Leszek az ihleted {+18}

5.

Eve:
Itt ülök, egyetlen tangában és egy haspólóba, miközben úgy pislogok Harvey-ra, mintha az örök élet kulcsát akarná megosztani velem. Az öltözékemmel még nem is lenne gond, ha nem fordulna ellenem a saját testem és buktatna le mindazzal kapcsolatban, ami bennem van. Utálom, hogy Harvey-nak elég csak belépnie abba a helyiségbe, ahol vagyok, ahhoz, hogy a lábam köze bizseregni kezdjen, a mellbimbóim pedig megkeményedve jelezzék, hogy mennyire vágynak az érintésére. Ő maga a két lábon járó szex. Basszus, egyetlen pillantásával képes megolvasztani a bugyikat a lányokon és ez alól sajnos én sem vagyok kivétel. Baromi nagy önkontrollra van szükségem, ahányszor csak egymás közelében vagyunk. A jó hír viszont, hogy én is ilyen hatással vagyok rá. Csak a vak nem venné észre a slicce alatt domborodó csomagot, ami a puszta látványomtól kemény ennyire.
Mit ne mondjak, hízelgő, hogy annyi lány közül pont értem teper, de a tiltott gyümölcs általában nem véletlenül az.
- Engedd, hogy én legyek az ihleted - biccenti oldalra a fejét.
- Mi lenne, ha egy az egyben kiböknéd, hogy mi jár a fejedben és nem csak kódokban beszélnél? - Vonom fel a szemöldököm, s csak remélem, hogy sikerül eléggé lepleznem a kíváncsiságom.
Van egy olyan érzésem, hogy semmi jó nem sülhet ki ebből a perzselő tekintetből és pimasz mosolyból, amivel jelenleg jutalmaz.
Lassan kinyújtja a nyelvét és megnedvesíti az ajkait, amitől engem kiráz a hideg. Összekulcsolom a karjaim a mellkasom előtt, hogy ne buktassam le teljesen saját magam és a lábaimat is úgy pakolom az ágyon, hogy takarjam magam, amennyire ez csak lehetséges.
Persze nem jön össze.
Harvey végignéz rajtam és valószínűleg látja az egyszerű mozdulatának hatását, mert a mosolya még szélesebbre változik.
- Már egy ideje nincs ihleted, talán mert nem ér semmilyen hasonló inger. Szóval arra gondoltam, hogy eljátszhatnánk a sztoridat, hátha ezzel adunk egy kis löketet neked. Végülis azért vannak párhuzamok köztünk és a sztori között. Nekünk is titkolnunk kéne a barátaink és a családunk előtt, köztünk is megvan a vonzalom, ami ellen már évek óta küzdünk és mostmár az is stimmel, hogy te is egyetemista vagy.
Egy kicsit emésztem a szavait. Nem hangzik hülyeségnek, amit mond, de bár nem tartom magam buta embernek, nem értem, hogy ezt pontosan hogyan is kívánja kivitelezni.
- Csak puszta kíváncsiságból, ezt hogy is gondolod? Betanuljuk az eddigi fejezeteket és eljátszuk, mintha csak színészkednénk, vagy valami más taktikát választanál?
- Nem tanulnánk be - ingatja meg a fejét. - Szimplán hasonló körülményeket teremtenénk és az ikonikusabb jeleneteket eljátszanánk, de a magunk módján. A szex, a randik, a szórakozás, ezeket mind megcsinálnánk úgy, ahogy ott. Csak, ahogy mondtam, nem egy betanult szituként, mint egy pornóban, hanem ahogy nekünk jön.
Nem tudom uralni magam, a keserű nevetés és a szavak úgy szakadnak ki belőlem, mintha fegyvert fognának a fejemhez, hogy kimondjam őket:
- Szóval ez csak arról szól, hogy végre gerincre vághass.
Harvey szemében sértettség csillan, amitől elönt a bűntudat, de ő egy pillanat alatt összeszedi magát és visszatér az önbizalom és határozottság. Közelebb csúszik hozzám, majd hatalmas, forró tenyerét a meztelen combomra teszi, amibe beleremegek.
