Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

2.rész

Még egy jó darabig ott voltunk a strandon. Sokat szórakoztunk és együtt néztük milyen pasik vannak. Jungkook addig elment valami ügyet intézni. Egy idő után elkezdett fújni a szél. Éreztük hogy a levegő is lehűlt így sajna rá kellett jönnünk hogy vihar lesz. A sötét felhők is hamar felénk kerültek és a szél is egyre nagyobb lett. Muszály volt kijönnünk a vízből akár mennyire élveztük. Elővettük törőlközőinket a táskából és szárítkozni kezdtünk. Közben Hoseok szülei megérkeztek hogy elvigyék. Egy öleléssel ott is hagyott minket. Már csak én voltam és Tae a hideg szélben reszketve. A szél egyre nagyobb és nagyobb lett míg már azt hittem engem is elfúj. A zacskót is fogni kellett amiben a cuccok voltak mivel nagyon erős volt a szél és már azt is kezdte elhúzni magával. Egyszer csak kikapta kezemből a törölközőt ami egyenesen egy magas fa felé szállt. Nem hagyhattam hogy elvesszen hiszen az a kedvenc törcsim. Egyből utána rohantam és szerencsémre megakadt az egyik ágban csak az volt a baj hogy igen csak magason volt az a hely. Bár igazából nem kell aggodnom mert nem vagyok tériszonyos igy azonnal utána másztam. Közben az eső is eleredt de nem nagyon foglalkoztam vele. Csak a törőlközőmet akartam vissza kapni.
Minnél magasabbra másztam annál nagyobb volt a szél ami kissé megijesztett de nem állított meg. Csak másztam felfelé míg el nem értem a törőlközőm. Diadalmasan a levegőbe bokszolok majd lenézek. Hát ezt megbántam mert nagyon magasan voltam. Lehet hogy nem vagyok tériszonyos de ez a magasság engem is megijeszt. Lent Tae figyelt engem és kiabált valamit felfelé de a szél miatt nem hallottam. Lassan elindúltam lefelé. Az eső még jobban kezdett esni így kicsit csúszóssá vált a fa. Kezdtem nagyon pánikba esni így tevékenységem is felgyorsítottam. Amikor újra lenéztem Tae már nem volt ott. Most komolyan itt hagyott? Köcsög! És mi van ha leesek?

Kellett nekem gondolni rá mivel abban a szent pillanatban megcsúsztam és elengedtem a fát. Háttal kezdtem le zuhanni a föld felé. Ha szerencsém van nem voltam olyan nagyon magasan és nem töröm el semmimet sem.
Esés közben szó szerint lepörgött előttem az életem. Milyen egy szánalmas életem volt.
Amikor leérek le csukom pilláim hogy felkészűljek a fájdalomra de valami csoda folytán nem fájt. Lassan kinyitottam egyik szemem hogy kőrbe nézzek. Az első amit megláttam a törölköző az ölemben. Kicsit arrébb néztem és megpillantottam azt a személyt akire egyáltalán nem számítottam...

-Jól vagy?-kérdezi kezében tartva engem Jungkook. Én megmukkanni sem tudok a sokktól. Csak tágult pupillákkal figyelem Jungkookot az életem megmentőjét.-Jimin?-aggodalmaskodik mire vissza tér az eszem és bólintok egyet.-Akkor jó. Lábra tudsz állni?-néz lábaimra majd megint vissza rám. Hát ahogy érzem nagyon remegnek jelen esetben de ez lehet a hideg miatt is.

-Szerintem igen...-halkul el hangom. Ő szépen lehelyez a földre de lábaim azonnal össze rogynak. Erre elkezd nevetni.

-Olyan kecsesen jársz mint egy gazella!-gunyolodik már megint. Én kínomban lehajtom fejem. Erre megint lehajol hozzám.
-Na gyere!-emel fel megint majd indul meg velem az esőben. Az idöjárás lehet nem volt a legszebb de a pillanat nagyon meghitt volt. Ekkor kezdtem el érezni Jungkook iránt azt amit eddig undorodva dobtam arrébb. Szívem hevesebben vert amikor láttam mosolyát felém. Eddig azt gondoltam hogy egy egoista fasz de...most hogy így elnézem egy igazi hős. Még hozzá az én hősöm. Ha akkor nem siet oda most egy törött lábbal feküdném ott magányosan.

