Leszek az ihleted {+18}

16.

Eve:
Éppen, amikor egy jó könyvvel a kezemben bebújok az ágyba a forró fürdő után, hogy egész nap abban heverészhessek, mint a legtöbb velem egykorú, kopogás harsan fel az ajtómnál.
A szívem ezerrel kezd kalapálni a mellkasomban a gondolatra, hogy talán Harvey ugrott be valamiért és akkor már be is néz hozzám, hogy lássa, hogy minden rendben van-e velem. Viszont közben a gyomromban is furcsa érzés támad, amiért ennyire ragaszkodna hozzám és amiért megkockáztatja, hogy talán valaki meglát minket kettesben. És ott van az izgalom, hogy tényleg meglátogat. Aztán a számat bosszús sóhaj hagyja el, mert az ég szerelmére is! Az áruló szívem ennyire örülne annak, ha Harvey bejönne hozzám. Ilyet nem szabadna tennie és ez bosszant.
Újabb kopogás szakít ki a gondolataimból és csak most jövök rá, hogy nem reagáltam a kint álldogálónak semmit.
- Ki az? - kérdezem magamra húzva a takarót és a hátam a fejtámlának döntöm.
- Mi vagyunk - szólal meg Kayla kint. - Maxine és én csináltunk neked reggelit, engesztelésül a tegnap miatt.
Az ajkaimra hatalmas vigyor ül ki.
- Gyertek beljebb - csúszom középre az ágyon, hogy a két barátnőm is elférjen majd mellettem.
Max és Kayla mosolyogva jönnek be a kezükben tálca és kávés bögre.
- Gondoltuk, hogy meglepünk egy kis reggelivel - másznak be a két oldalamra. - Bocsánatkérés, amiért beszerveztük a fiúkat tegnapra, anélkül, hogy szóltunk volna - adja a kezembe a kávét Maxine.
El sem tudja képzelni, hogy mennyire nincs ma szükségem koffeinre. Alig aludtam az éjjel, de amennyit igen, azt nagyon jól. Tény, hogy van bennem egyfajta tompultság, ami azért örül a kávénak, de közben mégis úgy pörgök, mintha már legalább tíz kávét ittam volna ma.
- Köszönöm, de nem kellett volna - veszem el hálás mosollyal. - És már megbeszéltük, hogy minden okés köztünk. Akkor dühös voltam, de végtére is, jól éreztem magam.
- Lehet - teszi az ölembe a tálcát Kayla - de igazad volt. És tényleg több csak csajos nap kell. Ráadásul amikor megbeszéltük, hogy a fiúk fölé költözünk, akkor abban is megegyeztünk, hogy mindenben egyeztetünk majd. Hogy szólunk, ha vendégeket várunk és mindenbe bele kell mennie a többieknek is. Mi kihagytunk a reggelivel kapcsolatos döntésből, csak szimplán áthívtuk őket. Nem volt szép és ezt sajnáljuk. Őszintén - fogja meg a szabad kezem és meg is szorítja finoman.
Ebben igaza van, tényleg megígértük egymásnak, hogy mindenben egyeztetünk, ha valakit meghívunk magunkhoz, de azért ez eléggé lehetetlen. Mostani fejemmel tudom. Hiszen bármikor közbejöhet egy random iskolai projekt, tanulás, vagy esetleg egy új pasi, akikről nem tájékoztathatjuk előre mindannyiunkat. Tegnap tényleg kibuktam, de csakmert a fiúkat hívták meg, ráadásul reggelire. Ha azt mondják, hogy délután átugranának a srácok, baj-e, akkor nyilván nem repesek az örömtől, de azért belemegyek. De így reggel, még félálomban álltam a konyhában, amikor Harvey és a barátai megjelentek nálunk és ez felhúzott. De már én is látom, hogy lehetetlen mindig mindent egyeztetni a másikunkkal.
- El is van már felejtve - legyintek mosolyogva, mire a két barátnőm a vállamra hajtja a fejét.
- Akkor ma csajos napot tartunk - jelenti ki Maxine vidáman. - Csak mi hárman.
- Benne vagyok - kortyolok a kávémból.