- Nem erről szól - rázza meg a fejét. A hangjából őszinteség sugárzik. - Komolyan azon gondolkoztam a héten, hogy hogyan segíthetnék neked. Sosem láttalak még kiborulni úgy, mint a garázsban és azt sem láttam még, hogy elveszíted a fejed és leiszod magad. Ahogy tudom, hogy kerülni is ezért kerültél, akár beismered ezt, akár nem - simítja meg finoman az alsó ajkam, amitől elakad a lélegzetem. - Nem vagyok író, így nem garantálom, hogy ez egy bomba biztos terv, de tényleg azért jutott eszembe, hogy neked segítsek. Ha ez csak a szexről szólna veled, akkor nem mondtam volna a randikat és a szórakozást is.
- De azért a szex fontos lenne - biccentem oldalra a fejem, s a szavaitól valahogy őszintén megnyugszom egy kicsit.
Na nem mintha nem akarnék lefeküdni vele, ha nem az lenne a helyzet, ami.
Viszont az, hogy a héten azon agyalt, hogy nekem hogyan segíthetne, megremegteti a gyomrom.
- Kicsim, mind a ketten elég régóta ellenállunk, most legalább ürügyünk lenne arra, hogy felszínre hozzuk a vágyainkat - nevet fel, amivel az én ajkaimra is halvány mosolyt csal.
Kicsim.
Ettől az egy szótól hatalmasat dobban a szívem, aminek nem kéne.
Igaza van.
Évek óta kerülgetjük egymást és az egyik felem cigánykerekeket hány attól, hogy most végre eluralkodhat rajtam a vágy. A vágy, ami olyan képeket vetít a fejembe, mióta Harvey megjelent a szobámba, amiktől felforr a vérem. Elképzelem, ahogy hosszú órákig csináljuk, különböző pózokban, míg végül ájultra nem kefél, hogy aztán az erős mellkasán hajthassam álomra a fejem. Elég csábító, hogy ezt végre talán nem csak fejben élhetem át, miközben a kezem a lábam között van. Esküszöm, hogy nagyon szeretném, de van még egy felem. Az, amelyik nem tudja elfelejteni, hogy ez a tökéletes, arrogáns, egoista hokis, aki egyetlen érintéssel az őrületbe kerget, papíron a bátyám. A húga, aki papíron a testvérem és amúgy legjobb barátnőm, kiborulna, ha ezt megtenném vele és a családunkban is hatalmas dráma lenne. Ez túl kockázatos.
- Akkor vegyük át ezt még egyszer, csakhogy jól értem-e - kezdem az alsó ajkamat harapdálva, hogy húzzam az időt.
- Oké, ahogy akarod - bólint, majd türelmesen kivárja, amíg összeszedem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni.
- A fontosabb dolgokat szeretnéd velem megcsinálni, ki nem hagyva az erotikus részeket amik... - elharapom a mondatot és a számat elhagyja egy reszketeg sóhaj. - Lássuk be, hogy elég fontosak a sztori szempontjából. De nem csak emiatt csinálod, hanem, hogy tényleg segíts nekem. Vagyis akkor...gondolom neked van már egy elég kidolgozott terved - nézek fel kék szemeibe.
- Csak bízz bennem - biccent halvány mosollyal.
Ugyan biztatónak tűnnek a szavak, de az igazság az, hogy Harvey telt ajkaiból ez egyenesen parancsnak számít. Ő egy igazi alfahím, aki bár nagyon tiszteli a nőket, imád irányítani. És most is ezt akarja. Pedig tudja, hogy én is imádok. Mégis ennek ellenére, csak még jobban tetszik, hogy ennyire magabiztos és irányító.
- Tegyük fel, hogy belemegyek - préselem össze az ajkaim egy pillanatra. - Mikor akarod kezdeni? Hogy csináljuk, hogy ne bukjunk le?
A szemeiben huncutság csillog, miközben kiböki a válaszokat.
- Holnap pont lesz egy diákszövetséges buli és, mint mondtam, bízz bennem.
Az állam majdnem leesik a hallottaktól.
- Már...már holnap akarod?
Mint mondtam, nincs ellenemre az, hogy összefeküdjek vele, sőt...
De nem úgy készültem, hogy holnap elmegyek abba a buliba és le is fekszem vele. Azt terveztem, hogy itthon maradok.
