Leszek az ihleted {+18}

12.

Eve:
Ha egy lány egyedül kezd el készülődni, mielőtt elindul valahova, a barátnői segítsége nélkül, akkor az szinte mindig egy kész hullámvasút. Egyrészt jó dolog és kellemes, mert kap és szán magára egy kis én-időt és az minden nőnek határozottan kijár; másrészt viszont nekiáll agyalni, ami lássuk be...elég ritkán hoz magával édes gyümölcsöt. A legtöbb nő egy komoly agyalás után annyira túl tudja gondolni a dolgokat, hogy a végén egy komoly depresszióba esik, legalább egy napig, de lehet, hogy akár egy hétre vagy még többre is. Szerencsére nekem most nem ezt hozta a gondolkodás. Mielőtt átjöttünk Harvey-ékhoz, vettem egy jó forró fürdőt és amíg elkezdtem készülődni, összeszedtem a pro és kontra érveket. Na nem a pasival kapcsolatban, aki ma bámult az árvaház előtt. Azt igyekeztem kizárni a fejemből, ezért kezdtem el a Harvey-val kötött egyezségünkről sorolni az érveket. Próbáltam mindent átgondolni. Azt, hogy mennyire veszélyes is a játék, amit űzünk, de közben milyen mámorító. Azt, hogy mennyi ideje vágyunk erre, de mennyire nem kellene. Azt, hogy miképp alakulhatott volna másképp, ha nem fogadnak örökbe a szülei. Minden kis részletet átgondoltam, s közben belém hasított a felismerés, hogy akaratomon kívül is azt teszem, amit a főszereplő lányom a történetemben. Ettől egy darabig csak nevettem. Nem hittem, hogy Harvey kis ihlet-szerző ötlete tényleg be fog jönni, de úgy néz ki, hogy tévedtem.
Annyira alapos voltam az érvek és ellenérvek sorolásával, hogy még akkor is ezen gondolkoztam, amikor leültem a sminkes asztalom elé. Alapvetően nem szokásom sminkelni. Nagyon ritkán jön rám. Legtöbbször csak bulikba - de az esetek nagyrészében ott is natúrban vagyok - vagy mondjuk a karácsonyi ünnepekkor, mert azt vallom, hogy ha valaki smink nélkül nem talál szépnek, akkor nincs is miről beszélni. Mondjuk ezzel nem szokott gondom lenni, de ez mellékes. A lényeg, hogy bár van és szeretem is használni őket, de magamra nem igazán szoktam kenni a szépítő eszközökből. Ha mégis, akkor is a legtöbb, amit felrakok egy kis szempillaspirál, meg tus és a vörös rúzsom. Ezutóbbit viszont nagyon szeretem használni. A rúzsokért megveszek. Az egyik gyengém egy jó ajak kiemelő. Valahogy még nagyobb önbizalmat ad, pedig azzal semmi bajom, de rúzzsal magamon mindig azt érzem, hogy legyőzhetetlen vagyok. Tudom, hogy hülyeség és csak a képzeletem szüleménye, de akkor is úgy érzem vele, hogy egy pajzsot alkot számomra, amin senki és semmi nem tud átlátni vagy áttörni. Pajzsokra pedig mindenkinek szüksége van. Viszont ma nem csak ez volt a fő célom vele. Bár tény, hogy leplezni akartam azt az aggodalmat, amit az árvaházas pasas keltett bennem, nem csak ezért kentem fel magamra a sminkes eszközt. Hanem mert látni akartam, hogy mit vált ki Harvey-ból. Ugyanis arra jutottam, hogy bizonyos értelemben igaza van. Két felnőtt emberről van szó, akik simán találkozhattak volna normális körülmények között, úgyhogy eldöntöttem, hogy megpróbálok nem teljesen negatívan állni a dolgokhoz. Ez az elhatározás mondjuk addig tartott, amíg be nem lépnük a házba és Harvey át nem vette felettem az irányítást. Fáj beismerni, de megijeszt, hogy mekkora hatalma van felettem. Viszont abban a pillanatban, hogy kimondta, hogy néha velem is kell, hogy törődjenek, minden önuralmam elveszett és már nem érdekelt, ha megláttak volna. Talán ezért is engedek a kísértésnek most is, hiába tudom, hogy a tűzzel játszom.
- Basszus, nem hittem volna, hogy a nagy hokisok főzni is tudnak - kortyol a borából Maxine, ahogy befejezi a vacsoráját. - Ez isteni volt.
- Mert mégis mit hittél, mi hogyan eszünk, ha nem főzünk? - nevet fel Harvey, s ettől a hangtól bizsergés fut végig a gerincem mentén.
