Leszek az ihleted {+18}

20.

Eve:
A lányok természetesen utánam érkeznek haza. Nem sokkal később, mint én, de annyival igen, hogy Harvey és én még simán maradhattunk volna egy picit a titkos kiruccanásunkon. Már amennyire egy éjszakát lehet annak nevezni, de ez most lényegtelen. A lényeg, hogy lett volna még egy kis időnk. Alapvetően nem vagyok a híve a semmittevésnek, de most határozottan nem bántam volna, ha még egy picivel tovább fekhettem volna Harvey mellkasán.
- Ez most életmentő, Eve, komolyan - jön be a nappaliba Kayla, egy vajas croissanton nyammogva, s leül mellém a kanapéra.
Képtelen vagyok nem vigyorogni rajta. Meg most úgy egyáltalán. Mióta hazaértem a tegnap este után, nem tudom letörölni az arcomról ezt az idétlen mosolyt. Amit, ha összevonunk azzal, hogy mennyire maradtam volna még abban a sátorban Harvey-val, akkor... határozottan baj van és ez bosszant. Vagy talán nem ez a megfelelő szó, inkább az, hogy megijeszt, de ez még rosszabb, pláne, hogy közben halál komolyan gondoltam, hogy nem akarom abbahagyni. A tegnap este után képtelen lennék elengedni Harvey kezét, úgyhogy csak igyekszem megbékélni a gondolattal és nem folyamatosan ezen pörögni, mert abból semmi jó nem sülhet ki.
- Másnapos vagy? - vonom fel a szemöldököm a lányra nézve.
- Nem - rázza meg a fejét lassan -, de annyit azért ittam, hogy ez most kelljen. Amúgy nem voltam részeg, így most sem vagyok másnapos, csak hogy tudd - ingatja meg fenyegetőn az ujját, de az ő ajkai is felfelé görbülnek.
- És jól érezted magad?
- Azt leszámítva, hogy nem történt semmi, ami arra utalt volna, hogy Kevinnel közeledünk egymáshoz, igen - hajtja a fejét a vállamra. - Végülis elvoltunk, csak nem úgy, ahogy szeretném, pedig nagyon igyekeztem. Természetesen normális módon, nem vagyok olyan hülye tyúk, mint amilyeneket össze tud szedni, de esélytelen voltam, nagyon tartotta magát. Szerintem még mindig annak a kislánynak lát, akinek Harvey puszit ad a térdére, miután leesett a biciklijéről - húzza el a száját.
- Lehet, hogy nem egy bulin kellene várnod a csodát - jegyzem meg lenézve rá.
- Már hetek óra itt lakunk felettük - pillant fel rám egy újabb falatot nyomva a szájába.
- Lehet, de azóta sok dolog nem történt, amikor valóban komoly dolgok lehettek volna. Mióta itt lakunk volt pár buli és azon kívül szinte csak akkor beszéltetek, amikor elrángattátok a két fiút a plázába.
- Volt egy reggeli és egy vacsora is.
- Ez igaz, de mind a két alkalommal csak flörtölgettetek.
- És ez nem elég jel? - ül fel és kicsit lebiggyeszti az alsó ajkát.
Látom a szemén, hogy tényleg zavarja a dolog, amiért nagyon sajnálom, de azzal, hogy folyamatosan komolytalan programokon találkoznak, nem fog csoda történni.
- Amikor kijelentettétek Maxine-nel, hogy meghódítjátok az egész egyetemet? - szaladnak fel újra a szemöldökeim. - Te komolyan vennél ezután egy ártatlan kis flörtöt bármelyik pasival fordított esetben?
Kayla elgondolkozik, aztán nagyot sóhajt.
- Nem, azt hiszem, hogy nem. De mentségemre szóljon, hogy egy pasi ártatlan flörtjét akkor sem venném komolyan, ha ő annak szánná. Amíg nem tesz komoly lépést, addig nem fogom fel őszinte szándéknak.
- Akkor Kevin hogyan vegye annak? - biccentem oldalra a fejem.
Újabb sóhaj szakad ki belőle.
- Utálom, hogy mindig igazad van - dől vissza a vállamra. - Mit tanácsolsz?
