Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

8.rész

-Akkor jó...már azt hittem csináltam valami nagy baromságot...-kezdek el kínomban nevetni amihez Jungkook is csatlakozik. Picit azért megnyugodtam hogy nem csináltam semmi rosszat de még is úgy érzem hogy Jungkook rejteget valamit előlem. Bár ez egyenlőre nem is nagyon számít. Ha ezek után nem fog kerülni akkor ráér késöbb is elmondania. Tudok várni.

-Hát azt nem mondtam hogy baromságot nem csináltál.-kezd el nagyon nevetni. Én azonnal elkezdem törni az agyam hogy vajon mire gondohat amikor eszembe jutott a frozenes dolog...

-Oh...jaj...Tae mondta mit csináltam!-kezdek megint kínos nevetésbe.

-Hogy is volt a szövege...?-kérdezi majd elkezdi énekelni a frozen egyik zenéjét. Én csak ámulok csodálatos hangján. Nem gondoltam volna hogy tud énekelni. Pláne nem azt hogy ennyire! Szavakkal leírhatatlan hangja gyönyörűsége. Olyannyira nyugtató hogy simán el lehetne aludni a hangjára.-Na Jimin...énekelj velem! Egyedül nem buli!-huzogatja meg kicsit vállamat.

-D...de én nem vagyok jó az éneklésben...-hajtom le fejem mire hírtelen tarkón csap. Azonnal oda kapok és dörcsőlni kezdem a fájó pontot hát ha elmúlik de tudom hogy úgy se fog. Azonnal Jungkook felé emelem most már ideges tekintetem.-Ez fájt!

-Meg is érdemelted! Még egyszer meg ne halljam hogy nem tudsz énekelni mert még életemben nem hallottam olyan gyönyörű ének hangot amilyen neked van. Te most szépen énekelni fogsz velem és ha ellenzel megint kapsz egy taslit!-emeli meg felém kezét mire védekezni kezdek de nem tart sokáig. Csak meg akart ijeszteni.-Na gyerünk! Nem tudom olyan jól a szöveget úgy hogy segíts!-mondja kissé nevetve majd megint bele kezd a zenébe. Én egy ideig bambulok mire el kezd nekem mutogatni hogy szálljak be. Hallkan én is elkezdek énekelni és lassan harmonizálok vele. Egész szép ahogy együtt énekelünk csak fura hogy a zene amit énekelünk a frozen egyik zenéje. A vége felé már jobban felszabadulok és a hangomat is kiengedem. Már nem is nézek Jungkookra csak bele élem magam a zenébe. Minden kiesik csak is a szövegre meg a hangomra tudok figyelni amikor észre veszem hogy már csak én énekelek. Ekkor hírtelen abba hagytam és Jungkookra kaptam a tekintetem aki egy tőle eddig sosem látott tekintettel figyelt engem. Szivem nagyon hevesen dobogott. Nem tudtam hogy most mit mondjak. Csak Jungkookot tudtam figyelni.-Csodálatos vagy...-töri meg a csöndet Jungkook ezzel a kis szöveggel. Azonnal zavarba jövök és lekapom tekintetem a lábaimhoz.-Ö...mármint...a hangodra gondoltam. Csodálatos hangod van!-javítja ki magát de én ugyan úgy zavarban maradok. Lehet hogy nem úgy gondolja hogy csodálatos vagyok de még is rám utal vele.

-Köszönöm...-mondom halkan. Ekkor hírtelen kinyíltak a hátsó ajtók és beugrott rajta Tae és Hoseok. Hála az égnek hogy most. Kezdett nagyon kínos lenni a hangulat...

-Sajnálom Jimin. Nem találtam meg amit keres....Oh srácok! Félbe szakítottunk valami fontosat?-veszi fel mindent tudó mosolyát.

-Nem!-mondjuk egyszerre Jungkookkal.

-Aha és én még higyjek is nektek mi?-kezd el nevetni majd kényelmesen hátra döl székében.

-Hallgassunk egy kis zenét szerintem!-veti fel az ötletet Jungkook amivel teljesen egyet értettem. Benyomta a rádiót és tovább indultunk Tae-ék háza felé. Hoseok és Tae az út másik felében ugyan úgy szórakoztak nálunk meg elől úgy szintén síri csend volt de most már nem aggódtam hogy kerülni fog vagy sem. Sőt néha el is mosolyodtam amikor vissza emlékeztem a nemrég történtekre. Amikor együtt énekeltünk az annyira jól esett. Remélem nem ez volt az egyetlen alkalom...

***

-Jimin....én félek!-súgja oda hozzám Tae kezében egy seprűvel.

