Leszek az ihleted {+18}

6.

Eve:
- Miattam vetted fel?
Csupán három szó, de Harvey még ezzel a három szóval is képes elérni, hogy felforrjon a vérem és felizzon bennem a vágy. Az alsó ajkamba harapok, hogy húzzam egy kicsit az időt, mielőtt megszólalok és átgondolom a válaszom.
Elméletben nem. Otthon ültem a laptopom fölött görnyedve, hogy kierőszakoljam magamból az új fejezetet és ezzel elérjem, hogy dobhassam az egyezséget Harvey-val, amikor eszembe jutott, hogy egyetemista vagyok. Egy egyetemista hétvégén, aki ahelyett, hogy normális hallgató létére bulizna a barátaival, a szobájában kuporog és próbálja orvosolni a problémáját, amire úgy néz ki, hogy nincs is gyógyszer. Úgyhogy nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam ide. Vagyis csak indultam volna, de aztán rájöttem, hogy itt lesz Harvey is és így kénytelen voltam átöltözni. Látni akartam, ahogy megcsillan a szeme és szűkebb lesz a nadrágja csak miattam.
Vagyis akkor...mégis miatta vettem fel?
Az biztos, hogy az összes cécót megéri az, ahogy most Harvey néz rám. Az, ahogy a kék szemei sötéten izzanak fel és a nyakán lüktető ér felgyorsul, jelezve, hogy mennyivel gyorsabban ver miattam a szíve.
- Felelj nekem, Eve - morogja rekedtesen, amitől engem kiráz a hideg. - Igen, vagy igen?
Hogy lehet valaki ennyire biztos önmagában?
Nekem sincs baj az önbizalmammal és a magabiztosságommal általában, de Harvey az összes embert kenterbe veri ilyen téren. Legalábbis azokat, akiket én ismerek, biztosan. Egy magabiztos, arrogáns seggfej és én ezt imádom...
A francba!
- Miért kéne erre felelnem, ha te már helyettem eldöntötted, hogy miattad van? - Biccentem oldalra a fejem, miközben halkan búgom a szavakat.
Magamat is meglepem, hogy mennyire nyugodtnak tűnik a hangom. Pedig a bennem tomboló vágy után azt hinné az ember, hogy azt hallani is lehet, de most valahogy mégsem. Talán azért, mert van lehetőségem egy kicsit hátrébb lépni és így nem gyengülök el annyira, mint akkor, amikor magához ölel. Ő az első férfi, aki miatt képes vagyok úgy igazán elgyengülni. Általában uralom a helyzetet és irányítani is szeretek és szoktam, de Harvey ebben magakadályoz. Elég, hogy az illata megcsapjon ahhoz, hogy a lábaim megremegjenek és az önkontrollom is összetörjön. Ez pedig egy kicsit megrémiszt. De közben, ahogy látom, hogy ő is megremeg egyetlen érintésemtől...az olyan felemelő, mint talán semmi ezen a földön.
- Mert tőled akarom hallani - lép közelebb hozzám megint. - Azt akarom, hogy kimondd.
Újra hátrálok egy lépést, de nagy hiba, ugyanis most az ágy széle egyenesen a vádlimnak nyomódik és beszorulok a bútor és Harvey erős teste közé.
- Mert, ha nem, akkor megbüntetsz? - Vonom fel a szemöldököm, hogy leplezzem a bennem lejátszódó, sóvárgó vágyat, amit a testem az érintéséért generál.
Szarkazmusnak és elterelésnek szántam, de Harvey-t ezzel sem tudom kizökkenteni. Az ajkai felfelé görbülnek, miközben oldalra biccenti a fejét, s enyhén érdes ujjaival megsimítja az arcom. Egy egyszerű érintés, de nekem az egész testem beleborzong.
- Az tetszene, nem igaz? - Kérdezi halkan. - Ha most az ölembe fektetnélek és elverném egy kicsit a csinos kis popsid. Vagy az lenne a jobb, ha az övemmel az ágyhoz kötnélek, hogy azt csináljak veled, amit csak akarok?
Mindkettő!