Egy pillanatra az alsó ajkamba harapok, amíg átgondolom, hogy mit is akarok tenni. Az asztal jól takarja a kezem, vagyis papíron senki nem láthat meg. Az ujjaim szinte belebizseregnek a gondolatba, hogy megérintem őt.
Gyorsan végignézek a többieken, de senki nem figyel úgy kifejezetten rám.
- Rendeltek - vágja rá Maxine - vagy beültök a falatozóba kajálni. Nem tudom, de arra nem gondoltam, hogy nekiálltok főzőcskézni. Az annyira nem jön össze a képpel, amit nyújtotok.
- Kicsit fáj, hogy te is hiszel a látszatnak - kezdi összeszedni a tányérokat Kevin. - Pedig még desszertet is készítettünk.
- Pontosan milyen képet is nyújtunk magunkról? - vonja fel a szemöldökét Taylor, s ahogy oldalra biccenti a fejét, csibészesen elmosolyodik. - Mesélj csak, szépségem.
Látom, hogy Harvey szóra nyitja a száját, főleg, amikor Kayla is felpattan, hogy segítsen elpakolni Kevinnek, de abban a pillanatban a torkán akad a szó, amikor a kezemet a combjára teszem. Úgy teszek, mintha nem látnám a reakcióját és csak egy ártatlan mozdulat lenne, de elég nehéz elrejtenem a mosolyom.
- Hát, tudod, olyan... - Maxine elkezd fecsegni neki arról, amit kérdezett a fiú és Kayla is eltűnik kint Kevinnel.
Tényleg igyekszem a barátnőmre koncentrálni, de Harvey előre támaszkodik az asztalra, s eltakarva a száját, elkezd morogni nekem:
- Ez már része az esti terveidnek?
- Csak beléd akartam fojtani a szót. Láttam, hogy rá akarsz szólni a haverodra, hogy ne flörtöljön a lánnyal, aki olyan, mintha a kishúgod lenne, kénytelen voltam közbeavatkozni - kezdem felfelé vezetni a kezem a combján, de elkapja a csuklóm.
- Oh, vigyázz, Eve, mert megégeted magad. Tudod, hogy én nem tartok attól, hogy esetleg lebukunk. Vagyis nem félek olyat tenni mindenki előtt, amit talán nem kellene.
Lassan rávezetem a tekintetem. Az arca higgadt, de a szemén látom, hogy csak blöfföl. Talán nem tart a következményektől annyira, mint én. De abban biztos vagyok, hogy nem haragítaná magára a húgát és a szüleit. Márpedig ez a veszély erősen fennáll, ha lebukunk és ezt ő is tudja.
- Biztos vagy benne, Harvey? - nézek farkasszemet vele. - Ha én égek, te is velem égsz.
- Most sem én kezdtem - néz le a kezemre, ami még mindig a combján pihen, de a csuklóm az ujjai között van.
- Jaj ugyanmár - forgatom meg a szemeim -, ez nem most kezdődött, ezt tudod, hanem a csókkal az ajtóban. Mondd a szemembe, hogy nem élvezed az érintésem a combodon - annyira nyeregben érzem magam, hogy kényszerítenem kell magam arra, hogy ne vigyorogjak. - Mondd, hogy nem tetszik a helyzet.
Szeretném, ha legalább egy kicsit megremegne a magabiztossága, de Harvey nem ilyen ember. Sokkal keményebb fából faragták. Ezért is tudta átvenni az irányítást az ajtóban.
Az ajkai lassan felfelé görbülnek, s közelebb hajol hozzám.
- Jobban tetszene, ha a kezed máshol lenne - suttogja, s én egy pillanatra a barátainkra kapom a tekintetem, de ők mintha mi itt sem lennénk, úgy flörtölnek egymással az asztal másik végén. - Mondjuk az ágyhoz kötve az egyik övem által.
A gondolattól mindenem libabőrös lesz és ez neki is feltűnik. Elképzelni, ahogy Harvey az ágyhoz köt és azt tesz velem, amit akar, a kellemesnél jóval izgatóbb érzés. Olyan erőteljes, hogy egy kicsit helyezkednem kell, hogy lenyugtassam az alfelemben elindult forróságot.
- Szóval? - biccenti oldalra a fejét. - Ez már az esti terveid közé tartozik vagy csak fel akarsz húzni, hogy bizonyítsd a hatalmad felettem?
Mindkettő?
A ma esti tervek között határozottan ott van Harvey, de azért a hatalmam fitoktatása sem egy rossz dolog. A mai nappal átélt félelem után határozottan jót tenne, ha egy kicsit én lehetnék az, aki erősebbnek bizonyul. Ugyanis bármennyire is szeretném tagadni, az, ahogy az a srác bámult, félelmet keltett bennem.