Nem hiszem, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember, ha tanácsot kérnek a szerelemmel vagy az érzelmekkel kapcsolatban, hiszen annyira vagyok jóban velük, mint a Rómeó és Júliában a Montague és a Capulet család tagjai egymással, de nem fogom visszautasítani az egyik legjobb barátnőmet. Plusz azért véleményt csak mondhatok.
- Beszélj vele. Mióta hozzátok kerültem, biztosan, de lehet, hogy már régebb óta odavagy Kevinért, mondd el neki, hogy mit érzel. Lehet, hogy ő is viszonozza vagy lépéseket tudtok tenni azért, hogy viszonozza és elmélyüljön a kapcsolatotok. Ha nem, akkor is jobb, mint ezen a szinten lebegni és szenvedni.
- És Harvey-val mi lesz? Mi van, ha kiakad vagy Kevin miatta mond nemet.
- Kevin tökösebb ennél - rázom meg a fejem. - Harvey pedig tudja, hogy ez az élet rendje. Nyilván nem örül annak, ha bármelyikünk sérül, de biztosan tisztában van azzal, hogy ez együtt jár a felnőtté válással és a tapasztalat szerzéssel. Ha Kevin megbántana, tuti, hogy szétrúgná a seggét, de szinte biztos vagyok abban, hogy lényegesen jobban örülne Kevinnek, mint egy majomnak az egyetemről.
- Eve-nek igaza van - csatlakozik hozzánk Max is, aki eddig azt várta, hogy elkészüljön a kávéja a konyhában. - Jobb tudni, hogy mi a helyzet, mint epekedni valami iránt, amire lehetne esély, ha nyitnál - ül le a másik oldalamra. - És biztos, hogy Kevinnek jobban örülne.
- Xandernek behúzott egyet, amikor elhívta Eve-et kávézni - jegyzi meg halkan Kayla, amire én azonnal kiegyenesedem, amitől szegény Kayla elborul, ahogy kirántom alóla a vállam. - Hékás! - kiált fel, miközben felül. - Mi az már?
- Honnan veszed, hogy Harvey behúzott Xandernek? - fordulok felé.
- Nem csak veszem valahonna, hanem tudom. Xander mondta azon a bulin, amire nem jöttél el. Amikor Xander elmondta a bátyánknak, hogy elhívott kávézni, akkor Harvey behúzott neki egyet, mert megszegte a tesó-kódexet, miszerint csapattárs húgával nem kavarunk.
- Dehát mi nem is... - elharapom a mondatot, mielőtt olyat mondanék, amivel megbántom Kaylát és veszek egy nagy levegőt. - Nem kavarunk Xanderrel, csak meghívott egy kávéra.
Őszintén nem tudom, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban. Harvey-nak nem lett volna joga ehhez, még ha van is a srácok között ez a hülye egyezség, nem szólhat bele abba, hogy kivel mit csinálok, pláne, hogy nem is beszéltünk le semmi konkrétat a sráccal és azóta sem hoztuk össze a dolgot. Plusz semmi komolyról nem volt szó, csak egy kávéról, az nagyon messze van egy randitól.
- Tényleg, amúgy azt a kávét mikor akarjátok nyélbe ütni? - kérdezi Maxine, mintha csak a gondolataimban olvasna.
- Nem tudom, azóta nem beszéltünk róla, de most, hogy ezt tudom, azt hiszem, hogy az a minimum, hogy én magam jelölöm ki a dátumot és hívom meg őt arra a kávéra. Szegény srác nem csinált semmi rosszat - sóhajtok fel.
Szívem szerint átmennék Harvey-hoz és jól megráznám, amiért ezt tette, de tartok tőle, hogy annak az lenne a vége, hogy az ágyban kötnénk ki és miután a srácok és a lányok is itthon vannak, elindítanánk azt a lavinát, amit próbálunk elkerülni, bár valahol tudom, hogy előbb vagy utóbb be fog minket temetni.
- Nem te tehetsz róla, hogy a bátyánk túlságosan félt minket - rázza meg a fejét Kayla és visszahúz a kanapéra - és Xander valahol tényleg megszegte a tesó-kódexet. Különben sem tűnt úgy, mintha Xander kilenne emiatt.
- Csak elhívott kávézni, az messze van a tesó-kódex megszegésétől - húzom el a szám. - De mindjárt írok Xandernek emiatt - nyúlok a telefonomért a laptop mellett, amin végre más is jelen van a huszadik fejezet alatt.
