Leszek az ihleted {+18}

7.

Figyelem!
18+. Csak saját felelősségre.✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤

Harvey:
- És tud is? - Vonja fel a szemöldökét Tristan a söréből kortyolva.
- Micsodát? - Utánozza a csapattársam mimikáját Eve mosolyogva.
- Irányítani - biccenti oldalra a fejét a fiú és végigfuttatja a tekintetét Eve-en. - Azt mondtad, hogy azért hűtötted le magad, hogy ne Harvey orrát zúzd be, amiért folyamatosan irányítani próbál. Megy neki? A nagy Harvey Jensen tud irányítani egy ilyen vadmacskát? - Vigyorodik el Tristan az alsó ajkába harapva.
Az eddig is épp eléggé megfeszült izmaim, most még jobban befeszülnek.
Nem tetszik, hogy Tristan így méregeti őt.
Nem akarom, hogy méregesse. Legszívesebben már most felkapnám a vállamra Eve-et és hazacipelném, hogy ott folytassuk, ahol fent abbahagytuk. De szokásához híven Eve másképp tervezi a dolgokat, ugyanis fekete haját átveti az egyik vállán és oldalra biccentett fejjel, közelebb lép Tristanhoz, majd kiveszi a kezéből a sört.
-Ugyan, Tristan - kezdi búgó hangon -, engem senki sem tud irányítani. Csak azt csinálom, amit én akarok - teszi hozzá, majd meghúzza a csapattársam sörét.
Ahogy a torka mozog, az összes haverom azt nézi és pontosan tudom, hogy mi játszódik le a fejükben. Ugyanaz, ami nekem. Ahogy Eve torka a rajtam való munkálkodás miatt mozog így. Még a legjobb barátaim is sóvárogva bámulják őt. Sőt, Xandert látom, hogy megigazítja magát alsó tájékon. És a legrosszabb az egészben, hogy Eve élvezi ezt. Pontosan tudja, hogy milyen hatással van ránk és ezt imádja kihasználni. Egyszerűen szereti megőrjíteni a férfiakat, akik folyatják rá a nyálukat.
- Azért az túlzás - szólalok meg rekedtesen, hogy eltereljem róla a figyelmet, de meg kell köszörülnöm a torkom, mert Eve kérdőn rám pillant.
- Pontosan mi is a túlzás?
- Az, hogy csak azt csinálod, amit akarsz - fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt. - Első kézből tudom, hogy van egy bizonyos valami, amit nem teszel meg, pedig nagyon akarod - dőlök a pultnak, s mélyen a szemébe nézek. - Pedig lenne rá lehetőséged.
Eve összepréseli az ajkait, s alig láthatóan elhúzza azokat, de nem remeg meg. Ugyanúgy megtartja a higgadt szerepét, miközben a csípőjére teszi kezeit.
Pontosan tudja, hogy kettőnkre gondolok.
- Talán mégsem vágyom rá annyira - vág vissza. - Vagy csak a megfelelő pillanatra várok, hogy megszerezzem azt, ami az enyém.
Ez kicsit sem segít a feszült helyzetemen. Majdnem én is a nadrágomhoz nyúlok, mint az előbb Xander, ugyanis most megint beindult a fantáziám kettőnkkel kapcsolatban. De ahelyett, hogy teljesen lebuktatnám magam és kiborítanám a barátaim, miszerint "a húgomra izgulok", inkább csak keresztbe teszem a lábaim, s mereven bólintok.
- Szóval ezekszerint akkor szerinted esélytelen, hogy irányítani tudnálak? - Érdeklődöm tovább, mintha csak az időjárásról lenne szó.
Meg merem ezt tenni, ugyanis tudom, hogy a többiek nem is sejtik, hogy miről van szó. Viszont Eve-en azt látom, hogy ő nem annyira laza ezzel kapcsolatban.
- Teljességgel kizárt - bólint, s újra meghúzza a sört, majd visszaadja Tristannak. - Senki nem tud irányítani, csak ha én azt akarom, hogy irányítson.
- Csak a kíváncsiság kedvéért - köszörüli meg a torkát Xander -, pontosan milyen helyzetben is akarod, hogy irányítsanak téged?
