Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

10.rész

"Jungkook szemszög"

Kiviharzottam az ajtón és egyből a másik szobába mentem. Nem hiszem el hogy az a kis genyo képes volt hozzá érni Jiminhez. Már mint nem mint ha zavarna csak hát éppen valami közben voltunk és megzavart minket meg hát.....Áh! Mindegy! Ezért kapni fog!

-Taehyung! Kifelé a szobából!-parancsolok rá öcsémre aki az ártatlan tekintetével kezd le nézni majd megint rám.

-De Jungkook....oda kint sötét van és félek.-mondja félénken de engem most a jelen helyzetben nem hat meg.

-Bazdmeg! Kapcsolj lámpát! Szerinted miért van?-ragadom meg karját majd ki csukom az ajtón. Hoseok fapofával ül az ágyon és méreget. Mint ha nem lennék fölényben. Mindjárt kiszurom a szemeid ha így bámulsz buzi!

-Mit akarsz tőlem?-hangja nyugodt. Úgy tesz mint ha nem kéne semmi miatt se aggódnia pedig kéne.

-Vajon mit te buzeráns?-mosolyodom el szarkasztikusan.-Ne érj hozzá Jiminhez még egyszer! Megértetted?-kérdezem mire elkezd nevetni.

-Oh már értem....egy homofób fiú aki szerelmes az öccse legjobb barátjába. Milyen irónikus!-nevet tovább. Erre fel kapom a vizet és a pólójánál fogva felrántom az ágyról. Erre eltűnik gúnyos mosolya és arcán eluralkodik a pánik. Kezemre fog és próbál kiszabadulni de én nem engedem.

-Nocsak...hová tűnt az az arogáns nagyfiú? Helyette talán egy betoji köjköt kaptam el?-kezdek én is gúnyolódni rajta. Nem mond semmit csak ficánkol össze vissza.-Na ide figyelj. Nem tudom hogy mit gondolsz hogyan érzek Jimin iránt de nem is nagyon tartozik rád. És igen. Homofób vagyok ezért is gyűlölöm az olyan fajtákat mint te! Jiminnel nem bánhat így senki rajtam kívűl! Ha még egyszer hozzá mersz érni letöröm a kezeid! Megértetted?-rángatom meg egy kicsit mire azonnal el kezd bólogatni. Ekkor ledobom a földre ő meg csak nagy levegőket véve mered maga elé. Szerintem most jól befosattam.-Jó fiú!-mondom majd kimegyek a szobából. Út közben találkozok Tae-el a sötétben mert ez a szerencsétlen tényleg képtelen volt lámpát kapcsolni.-Mehetsz vissza a szobába!-mondom mire azonnal felugrik és vissza rohan a szobába. Én egyenesen anya szobája felé vettem az irány hogy megnézzem Jimin mit csinál de már aludt. Meg is értem. Ennyi inger után én is beadnám a kulcsot. Ő volt az első akit így kényeztettem. Nem is gondoltam volna hogy megteszem. Annyira ideges voltam hogy nem tudtam figyelni arra mit teszek. Hát így alakult. Már nem tudom vissza fordítani. Bár nem is nagyon akarom...valamiért élveztem...

***

"Jimin szemszög"

Reggel egy ideig csak feküdtem. Nem akartam felkelni mert olyan meleg volt az ágy és olyan kényelmes. Bár volt benne valami fura kemény és hangos.

Kinyitottam szemem és kőrbe néztem a szobában. Előszőr is egy mellkasra lettem figyelmes aminek a szívverését hallottam. Utána feljebb néztem hogy megtudjam kié a mellkas. Ezt egyből meg is bántam mivel Jungkookon feküdtem. Hirtelen ért a dolog ezért hátrébb csúsztam majd megpróbáltam felülni de az már a padlóra vitt. Megint fejre estem lábakkal az égnek állva. Az érkezéskor egy kicsit megnyekkentem így Jungkook is felébredt rá. Négykézláb az ágy széléhez jött és onnan nézett le rám. Egy ideig bambult felém majd előtőrt belőle egy rekedtes nevetés. Erre kissé ideges lettem és azonnal fel keltem. Nem gondolkozva azonnal leterítettem és fölé tornyosúltam. Arca meglepetté vált én meg felvettem gúnyos mosolyom.