- Hogy aludtál egyébként? - pillant fel rám Kayla őszinte érdeklődéssel a szemében.
A bátyád karjaiban.
Majdnem kiszalad a számon, de szerencsére még időben a nyelvemre harapok, mielőtt bármit is mondanék erről. Egy kicsit túl erősen is, ami azt illeti. Olyan szinten, hogy majdnem felszisszenek, de összeszorítom az ajkaim, hogy ne csináljak teljes hülyét magamból a barátaim előtt, aztán ne kelljen magyarázkodnom, hogy mégis hogy haraptam el a nyelvem kávézás közben.
- Jól, mint a bunda - felelem végül és gyorsan még egy korty kávét magamba borítok. - Ti?
- Én nagyon hamar kidőltem és egy órával ezelőttig úgy durmoltam, mint egy kisbaba - nevet fel Kayla. - Azt hiszem, hogy a szervezetem cseppet elfáradt az elmúlt két napban.
- Én miután hazajöttünk még egy darabig fent voltam - egyenesedik ki Maxine, amitől lever a víz.
Vajon hallotta, ahogy kisurrantam a házból, hogy Harvey-val találkozzak?
A torkomban egy másodperc alatt terem hatalmas gombóc és a tenyerem is izzadni kezd. Mi van, ha hallott, vagy esetleg látott tegnap? Én úgy érzékeltem, hogy mind a ketten aludtak, amikor leléptem, de ezek szerint nincs kizárva, hogy Maxine még javában fent volt. És akkor az sincs, hogy hallotta az egész kilopózósdit.
- Taylorral dumáltunk, amíg be nem aludtunk - teszi hozzá csillogó szemekkel, amitől egy kicsit enyhül a nyomás a mellkasomban.
Taylor és Maxine tegnap, amikor a fiúknál voltunk, akkor is képesek voltak megfeledkezni arról, hogy társaságban vannak - nem véletlen, hogy Harvey és én sokszor meg tudtunk engedi magunknak egy kis oda-visszát - vagyis akkor talán fel sem tűnt neki, hogy én elhagytam a házat.
- Komolyan gondoljátok ezt az egész kettesben filmezős dolgot? - kérdezi Kayla, mielőtt én óvatosan kideríthetném, hogy tud-e a tegnapi szökésemről.
Szinte érzem, hogy az idegeim megfeszülnek, ahogy várom, hogy bármilyen megjegyzés lebuktasson, vagy Maxine egyenesen rákérdezzen, hogy hol jártam, miközben a másik felem szinte imádkozik azért, hogy semmit ne tudjon.
Lehet, hogy Harvey-t nem érdekelné, ha az emberek megtudnák, hogy mi van köztünk és az is lehet, hogy egy nap majd én is képes leszek úgy hozzáállni ehhez, ahogy azt Harvey teszi, de az biztos, hogy ez még nem az a nap. Sőt, ami azt illeti, jelenleg a hányinger is kerülget, mert egyszerűen nem bírnám elviselni, ha Kayla meggyűlölne, amiért kitudódik, hogy Harvey és én kavarunk.
- Naná! - vágja rá Max. - Hiszen... láttátok, hogy hogyan rajzolta le tegnap a meséket. Totál műveletlen a hercegnős mesék terén - rázza meg a fejét a szemét forgatva.
- És csakis erről van szó? - puhatolózom finoman.
Maxine egy pillanatra elgondolkozik, majd megvonja a vállát.
- Nos, nem bánnám, ha más is történne - biccent egyet -, de ha csak mesét nézünk, akkor az is megfelel. Jól szórakozom a társaságában.
- Mi lett azzal, hogy meghódítjuk az egyetem összes srácának a szívét? - cukkolja vigyorogva Kayla a lányt.
- Hé, az, hogy jól érzem magam a társaságában, nem jelenti azt, hogy le is horgonyozom mellette - mutat Kaylára szigorú tekintettel Max.
- Vagyis akkor mégsem kell lelépnünk itthonról, hogy ti szigorúan, csak kettesben lehessetek? - érdeklődöm felvonva a szemöldököm és közben azon kattogok, hogy vajon mennyire látszik rajtam, hogy milyen ideges vagyok.
