majd itthon.
- Kérem? - szalad fel a szemöldököm a homlokomon.
- Jól hallottad, nem lehetsz itt. Még a végén képes lennél öt percenként benézni, hogy biztosan csak a mesét nézzük, mintha megint tizenöt lennék az első barátommal otthon. Nem lehet - ingatja a fejét - és a mi lakrészünkben sem, mert valami béna kifogással visszajönnél ide és ugyanott vagyunk.
- Ugye tudod, hogy nem rakhatsz ki a saját lakásomból? - érdeklődöm udvariasan, mire Maxine úgy tesz mintha elgondolkozna.
- Igazából most tettem meg - mosolyog rám ártatlanul, de aztán mélyen a szemembe nézve hozzáteszi: - csak mesét nézünk majd, ne aggódj, apu.
Ismét reagálnék, de ezúttal Eve az, aki gyorsabb nálam.
- Persze, ki hogy hívja - jegyzi meg direkt hangosan, ami határozottan nem segít abban, hogy belemenjek ebbe az ötletbe. - Kevin, Taylor, ti jöttök - folytatja a lány, mintha az előbbi megjegyzése meg sem történt volna. - Mérem az időt, szóljatok, ha megvagytok.
És innentől kezdve esélytelen, hogy bármit is válaszolni tudjak, mert miután felugrik a telefonon a feladvány, Eve visszaszámol, hogy elindítsa az időt nekik. Pedig nagyon szeretnék reagálni nekik. Tényleg, komolyan, viszont végignézek rajtuk, ahogy nevetnek és játszanak, és így szépen lassan beletörődöm a sorsomba. Sőt! Ahogy Eve-re nézek és a mosolyára, eszembe jut valami, ami el is terelné a figyelmem egy sokkal lényegesebb dologra. Pontosabban személyre, ugyanis Eve-nek igaza van: esélytelen, hogy Maxine-re hatni tudjak.
- Akkor - hajolok Eve füléhez, amitől ő libabőrös lesz - azt hiszem, hogy megvan, hogy mikor megyünk randira.
A lány nagyot nyel, majd lassan felém fordul és rám pillant a válla fölött.
- Megmondtam, hogy nem randizom veled - feleli, de a szemeiben huncut fény csillog, az ajkai pedig felfelé görbülnek.
- Ugyan, Eve - biccentem oldalra a fejem - a te remek emberismerő képességed pontosan tudja, hogy engem nem fogsz tudni ennyivel lerázni.
- Azért, mert megállapodtunk? - vonja fel a szemöldökét, de én azonnal megrázom a fejem.
- Azért, mert akarom. El akarlak vinni egy randira. Az csak ráadás, hogy a megállapodásunk erre is kiterjed.
- A megállapodásunk a sztorimról szól.
- Amiben randiznak - vágok vissza azonnal. - Ugyan, Eve, megbeszéltük és te is akarod.
- Megint ezt csinálod. Megint megmondod, hogy mit érzek, tudod, hogy ezt utálom. Vagy így kompenzálod, hogy engem nem tudsz irányítani?
- Eszemben sincs ezt tenni - rázom meg a fejem - imádom, hogy ellenállsz nekem. Arról nem is beszélve, hogy sosem akarnálak irányítani.
- Csak Maxine-t és Kaylát? - érkezik azonnal a csípős válasza.
- Őket sem akarom irányítani, csak biztonságban akarom tudni mind a kettőjüket. Hármótokat, ami azt illeti - csúszom közelebb hozzá. - És bár Kayla és Maxine lázadnak, mégis téged a legnehezebb megóvni - kezdem az arcát fürkészni. - Te bezársz, ha ilyet teszek vagy tenni próbálok. Ez volt a lakásavatótok után is.
Eve hosszú másodpercekig néz a szemembe, de aztán elkapja a tekintetét és hátrébb csúszik tőlem.
- Nem zárkózom el - teszi hozzá - akkor szégyelltem magam és dühös voltam, de nem más miatt kerültelek. Minden jó és szép - mosolyodik el, de látom a szemén, hogy ez nem az őszinte mosolya.
Valami történt vele, tudom. És nagyon nem akar róla beszélni.
Türelem, kis lépésekben - ismétlem el magamban a szavakat.
- Akkor a randi sem lehet gond - terelem el a témát, mielőtt Eve megint teljesen bezárkózna.
- Még azért egy kicsit próbálkozz - lapogatja meg a mellkasom egy nagy levegőt véve. - Biztos vagyok benne, hogy valami remek dologgal rukkolsz majd elő, amivel megvehetsz egy randira - nyúl a poharáért, majd lassan kortyol belőle egyet.
A tekintetem a torkára siklik, ami mozog, ahogy nyel, s nekem automatikusan megjelenik a kép a fejemben, ahogy azért mozog így a torka, mert...
- Mulan! - kiált fel kiszakítva a mocskos gondolatokból Kayla. - Ez a Mulan című mese.
- Teli találat - mutat rá Kevin mosolyogva, majd Taylorra néz. - Ne mond, hogy ezt sem láttad.
- Ezt de, csak nem tudtam hogyan hozzáfogni - ingatja a fejét a fiú, ami kacajt csal elő Kevinből.
- Majd átveszitek Maxine-nel valamikor - veregeti meg a vállát a srácnak, akinek ettől azonnal megcsillan a tekintete.
- Akkor az állás egyelőre - írja a pontokat Eve - hét pont nekünk, hat nektek, Kayla és négy Tayloréknak. Vezetünk - pillant felém, majd lassan feláll. - Nagyon figyelj, hogy jobban el tudjunk húzni, mert Kevinék a nyakunkon vannak - utasít, én pedig csak egy tisztelgéssel jelzem, hogy vettem, amit kér.