-Na most nevess ha mersz!-kuncogok egy kicsit. Erre ő is elmosolyodik majd derekamra fog és fordít helyzetünkön.

-Ne hidd hogy olyan kemény vagy Jimin!-hajol közel hozzám mire szívem zakatolni kezd. Olyan közel van hozzám. Nem is értem miért csinálja...-Na jó! Nem szivatlak tovább! Éhen halok!-mondja majd leszáll rólam és megindul a konyhába. Lassan felülök és megigazítom frizurámat. Én is megindulok Jungkook után hogy be kapjak valami táplálót. Út közben Tae a nyakamba ugrik és egyből kérdezősködni kezd.

-Na! Mit csináltatok tegnap Jungkookkal hogy ennyire hangos voltál és miért nem jöttél vissza a szobába? Talán nélkülem monopoliztatok és Jungkook nyert hogy ennyire szenvedtél?-kezd nevetni. Én ledermedek és gondolkozom mit is mondjak. El is felejtettem hogy milyen hangos voltam tegnap. Valószínűleg mindent hallottak. Ez kínos.

-Hát igen. Ránéztünk a monopolira egy kicsit és Jungkook túl sokszor nyert. Ez nagyon szar érzés volt!-háritok. Szerencse hogy Tae túl naiv. Akkor most lebuknék.

-Basszus! Pedig én is szeretek monopolizni! Máskor hívjatok!-mondja durcásan majd kikerülve engem bemegy a konyhába. Én csak magamban nevetek mivel Tae nem tudja mire értettem a monopolit. Ha ő is csatlakozna az már nagyon fura lenne. A legjobb barátom és a bátyja. Fura....

Ekkor eszembe jutott Hoseok és az hogy mit csinált tegnap velem. Még mindig nem tudom elhinni hogy képes volt ilyesmire. Beszélnem kéne vele.

Bementem a szobába ahol eleinte aludnom kellett volna és becsuktam az ajtót. Hoseok az ágyon ült és telefonozott. Lassan felém emelte tekintetét de arcán semmi érzést sem véltem felfedezni.

-Oh Jimin....szia.-hangjában viszont lehetett hallani a megbánást.

-Szia...tehát a tegnapról szeretnék beszélni veled...-vakarom meg tarkómat kínosan.-Hát tudod....

-Jungkookot szereted igaz?-kérdez rá egyből amire elnémulok. Lehajtom fejem és bólogatni kezdek.

-Igen...sajnálom.-mondom lefelé meredve. Erre lépteket kezdek el hallani. Fel nézek de addigra Hoseok már nagyon közel volt hozzám. Neki tolt az ajtónak gyengén és kezeit mellém helyezte. Én nem ellenkeztem hiszen ő nem bántana. Kiskori barátom. Megbízók benne.

-Akkor ha nem is szerethetsz kölcsönösen akkor legalább hadd csókoljalak meg...-hajol közelebb hozzám de nem csókol meg csak megáll előttem pár centivel. Én egy darabig elgondolkozom hogy most mit is tehetnék. Igazából megérdemelné azt a csókot de ez lenne az első igazi csokom. Ha neki adnám azt nagyon megbánnám de meg kell tennem...a barátságunkért...

-Rendben...-hajtom le kissé fejem. Erre állam alá fog és maga felé fordít. Lassan össze érinti ajkainkat amitől kiráz a hideg. Szemét becsukja ahogyan én is és már csak az érzésre figyelek. Kezét levezeti derekamra és kissé közelebb húz magához. Ajkait gyengéden mozgatni kezdi. Meg próbálom felvenni vele a tempót hogy ugyan úgy csináljam ahogyan ő de még nagyon nem megy. Egy ideig igy állunk majd elenged.

-Köszönöm...-mosolyodik el fájdalmasan majd arrébb tol egy kicsit és kimegy az ajtón. Én egy ideig csak figyelek utána majd mind ha semmi sem történt volna utána mentem hogy végre én is megreggelizzek.