Bár a barátmőimet elnézve: semennyire.
- Nektek nem, de Kevin és Harvey biztosan nem lehetnek itthon - dobja meg a haját. - Tudom, hogy Harvey mit csinálna és nem hiányzik, hogy ha esetleg felforrósodik a helyzet, akkor Harvey percenként bemászkáljon hozzánk, hogy mi történik. Akkor olyan alapon már haza is vihetném a szüleimhez szegény srácot, hogy apa tegye ugyanezt.
Furcsa érzés jelenik meg a mellkasomban, amit nem tudok hova tenni. Mr. Jensen soha nem akart rám és a volt barátomra törni, amikor elhoztam magunkhoz. Soha nem mászkált a szobám környékén, hogy mit csinálunk odabent, Harvey-nak pedig nem engedtem, hogy megtegye ezt. Legtöbbször ügyeltem rá, hogy akkor legyünk nálunk, amikor Harvey nincs otthon, ha viszont mégis jelen volt, akkor egyszerűen kulcsra zártam a szobámat. De Mr. Jensennek eszébe sem jutott ilyesmit tenni velem, amíg Kayla esetében előfordult az ilyen. Nem tudom, hogy csak nem akart tolakodni és azért hagyta ezt ki, vagy úgy gondolta, hogy én tudok vigyázni magamra, esetleg a srácot jobban kellett félteni tőlem, mint engem tőle, de az biztos, hogy nekem ez az apa-lánya dolog kimaradt. Félreértés ne essék, Mr. Jensen nagyon jó apa és soha nem éreztette ő sem velem, hogy valójában nem vagyok a családjuk tagja, csak ezt nem tartotta talán olyan fontosnak. De az sincs kizárva, hogy tudja, hogy annyira elcseszett vagyok, hogy képtelen vagyok szeretni és így fel sem merült benne, hogy bármi komoly is történhet a zárt ajtók mögött. Mrs. Jensen egy fokkal már más volt, de csak azért, mert valakinek el kellett mondanom valahogy, hogy el kellene mennem nőgyógyászhoz és mivel kiskorú voltam, kénytelen voltam magammal vinni valakit, aki segít ebben. Nem szívesen tettem, de azt hiszem, hogy igazán szemét húzás lett volna, ha az árvaházból kérek meg valakit. Főleg azok után, hogy ők annyira igyekeztek befogadni ténylegesen a családba.
Mielőtt elmélyülhetnék az idegen érzésben és a gondolataimban, Kayla megszólal:
- Ebben igazad van, de Harvey sem akar rosszat. Még ha néha én is a falnak megyek a túlféltésétől - húzza el a száját Kayla.
Nehéz elfojtanom a vigyorgást. Majdnem kiszalad a számon a tegnapi beszélgetésünk részletei arról, hogy Harvey mezszáma miért az, ami, de mivel Harvey nem mondta még soha Kaylának és azt mondta, hogy nem is kell tudnia a lánynak, ezért nem fecsegem ki neki. Lehet, hogy Kayla néha a falnak megy a bátyjától, de valójában imádja őt. És tegnap kiderült - bár eddig is nyilvánvaló volt - hogy Harvey is Kaylát.
- Ezt nem is vitatom - tartja fel a kezeit Maxine védekezőn - csak azt mondom, hogy nem bírnám, ha közben bejönne vagy folyamatosan kopogna az ajtón, hogy mi folyik odabent. Az sem szex, sem film közben nem túl élvezetes.
- Hát... szervezhetünk valamit négyesben, amikor ti filmeztek, hogy elvigyük innen a srácokat - dobja be Kayla az ötletet.
- Attól is függ, hogy melyik nap - szólok közbe. - A tanulócsoport miatt - teszem hozzá az értetlen pillantásukat látva.
Basszus, szinte utálom magam, amiért kamuzom a legjobb barátaimnak. Azért pedig még jobban, hogy ez ilyen könnyen megy. És azért is, hogy mindezt azért teszem, hogy gyakorlatilag elszökhessünk Harvey-val arra az éjszakára. Borzalmas barátnak érzem magam ettől. De közben meg csak arra tudok gondolni, hogy mennyire jó volt tegnap a férfival, akire évek óta vágyom. És ezzel egy időben szinte menekülnék magam és ezelől az egész szituáció elől.