Az áruló hang a fejemben onnan érkezik, ahova el szoktam zárni Harvey közelében. Nem vagyok domináns és alávetett párti, de azért elég izgató a gondolat, hogy Harvey megteszi ezt velem. Egyszer-egyszer csak belefér egy kis szerepjáték.
Alapvetően úgy gondolom, hogy a szex a kölcsönös odaadáson alapszik és egy ilyen helyzet baromi kiszolgáltatottá tenne, de valahogy tudom, hogy Harvey még így is vigyázna rám. Nem tudom, hogy honnan, mivel még sosem voltam vele így - sőt, gyakorlatilag a kettesben levést is hanyagoltam -, de egyszerűen csak tudom.
Viszont azt most nem mondhatom ki, amit gondolok, ugyanis félő, hogy meg is tenné mindazt, ami a fejében van. Ebből pedig a tekintetéből ítélve, amivel majdnem felfal, semmi jó nem sülhet ki.
Ideje összeszedni magam.
Ez meg most a józan eszem és határozottan igaza van.
Elég a hátrálásból, ideje kézbe venni a gyeplőt. Most én fogok fölé kerekedni és nem fordítva. Lassan megnedvesítem az ajkaim, majd az alsó párnámba harapok és közelebb lépek hozzá. A tekintete a számra siklik, s amikor az egyik kezem a mellkasára teszem, akkor elakad a lélegzete.
Most végre én vagyok nyeregben.
- A vicc kedvéért, tegyük fel, hogy elsimerem, hogy miattad vettem ezt fel - hajolok közelebb hozzá, de ahogy megcsap a férfias illata, egy pillanatra köd telepszik az agyamra. - Mit reagálnál? - Suttogom a füléhez hajolva.
Látom a nyakán, hogy libabőrös lesz és ettől mosolyognom kell. Imádom, hogy képes vagyok ezt a hatást elérni a nagy Harvey Jensennél, egyetlen érintéssel, annak ellenére, hogy annyi lánnyal volt már dolga, mint amennyivel.
Azonban ez a mosoly addig a pillanatig tart, amíg Harvey a hatalmas kezeit rá nem teszi a csípőmre. A tenyere még a ruhán keresztül is perzsel és ebbe a porcikáim beleremegnek.
- Komolyan kíváncsi vagy rá? - Dörmögi a fülembe, s szinte közelebb ránt magához, hogy a csípőm a feszülő ágyékához érjen.
- Igen - felelem elhaló, s most már lényegesen magasabb hangon, mint kellene.
Basszus!
Minek mentem ebbe bele? A legjobb barátnőm, aki Harvey húga, csupán egyetlen szinttel lejjebb bulizik. Bármikor, bárki megjelenhet itt, hiszen nem zártuk be az ajtót. Más esetben még izgató is lenne a gondolat, hogy bárki rajtakaphat, de most...túl sokan ismernek úgy, mint Harvey húga és, ha ebben a helyzetben látnának, akkor abból csak dráma lenne. Nem beszélve Kayla és Maxine reakciójáról, amit határozottan nem akarok megtudni.
Megpróbálok szabadulni, de nem tudok. Harvey a csípőmnél fogva tart és amikor el akarok hajolni, csak annyira megy, hogy még a szemébe tudjak nézni, anélkül, hogy az ajkaink találkoznának.
- Akkor a maradék távolságot is megszűntetném magunk között - feleli végül, s az ujjait felvezeti a nyakamon, majd megáll a tarkómon a tenyerével.
Ennyit arról, hogy most nem izgató a helyzet.
Ebben a pillanatban szűnik meg a külvilág és az a gondolatmenet, ami átment a fejemben az előbb a barátaimról, meg az emberekről, most szerte foszlik. A bizsergés, ami átjárja a testem és a lábam között megerősödik, most már szinte perzsel.