- Nyugi - robban ki belőle a nevetés. - Semmit nem kötünk pontos dátumhoz, mint valami kényszerkezelést. Elkezdjük, amikor jön magától. Ha akarsz, akkor holnap elmegyünk oda és meglátjuk, ha nem, akkor itthon maradunk és itt kötjük le magunkat.
- Nem gondolod, hogy feltűnő lesz, ha mindenhova csak együtt megyünk? Elvégre csak kefélünk és ihletet szerzek, nem vagyunk egy pár.
A kefélünk szó hallatán Harvey látványosan összerezdül.
- Nem szabad ezt ilyen nyíltan kimondanod, hallod? A szexi szádból ez a világ egyik legizgatóbb szava - rázza a fejét, amivel ismét mosolyt csal az ajkaimra.
Megemelkedem a matracról és egészen közel mászom hozzá, majd a füléhez hajolok.
- Ne mondjam azt, hogy kefélünk? Akkor mit mondjak helyette? Dugunk? Szexelünk? Melyik tetszik jobban?
Harvey megköszörüli a torkát, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe ránt.
- A legjobb az lenne, ha másra használnád a szádat - markol a fenekembe, amitől nekem a körmeim ösztönösen karmolják végig a vállát.
A tűz felgyullad a tekintetében és felperzseli a testem.
Nagyon, nagyon, nagyon akarom őt és én, ha valamit akarok, akkor azt megszerzem. Bármi legyen is az. A pasikkal sem volt soha gondom, de ő Harvey. Ez egy teljesen más eset. Egy olyan eset, amivel már hosszú, fájdalmas évek óta küzdünk. Most, hogy csak ketten vagyunk az egész házban, még jobban elönt a vágy, hogy átlépjem azt a bizonyos határt. Az egész testem bizsereg arra vágyva, hogy felfedezze azt az ajkaival és a kezeivel, de bizonyára mazochista vagyok, mert azt mondom:
- Még nem mondtam igent a remek kis ötletedre - ülök le, amitől a kő kemény szerszáma egyenesen a pulzáló nőiességemnek nyomódik.
Igyekszem megőrizni a hideg vérem, de a testem mást akar. Akaratlanul is megmozdulok az ölében, amivel belőle morgást, magamból pedig egy sóhajt csalok ki.
- Akkor ideje lenne eldönteni, hogy benne vagy-e, vagy sem -markol a csípőmbe, hogy ne ringassam azt tovább. - Mi legyen, bébi? Engedjünk a vágynak?
A hangja rekedtes és mélyebb a szokásosnál. Olyan, amitől libabőr fut végig rajtam.
Percekig csak meredek rá, farkasszemet nézve vele.
Ő Harvey.
Csakis ez a gondolat lebeg a fejemben. Az egyetlen ok, ami visszafogna. Ugyanakkor ugyanez az ok lökne egyenesen a karjaiba. Ez és az, hogy talán ezzel végre megtörhetném az ihlet hiányt. Hiányzik az írás.
De a francba is, miért pont ő kell nekem hozzá?
Lehetne bárki. Bármelyik csávó a fél karját odaadná, hogy megszerezzen magának. Ezt egoizmus nélkül mondom. Komolyan így van. Tudom, hogy miket váltok ki a férfiakból. Rengetegen állnak sorba értem, de egyiküknek sem lenne bátorsága elém állni és azt mondani, hogy szexelni akar velem, meg elvinni vacsorázni, csakhogy segítsen ezzel, márha ez segít. Jó, mondjuk valószínűleg azért nincs mersze ehhez senkinek, mert Harvey meg is ölné őket. De ez részlet kérdés. Neki volt mersze ehhez. Az egyetlen fiúnak, akinek nem kellenne.
Túlságosan rizikós ez az egész helyzet, tele kamuval, ami soha nem ígér, semmi jót, de ő most sem tűnik rémültnek.
Ő egyszerűen ilyen. Nyugodt és magabiztos.
Harvey Jensen az én tiltott gyümölcsöm, aki olyan üzletet ajánlott, amibe mind a ketten csak megbukni tudunk. És én mégis bólintok.
- Bízom benned - ejtem ki a szavakat remegő hanggal.