- Oké, akkor ha nincs tanulócsoportod, amikor Maxine és Taylor kettesben akarnak lenni, akkor négyesben elmegyünk valahova. Ha van, akkor Kevint lefoglalom, Harvey-t pedig valahogy elzavarom itthonról.
A bögre mögé bújva összepréselem a szám, hogy elfojtsak egy kitörni akaró mosollyal vegyes sóhajt. Ha Kayla tudná, hogy Harvey nem szándékozik itthon lenni aznap, amikor Max és Taylor el akarnak minket zavarni, akkor már nem pattogna annyit a bátyja túlféltésén. Márpedig Harvey egyáltalán nem akar aznap itthon lenni, sőt, ami azt illeti, pont akkor akarja nyélbe ütni a mi randinkat, amibe sikerült belerángatnia.
- Az a négyes program jót is tenne nektek - elmélkedik Maxine rám vezetve a tekintetét. - Talán végre te és Harvey is közelebb kerülnétek egymáshoz. Tegnap úgy tűnt, hogy jól kijöttök, amikor épp nem menekülsz előle.
Oké, most már nem csak egy mosolyt, hanem egy nevetést kell visszafognom, így gyorsan beleiszom a kávémba és igyekszem nem félrenyelni a kortyot. Nem tudom, hogy hogyan tudnék még közelebb kerülni Harvey-hoz, mint amennyire azt megtettem már. És hogy menekülök előle? Komolyan csak én érzékelem a szikrákat magunk körül, vagy mások úgy tesznek, mintha nem lenne semmi, hiszen testvérek vagyunk? Nem tudom elképzelni, hogy mégis hogy a viharban nem látják az emberek, hogy ha Harvey és én egy szobában vagyunk, akkor az egész légkör felforrósodik és szinte felfaljuk egymást a tekintetünkkel. Vagy ennyire jól színészkedünk? Talán szakot tévesztettünk és inkább a színjátszást kellett volna mind a kettőnknek választania? Ezt meg is jegyzem majd neki, amikor megint találkozunk. Lehet, hogy még nem késő más irányt választania a hoki helyett. Miért hiszem azt, hogy ha ezt benyögöm neki, akkor kinevet, majd befejezi, amit ma reggel elkezdett a garázsban? Belebizsereg a porcikám, ha ebbe belegondolok.
- Nem menekülök előle - nyögöm ki végül. - Csak tartom a távolságot, ennyi - vonok vállat. - Mindenkivel ezt teszem.
- A srácokkal is, akikkel kavarsz?
- Ohm, igen? A kavarás nem jelenti azt, hogy közeledek feléjük. Harvey közeledni akar, az pedig nem az én világom. Emlékeztesselek rá, hogy mennyi időbe telt, mire a ti közeledéseteket is fogadni és viszonozni tudtam? - vonom fel a szemöldököm.
Ez elhallgattatja. Szerintem pontosan emlékeznek rá, hogy milyen nehezen nyíltam meg nekik is - és teszem azt a mai napig - és mennyire nehezen tudtam elfogadni azt, hogy közeledni próbálnak felém. Ez is egy rossz beidegződés. Nem tehetek róla, de ha valaki árvaházban nő fel, akkor megtanulja, hogy a ragaszkodás és megnyílás olyan luxus, amit nem engedhet meg magának az ember.
- Beszéljétek meg a találka részleteit - szólal meg újra Kayla vidáman, hogy elterelje a témát - mi pedig meglátjuk, hogy hogyan jön ki a lépés. A lényeg, hogy tudtok majd kettesben lenni, ne aggódj - kacsint a lány Maxre, aki ettől újra elvigyorodik.
- Majd ma megbeszélem vele, ha úgy jön. De a nap a miénk. Pasi mentesen. Úgyhogy használjuk ki - hajtja vissza a fejét a vállamra, én pedig nekidöntöm az enyémet az övének.
Határozottan egyetértek vele. Szükségem van egy napra a lányokkal, anélkül, hogy bármilyen pasi megjelenne és belekavarna.