Harvey egyik tenyere a tarkómat égeti, a másik a csípőmet és a farka keményen az alhasamnak nyomódik, miközben a szemeivel fogva tart. Az a tartás, ami évek óta bennem van, most egy pillanat alatt omlik össze, mint egy kártyavár. Minden egyes tagadás, távolságtartás és érv az ellen, hogy ezt tegyük, lezuhan egy sötét lyukba és elmerül, miközben az agyamra újra köd telepszik és ez a köd rávesz arra, hogy azt mondjam:
- Hát tedd meg.
Ahogy rám hatással volt Harvey elsuttogott három szava, úgy most az én három szavam is hatással van rá. Pislogni sincs időm és Harvey máris az ajkaimnak esik. De ahhoz képest, hogy ez mennyire gyors mozdulat, annyira veszi lassúra, amikor találkoznak a párnáink. A csók, amiről úgy azóta álmodozom, hogy Harvey szülei örökbe fogadtak, most minden várakozásom felülmúlja. Az ajkai édesek, forrók és puhák. Lassú mozdulatokkal incselkedik velem, miközben az ujjait sötét tincseim közé vezeti, s én képtelen vagyok ellenállni neki. Hagyom, hogy a tűz, ami most mind a kettőnkben ég, felemésszen minket. Nos...engem biztosan.
Lehunyom a szemeim, hogy még jobban átadjam magam az érzésnek, s abban a pillanatban megérzem az alsó párnámon Harvey nyelvét. Finoman simítja meg azt, amitől nekem a szám szétnyílik és beengedi a selymes érzést. Ahogy a nyelvünk találkozik, hatalmas villámcsapás száguld át a testemen, amit egy újabb követ, amikor Harvey a számba nyög. Belőlem is felszakad egy nyögés, amikor a csípőmön pihenő kezének ujjai belevájnak a bőrömbe.
- Teljesen megőrjítesz - suttogja a csókba, s finoman ledönt az ágyra, majd fölém mászik. - Senkit nem kívántam még annyira, mint téged - rázza meg a fejét a szemembe nézve.
- Akkor mi lenne, ha befognád és megmutatnád inkább, hogy mennyire vágysz rám? - Húzom vissza magamhoz.
Harvey-ból feltör egy rekedtes kacaj, de nem ellenkezik. A kezeivel az enyémeket a fejem fölé szegezi és úgy csókol, miközben érzem, hogy a nadrágjában egyre szűkebb a helyzet. Ezzel nincs egyedül. Ugyan nekem nem domborodik semmi a bőrgatyámban, de a feszültség igen csak kínzó. Életemben nem izgultam még úgy fel csóktól, mint most. Legszívesebben felkiáltanék, hogy Harvey tegye már oda a kezét, de esélyem sincs megszólalni, mert a forró csókjaival befogja a szám.
Aztán egyszercsak, mintha meghallaná a gondolataim, egyik kezével akcióba lendül. Lesimít az arcomra, cirógatja az állam, majd a nyakam. Eljátszadozik a felsőm pántjával és a dekoltázsomon futtatja fel és le az ujjait, de semmi több. Nem kezd el a melleimmel játszani, nem indul le a hasam irányába és mégcsak meg sem közelíti a lábaim, vagy azoknak a közét. Csakis a dekoltázs és az arcom között táncoltatja az ujjait és ezzel teljesen az őrületbe kerget.
Harvey Jensen szereti a lassú, kínzó előjátékot.
- Nehogy leállj - suttogom, amikor elhajol tőlem.
Érezni akarom a száját az enyémeken.
- Annyira gyönyörű vagy most - suttog ő is elgyengülten.
- Csak most? - Biccentem oldalra a fejem, s az alsó ajkamba harapok.
- Nem - rázza meg a fejét. - Mindig az vagy, de most, ahogy alattam fekszel, ebben a ruhában, kipirult arccal és csillogó szemekkel...többet akarok belőled.
- Vedd el, amire vágysz.
- Az nem két perc lesz - mosolyodik el magabiztosan, majd a nyakamhoz hajol és elkezdi lassú, finom csókokkal ellepni azt.
A sóhajok, amik felszakadnak belőlem, visszhangot vernek a falakon. Már épp elmerülnék a forró érzésben, amikor kivágódik az ajtó és valaki szinte beesik rajta.