- Mit gondolsz? - Fordul felé Eve, ismét felvont szemöldökkel. - Azt ne mond, hogy te még sosem kötöttél ágyhoz lányt szex előtt - vonja meg a vállát, mintha egy teljesen hétköznapi témáról lenne szó, amivel eléri, hogy az éppen ivó Kevin félrenyeljen.
Szegény srácnak annyira félrement az ital, hogy Taylor percekig ütögeti a hátát, amíg össze nem szedi magát, de aztán mind a ketten a fogadott húgomra néznek, akin mindannyiunk tekintete rajta van.
- Én szívesen irányítanálak - felelik kórusban, mire Eve hátra vetett fejjel felnevet.
- Sajnálom, fiúk, de azt nem engedem meg bárkinek és nem akármikor. Nehogy azt higgyétek, hogy a hálóban nem szeretek irányítani - kacsint rájuk, majd a pulthoz megy, hogy töltsön magának valamit.
- És kinek igen? - Szól utána Taylor Eve fenekét bámulva, de mielőtt ő válaszolhatna, a húgom és a legjobb barátnője a semmiből a nyakába ugranak.
- Eve, hát eljöttél! - Kiált vidáman Kayla, majd Maxine-re néz. - Mondtam én, hogy eljön.
- Jól van, otthon még nagyon ellenkezett - forgatja a szemét Max, majd magához szorítja Eve-et. - De úgy örülök, hogy itt vagy.
- Én is - mosolyodik el Eve, majd lehúzza a töményet, amit kitöltött magának, aztán visszafordul felénk és a pultnak dől.
- Miért nem akartál jönni? - Vonja össze a szemöldökét Xander.
Eve lehunyja egy pillanatra a szemeit, majd hallat egy hatalmas sóhajt.
- Csináltam valami hülyeséget, ami miatt gödörbe kerültem és ebből próbáltam kimászni.
- De akkor ezekszerint sikerült, nem? - Érdeklődik Tristan is, s most mintha a szemében komolyan aggodalom jelenne meg.
- Igazából nem - rázza meg a fejét Eve, majd rám pillant. - Csak feleslegesen lapátoltam és ettől mélyebb lett a gödör és rosszabb minden.
Ahogy a sötétkék íriszei rabul ejtik az enyéimet, az idő, mintha egy pillanatra teljesen megállna, aztán csak lassan indulna újra el. Tudom, hogy a fent történteket nem bánta meg, mert akkor nem ment volna bele abba, hogy lelépjünk egy idő után. Viszont azt is látom a szemén, hogy aggódik emiatt.
Szeretném megfogni a kezét és megint elvonulni vele, hogy megnyugtassam, hogy nem lesz baj, és feleslegesen aggódik, de van egy olyan érzésem, hogy ha ezt megtenném, akkor megint kiborulna és a barátaim is csesztetnének ezzel. Az utóbbi annyira nem érdekelne, de Eve kiborulása már igen. Viszont nagyon zavar, hogy így nem tudok segíteni neki. Sajnos nem tudok telepátián keresztül beszélni vele, úgyhogy csak a szemeimmel próbálok felé nyugtató érzelmeket küldeni.
- De mi ez a baj? - Kérdezi Kevin a lány arcát fürkészve. - Mármint, ha nagyon személyes, akkor nem kell válaszolnod, csak hátha tudunk segíteni.
- Édes vagy, de kétlem - húzza el megint a száját. - Írással kapcsolatos.
- A mi drága barátnőnk, ihlet hiánnyal küzköd - vázolja a helyzetet Maxine, miközben kitölt egy újabb kört mind a hármójuknak. - Úgyhogy, jobb lesz, ha inkább lazítasz, minthogy azon pörögsz, hogy hogyan tudnád ezt orvosolni - nyomja az egyik poharat Eve kezébe.
- Ezt próbáltam múlt héten is és nem lett jó a vége, emlékszel?
- Azt mondtam, hogy lazíts, nem azt, hogy annyit igyál, ami másnap megárt. Na egs - koccint a húgommal és a fogadott húgommal, majd lehúzza az áfonyás vodkát.
- Egs - adja be a derekát Eve egy újabb sóhaj kíséretében, majd Kaylával egyszerre, lehúzza a piáját.