-Taehyung! Sssss! Tudom! Én is! De most nem kéne beszélni!-szolom le barátom nyaka alá dugva légycsapómat. Ő erre bólint egyet majd haladunk tovább a vak sötétben a konyha felé. Hoseok a szobában maradt mivel nem ő kelt fel a hangra hanem Tae. Tae-nek meg persze első dolga volt felvernie engem hogy nézzük meg ki volt az. Na és hát most itt vagyunk ketten a sötétben egy seprűvel meg egy légycsapóval. Teljesen fel vagyunk készülve arra hogy ha ránk támadnának. Fel vagyunk szerelkezve.

Amikor oda érünk a konyha ajtóhoz csendben elszámoltunk háromig majd be rúgtam az ajtót és fel kapcsoltam a villanyt. Amikor megláttam mi miatt volt a hang harci pózom elengedtem és egy nagy sóhajtással Tae felé fordúltam aki mögöttem volt végig és valószínűleg nem látta amit én.

-Nem kell parázni! Menj csak!-engedem előre. Tae lassan besétál és amikor észre veszi hogy csak Yeontan volt megnyugodott. Bár az még mindig kérdéses hogy hogyan ment fel a konyha asztalra és csinált magának zacskós levest.

-Yeontan! Hát te voltál? Nagyon megijedtünk miattad!-megy oda a kis méreg zsákhoz.

-Úgy érted csak te! Én csak áldozat vagyok akit felhasználtak pajzsnak!-kezdek el dramatizálni.

-De tudatában voltál és élvezted!-kezd el nevetni. Hát ezzel egyet kell értenem mert tényleg szeretem a keményebbet játszani. Lehet hogy nem vagyok az de legalább azt lássák hogy az vagyok!

-Hát itt meg mi folyik?-jön mögüllem a hang mire azonnal megfordulok és megcsapkodom azt aki mondta.-Áh...Jimin! Ájj! Én vagyok.....Jungkook!-mondja a csapkodásom közben. Erre azonnal abba hagyom. Tae-re rájön a röhögő görcs és össze csuklik. Jungkook mérgében elvette tőlem a légycsapót és dühösen meredt rám.

-Hoppá...-mondom kínomban majd el akarok menni Jungkook mellett de ő vissza tart.

-Nem nem! Ezek után nem mész sehova!-mond ennyit majd hírtelen felkap vállára-mint amikor megpróbáltunk elszökni tőle-majd megindult az anyja szobája felé. Amikor itt alszunk és Jungkook is az anyuka mindig el megy a barátnőjéhez szóval most Jungkook kapta meg az ő szobáját és most egyenesen oda visz ami nem jó jel...

Bevisz a szobába majd becsukja az ajtót és kulcsra zárja. Én teljesen bepánikolok. Most vajon mire készülhet? Ugye nem akar megölni?

Lerak az ágyra és ki áll elém. Felemeli a légycsapot és rámutat.

-Ez nem fegyver Jimin! Persze kurva szar érzés ha megcsapkodsz vele de ezzel nem lehet védekezni!-mondja majd félbe töri a légycsapot.-Látod.....ennyi volt! Ez nem fegyver! Na de a serpenyő! Na az már fegyver!-most mi történik? Beütötte fejét vagy történt valami amikor nem figyeltünk rá? Miért mondja el nekem mivel védekezzek?-Sz..szóval ha legközelebb hallasz valamilyen hangot, akkor serpenyőt használj v...vagy esetleg szólj nekem! Meg oldom! Tény....

-Most amúgy miért mondod nekem ezeket és miért hoztál ide be? Várj! Még egy kérdés. Miért zártam be az ajtót? Valld be hogy unatkoztál és kellett az én csodálatos társaságom!-fényezem magam mire Jungkook abba hagyja a fegyver bemutatót.

-Jó oké! Unatkoztam de nem igaz hogy a te társaságod kellett csak te voltál az akit megfogtam. Ez van! Nem tudok mit csinálni! Hoseok alszik Tae meg egy elmeroggyant! Persze azért szeretem de ha beengedném ide elmondaná nekem megint hogy hogy hívják Az én kicsi pónim-ból a poikat arra meg kibaszottul nem vágyom. Szóval kérlek mondj valami érdekeset ami engem is érdekel!-panaszkodik nekem. Hát eskü ezt nem vártam volna Jungkooktól. Hogy ennyire unatkozzon valaki! Adok is neki feladatot ha már ennyire nem tud mit csinálni...

-Jó! Mondjak valami érdekeset? Hát mondok! Tartozol nekem egy kiveréssel szóval essünk túl rajta! Nem mondanám hogy kanos vagyok de én is kurvára unatkozom és Tae most ébresztett fel szóval tedd amit tenned kell!-fejezem be szónoklatom ennyivel. Jungkook egy darabig mered rám majd elmosolyodik. Ez ijesztő...úgy látszik bele egyezik...

-Hát Jimini! Akkor játszunk ha játszani akarsz!