- Ha azt mondom, hogy az előbbi, akkor mit lépsz? - ejtem ki a szavakat, s a hangom akaratom ellenére is megremeg a délelőtti emlékek gondolatától.
Harvey elengedi a kezem, majd az arcom kezdi fürkészni. A tűz lassan kialszik a tekintetéből és egy jóval gyöngédebb érzelem kúszik a helyére: az aggodalom.
- Eve, valaki bántott?
Nem tetszik, hogy a pajzsom alá akar férkőzni. Nem hagyhatom neki. Eddig abból soha, semmi jó nem sült ki, ha valaki bepillantott mögé. Nagyot nyelek, hogy összeszedjem magam, s kihasználva az alkalmat, a kezem az ágyékára helyezem, majd határozottan rámarkolok a csomagjára. A figyelem elterelés határozottan sikerül, ugyanis Harvey ugrik egyet, majd megköszörüli a torkát, de mielőtt bármit is reagálhatna, menekülőre fogom.
- Elmegyek mosdóba - állok fel a barátainkra nézve. - Mindjárt jövök.
Direkt kerülöm Harvey tekintetét, mert tudom, hogy mit látnék benne. Ott lenne az újra meginduló tűz, de azon kívül túl sok finom érzelem is. Sosem hittem volna, hogy Harvey Jensen képes annyira gyöngéd lenni, mint akkor volt, amikor összebújtunk. Azt meg még annyira sem, hogy rám ez bármilyen hatással is lehet, de ahogy a csókunk alatt a karjaiba bíztam magam a biztonság reményében, úgy ezzel a pillantásával képes lenne azt is elérni, hogy teljesen megnyíljak neki. Ez viszont egy olyan luxus, amit az ember nem tehet meg egy ilyen világban. Harvey és én szimplán önző érdekek miatt akadtunk egymásba annyi év fékentartás után: szexelni akarunk, én pedig új fejezetet írni, amihez úgy néz ki, hogy szükségem van rá. Semmi érzelmi kapcsolatról nem volt és nincs is szó. Már azt az összebújást sem szabadott volna engednem, mert túl veszélyes a pajzsomra nézve.
- Minden rendben? - kezdi az arcom fürkészni Maxine. - Olyan arcot vágsz, mint aki a sí...
- Jól vagyok - mosolygok rá, s elindulok a fürdő felé.
Magabiztosan indultam neki ennek a mai estének, de most megint elbizonytalanodom. Harvey Jensen mindig elbizonytalanít és ez nem tetszik. Fellöki az érzelmeim, hogy olvashasson a kiborult darabokból és...
És most fellök engem is, azzal, hogy elém áll, amikor jövök ki a mosdóból.
Na jó...most véletlenül én megyek neki és pattanok le a mellkasáról, de az majdnem ugyanaz. Viszont elesni nem hagy. Azonnal elkap, hogy ne üssem be magam, de engem elönt a méreg.
- Ha folyton a seggemben vagy és kettesben eltűnsz velem, akkor előbb le fogunk bukni, minthogy kimondhatnám, hogy új fejezetet akarok...
- Azt a feneket bűn lenne kihagyni - vigyorodik el, ami engem csak jobban feldühít. - De képzeld, annyira nem szeretem a...
- Mit akarsz? - szakítom félbe, amitől azonnal megkomolyodik.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Bántott valaki?
- Nem - rázom meg a fejem - csak elkeserít, hogy te játszadozhatsz, nekem viszont megtiltod. Azt hittem, hogy ennél merészebb vagy, Jensen.
Végülis nem hazudok. Az a tag egy ujjal sem nyúlt hozzám és lehet, hogy tényleg csak én vagyok a paranoiás.
Talán nem kellene emiatt stresszelnem.
Nagyon úgy fest, hogy Harvey egy kicsit sem hisz nekem, de valószínűleg tudja, hogy ennél többet nem kap tőlem ezzel kapcsolatban, ugyanis nem erősködik. És ezt én nagyon értékelem.
- Játszadozni akarsz? Oké, drágám, akkor játszunk - hajol a fülemhez. - Nézzük, hogy melyikünk akarja majd előbb letépni a ruhát a másikról.
- Igazán kár lenne ezekért a ruhákért, nem gondolod? - nyelek nagyot, miközben ő az ujjait egyenesen elindítja a rövid nadrágom azon részéhez, ami már csak egy lépésre van az egyre többre vágyó ágyékomtól.
- Szerintem megérné azért, ami alatta van - morogja, de mielőtt a keze felérne, léptek csendülnek fel, így azonnal szétrebbenünk.
- Harvey, minden rendben? - lép hozzánk Maxine aggódva.
- Persze, tényleg nem volt baja - biztosítja Harvey, én pedig csak helyeslőn bólogatok.