- Úristen! Imádom ezt a számot! - Kiált fel a húgom, amikor a nappaliban megszólal a One Directiontől a Steal My Girl című szám. - Menjünk táncolni - ragadja meg a két lány csuklóját.
- De...
Nem hallom, hogy Eve hogyan fejezi be, mert Kayla már be is robogott vele a nappaliba. Ahogy a lány eltűnik a konyhából, mintha a levegő is sokkal hidegebb lenne. Persze lehet, hogy ezt csak én érzem így, de határozottan hűvösebb van a számomra, mint az előbb.
- Azért is engedélyt kéne kérnem, ha Maxet akarnám elvinni valahova? - Néz utánuk Tristan, s a csípőjét a pultnak veti.
- Az előbb még közölted, hogy szívesen megkötöznéd Eve-et, most meg már Maxről fantáziálsz? - Pillant rá Kevin felvont szemöldökkel.
- Ember, nem vagyok hülye. Ha Eve-et, vagy Kaylát akarnám elvinni valahova, akkor Harvey kiherélne. És ez is csak egy felvetés volt, nem mondtam, hogy ezt tervezem.
- Hát - lép Tristan mellé Taylor -, talán úgy Harvey nem lenne olyan szigorú, de csak egyszer állítana haza Max sírva és tuti, hogy kinyírna.
- De az, hogy behúzna, a minimum lenne - ért egyet Kevin, mintha itt sem lennék.
Bár én sem igazán érzem azt, hogy teljesen itt vagyok. Eve illata, ami megcsapott, ahogy elhaladtak előttem, teljesen megszédít és arra akar késztetni, hogy bemenjek hozzájuk a nappaliba. De nem lehet. Tudom, hogy nem, mert nem szabad feltűnést keltenük.
A francba, de utálom ezt!
Gyűlölöm, hogy figyelnem kell minden mozdulatomra és szavamra, amit akkor mondok Eve-nek, amikor mások is jelen vannak, csakmert egy papír szerint tesók vagyunk.
- Tényleg, Xander, mekkorát üt Harvey? - Kérdezi vigyorgva Taylor Xandert, mire a fiú bemutat neki.
- Azt még mindig sajnálom - pillantok rá nagy nehezen, s elhúzom a szám. - Komolyan sajnálom.
- Ne tedd - rázza meg a fejét Xander, s vigyorogva legyint egyet. - Megszegtem a kódexet, előbb hívtam el randizni, minthogy engedélyt kértem volna, plusz a buliban is erősen összeakadtam vele a múlt héten. Ez járt nekem.
Xander talán néha idiótán viselkedik és még kis zöldfülű, ha a csapatot nézzük, de igazából nagyon jó srác. A pályán egy zseni és mindent megtesz azért, hogy még jobb legyen; a jégen kívül pedig egy baromi hűséges barát. Tudom, hogy komolyan gondolja, hogy megérdemlte azt az ütést és azt is, hogy a kódexünk alapján tényleg így van, de ettőlmég én nem vagyok annyira biztos benne. Komolyan bűntudatom van, amiért behúztam neki, de rossz pillanatban kapott el, ráadásul...mégiscsak elhívta Eve-et. Nincs jogom féltékenynek lennem, de ez a gondolat akkor is megőrjít.
- Pontosan mikor is mentek randira? - Érdeklődöm annyira csevegő hangnemben, amennyire ez csak lehetséges a jelenlegi állapotomban.
- Még nem beszéltük meg - ingatja meg a fejét Xander, majd kortyol egyet a söréből. - Majd meglátjuk, de ha csak ilyenkor akadunk össze, az sem baj. Csak szimplán azt akartam és akarom neki bizonyítani, hogy nem vagyok akkora seggfej, mint amilyennek a múlt héten tűnhettem amikor faképnél hagytam.
- Te faképnél hagytál egy ilyen csajt? - Pislog nagyokat Tristan. - Normális vagy?
-Harvey tesója - vonja meg a vállát Xander. - De komolyan bánt a dolog. Biztos nem esett jól neki.
Nem akarom elkeseríteni őt, mert tényleg bírom a srácot, de szerintem Eve-et jobban zavarta, hogy felvittem a szobájába, mint az, hogy Xander ott hagyta. De, mint mondtam, ezt inkább megtartom magamnak.