Valahol nem hittem, hogy Harvey terve be fog jönni, de úgy néz ki, hogy valóban ő lett az ihletem, ugyanis miután hazaértem és leültem a gép elé, az ujjaim ösztönösen mozogni kezdtek a billentyűzet felett. Nem mondom, hogy sokat haladtam, de haladtam, ami már valamennyire megnyugtató az elmúlt hetek után. Mondjuk ettől még nem húz fel kevésbé az, amit Xanderrel tett. Nem vagyok a tulajdona, hogy ilyeneket csináljon. Tudom, hogy engem akart védeni, de kizárt, hogy nem tendált benne a féltékenység ugyanúgy. Sőt, kíváncsi lennék, hogy valójában inkább a féltékenyég volt-e az oka annak, hogy behúzott szegény srácnak vagy tényleg az, hogy Xandernek előbb engedélyt kellett volna kérnie a nem randink randink előtt.
- És amíg ő válaszol addig te meséld el, hogy mi történt tegnap Taylor és közted - pillantok Maxre, majd gyorsan küldök egy bocsánatkérő üzenetet Xandernek és meghívom hétfőn a nagyobb szünetemben egy kávéra.
- Nagyon jól éreztem magam - vigyorodik el azonnal a lány. - Megnéztük a mesét és talán volt egy kis kavarás is, de semmi komoly. Nem tudom, hogy lesz-e belőle bármilyen folytatás, de ha csak ennyi volt, akkor is megérte.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ennyivel megúszod? - vonja fel a szemöldökét Kayla. - Mi volt? Részleteket!
- Már értem, hogy a lányok mitől vannak oda meg vissza, ha Taylorról van szó - kavargatja a kávéját Maxine. - Életem legjobb csókja és legnagyobb orgazmusa volt a tegnapi.
- Pontosan meddig jutottatok tegnap? - vigyorgok rá, ahogy fürkészem az arcát.
Kétlem, hogy sokat aludtak tegnap, mégis olyan kisimult a barátnőnk, mint szerintem még soha, vagyis akkor tényleg nagyon sikeres volt a tegnap éjszaka.
- Hát nézzük csak - gondolkozik el - először a kanapéig, aztán Taylor ágyáig, majd a zuhany kabinig - harap az alsó ajkába.
- Maxine Howard! - kiált fel Kayla elkerekedett szemekkel. - Háromszor csináltátok?
- Nem... annál egy picit többször és több mindent, de mondjuk, hogy háromszor, igen - kortyol a kávéjából megvonva a vállát egy ártatlan mosoly kíséretében. - És az biztos, hogy Taylor érti a dolgát, mind a kezével, mind a szájával, a nyelvével és a szerszámával is.
- Mi van, ha ezek után komolyabbra akarja fordítani? - kérdezem az arcát figyelve.
Nem mintha nem örülnék neki, de kicsit fura lenne, ha mind a két barátnőm összejönne az alattunk lévő két sráccal. Túlságosan tökéletesnek tűnik, én pedig mindig tartok tőle, hogy az ilyesfajta tökéletesség gyorsan tönkre megy. Azt pedig nem biztos, hogy jól viselném, ha ez a baráti kör megbomlana. De persze teljes mértékben támogatom mind a kettőjüket, Kayla már tényleg ezer éve epekedik Kevin után, így nagyon örülnék, ha végre boldog lehetne vele.
- Folytatás lehet, hogy lesz, de komoly nem hiszem, egyikünk sem akarja, hogy az legyen. Nem kell a párkapcsolatok nyomása - rázza meg a fejét.
- Na ez most aztán segített abban, hogy merjek lépni Kevin felé - jegyzi meg Kayla egy kétségbeesett nyögést hallatva.
- Jaj, drágám, nem úgy értettem, a ti esetetek más - nyúl át előttem és megsimogatja a lány karját. - Ti mind a ketten késznek tűntök erre, de nálunk sem Taylor, sem én nem vagyunk azok. Nem kell nekünk ilyesmi, hidd el. A kötöttségek nélküli szex tökéletesen megfelel nekünk.