Teljesen elázva oda értünk a kocsihoz ahol már bent ült Tae és az anyja. Jungkook szépen lassan be rakott a hátsó ülésre Tae mellé majd azonnal indultunk is. A vihar mindent elsöpőrt az útjából. Lehet hogy nagyon forró volt az idő amikor oda mentünk de mint ha valaki csettintett volna úgy változott az idő. Bár megértem mert ezen a héten végig meleg volt. Ez egyértelmű hogy eső felhőt kreált.

***

Egy óra múlva megérkeztünk Tae házához. Mivel már az elején megdumáztuk hogy itt alszom vettünk nasikat út közben. Nagyon boldog vagyok hogy három napig itt lehetek barátommal. Legalább nem fogok egyedül unatkozni....most már ketten fogunk unatkozni!

-Na gyerekek befelé!-szol az anyuka. Végül Jungkook is velünk jött mert állítólag alapból azt tervezte itt alszik csak nem tudta hogy én is itt leszek. Na ezzel csak az a probléma hogy
Tae-éknek kicsi házuk van így Tae és Jungkook egy szobában alszanak. Szerencsére nem egy ágyban de akkor is. Kicsit fura lesz hogy hirtelen kerülök ilyen közel Jungkookhoz. Persze nem bánom. Megmentette az életem! Innentől azt csinál amit akar!

-Ki tudsz szállni?-kérdezi felém gondolatom szereplője amikor kinyitom a kocsi ajtót. Lábaim út közben ellazultak szóval szerintem nem lesz nagy gond a járással.

Meg kapaszkodva az ajtóban felhúzom magam álló pozícióba. Most már egyáltalán nem remeg így könnyedén indulok meg előre.

-Jól van! Akkor egy csomaggal kevesebbet viszek!-kezd el nevetni majd össze borzolja a hajam. Én zavaromban inkább a földet figyeltem felhúzott vállakkal. Amikor elsétált csak bámultam utána. Nem tudtam semmit sem mondani. Nem gondoltam volna hogy ennyire zavarba jöhetek valakitől...

-Na nem jössz Jimin?-kérdezi Tae mire vissza térek a bambulásombol.

-De...-halkulok el a végén majd megindulok a cuccommal Tae után a házba. Bent egyből a szobánkat céloztuk meg. Lepakoltunk az ágyra majd Tae kiment a mosdóba én meg egyből az ágyba dőltem. Hulla fáradt voltam. A sok úszás meg az a nagy vihar. Meg persze ott van az is hogy majdnem meghaltam.

-Na látom kidőltél!-jön be Jungkook az ajtón az ágyára dobva cuccait. A két kétszemélyes ágy egymás mellett állt így könnyedén leült velem szemben.-Hogy vagy?-erre a kérdésre felülök és felhúzom a térdeim.

-Most már jól...-kezdem el bámulni a paplant. Félek szembe nézni vele de nem tudom miért.

-Máskor ha valami problémád van szólj nekem és ne ugorj bele egyenesen a veszélybe! Most is ha Taehyung nem szól nekem akkor lehet megsérűltél volna.-tehát Tae azért ment hogy Jungkooknak szóljon. Akkor még sem szar barát!-Nagyon vigyázz magadra!-mondja majd feláll és elindul kifelé erre azonnal felkelek és utána megyek. Megfogom az ing ujját és kicsit meghúzom. Erre picit meglepődve vissza fordul.-Oh...szeretnél valamit?-erre egy kicsit bólogatok. Nagyon zavarban vagyok így nehéz lesz kimondanom.

-Csak t..tudod meg szeretném k...köszönni hogy megmentettél...-kezdek el dadogni ami még kínosabbá teszi a helyzetet így inkább leszegezem tekintetem a parkettára.
Jungkook lassan állkapcsom alá nyúl és maga felé fordítja a tekintetem.

-Szóra sem érdemes! Az a feladatom hogy vigyázzak rátok. Hisz én vagyok a legidősebb. Már te is a család tagja vagy és olyan vagy nekem mint egy kistestvér. Nem kell félénknek lenned a közelemben!-borzolja meg megint hajam.-Na én kimentem! Szőrnyen éhes vagyok!-jelenti ki majd elhagyja a szobát. Én továbbra is ott állok és meredek magam elé. Fejemben folyamatosan az a szó ismétlődik hogy "testvér". Lehet hogy csak most kezdtem el érezni Jungkook iránt de már most széthasadt a szívem. Szégyenemben elkezdek nevetni majd mint ha nem történt volna semmi vissza mentem az ágyhoz és lefeküdtem rá. Még egy darabig elgondolkoztam azon mi is történt a nap folyamán majd lecsuktam pilláim és hagytam hogy elnyomjon az álom.