- Tény, hogy Kevin komolyabb valamennyivel, mint Taylor - értek egyet a másik barátnőmmel. - És ne feledd, hogy nincs mit veszítened. Ráadásul... ahogy tegnap hallgattam Kevint, amíg te fent voltál a cuccaidért... szerintem ő is kedvel. Próbáld meg! Ha esetleg valami csoda folytán nem jönne be a dolog, akkor majd benyomunk három doboz fagyit itt a kanapén, miközben átkozzuk a pasikat. Ha úgy alakul, ahogyan te szeretnéd, akkor meg pezsgőt bontunk és ünneplünk - mosolygok rá biztatólag, ami egy kicsit mintha megnyugtatná és ő is elmosolyodik halványan.
- Lehet, hogy ma beszélek vele. És köszönöm, szeretlek titeket - ölel meg minket.
- Mi is téged - nyom össze Maxine is a másik oldalról. - Viszont - néz rám, amikor elválunk - már volt szó Kayla estéjéről, volt szó az enyémről, csak a tiédről nem. Milyen volt a tanulócsoport? Jól látom, hogy haladtál a sztorival? - biccent a laptop felé a kisasztalon.
- A tanulócsoport nagyon... - keresem a jó szót, ami leírhatná a tegnap estémet, de semmi nem passzol, legalábbis nem úgy, ahogy kellene, úgyhogy módosítok. - Felülmúlta mindazt, amire számítottam - mondom végül, ami határozottan igaz a randinkra. - Jó volt igazából, de gyorsan ki is dőltem este, igaza volt Kaylának. Csak ma reggel haladtam egy kicsit a történettel - nézek a gépem felé. - De már ez is jobb, mint a semmi. Azon gondolkodtam, hogy kicsit kimegyek majd szerelni a garázsba, addig összeszedem a gondolataim és megpróbálom folytatni utána ezt a fejezetet, de még megl... - a telefonom rezgése az asztalon belém fojtja a szót.
- Xander máris válaszolt? - vonogatja a szemöldökét Kayla, de ez határozottan nem Xander.
A bátyám üzenetétől megfeszül a testem, viszont a barátnőim előtt ezt nem kellene mutatnom, így mosolyt erőltetek magamra.
- Nem, ez most pont a tanulócsoportból az egyik szaktársam. Az egyik beadandóról kérdez, de fejből nem tudom. Ne haragudjatok, de megbontom a kört, kikeresem, ami kell neki - állok fel a kanapéról.
- Nem gáz, én úgy is venni akarok egy forró zuhanyt és bátorságot gyűjtök a beszélgetéshez - vesz nagy levegőt Kayla, s ő is feláll.
- Nekem meg neki kell állnom egy esszének, amit péntekig le kellene adnom - csatlakozik Maxine is az állókhoz. - Még nem tudom, hogy mit is akarok, úgyhogy meg kell küzdenem vele rendesen.
Kierőszakolok magamból egy bólintást, majd felmegyek a szobámba.
Oké, hogy úgy döntöttem, hogy felveszem vele a kapcsolatot, de azt ígérte, hogy kapok egy kis időt átgondolni mindezt, most mégis az ő neve virít a telefonom képernyőjén és nem tudom, hogy ezt mennyire kellene lazán kezelnem, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen komolyan és egy kicsit talán ellenségesen is kellene válaszolnom, hiszen nem tartotta be, amit ígért. Jó lenne meghallgatni Harvey véleményét, de ahogy ez a gondolat a fejembe villan, adok is magamnak egy pofont, mert egy: Harvey nem a pasim, hogy hozzá rohangáljak, amint valami nem oké, és kettő: független felnőtt nő vagyok, aki képes saját döntéseket hozni. Mindig, mindent egyedül oldottam meg az életben, nincs szükségem most sem egy férfira, hogy megmondja, hogy mit tegyek. A tegnap este jó volt és akarok folytatást, de ez még nem jelenti azt, hogy én megmentésre váró hercegnővé változtam volna. Ugyanaz vagyok, aki voltam és képes vagyok magamtól válaszolni Jamesnek, csak át kell gondolnom ezt. Lehet, hogy a motorom bütykölése közben most nem a sztorin fogok gondolkozni, hanem még egyszer átgondolom, hogy kinyissam-e a személyre szóló Pandora szelencémet, vagy többet ne álljak szóba az egyetlen emberrel, aki választ adhat az évek óta bennem lévő kérdéseimre.