Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

24.rész

-Ne mozogj Jungkook! Pihenj!-simogat anya miközben ellátja sebeim. Apa már egy ideje el ment és fogalmam sincs hogyan talált meg minket. Egy szót se szóltam neki erről a házról ami igazából egy nyaraló csak megkértem anyát had éljek itt egyedül. Bár lehet hogy anya régebben említette neki.

-De annyira fáj!-folynak könnyeim kínomban. Nem szeretek senki előtt se sírni de most lelkileg teljesen össze törtem, testemnek meg minden porcikája ég amint anya lefertőtleníti az újonnan szerzett sebeim.

Anya nem szol semmit majd egyszer csak felkel és kirohan a szobából. Ezt nem értettem mért teszi de nagyon rosszul esett. Itt hagyott engem szenvedni.

-Anya?-szolok utána halkan amit valószínűleg nem nagyon hall. Tae jön be helyette könnyes szemekkel amire azonnal törölgetni kezdem szemeim ne hogy meglássa gyenge oldalam, hisz én védem meg őt! Erősnek kell lennem...vagy legalább is tűnnöm.
Azonnal felülök az ágy szélére-még ha kegyetlen fájdalmakban is részesít-és szét tárom karjaim egy ölelésre hívva öcsikém. Azonnal oda rohan és hozzám bújik. Egyenesen ölembe ül és két kezével átfogja testemet. Szemeiből újra könnyek kezdenek záporozni és szorongatni kezd ami nekem nem a legjobb de nem akarom hogy gyengének tudjon.

-Jungkook...-nyögi ki keservesen. Mást nem is mond csak tovább szorongat.

-Minden rendben...ne sírj!-simítok hátára nyugtatás képen.

-De megsérültél!-néz kötéseimre amiket még anya rakott rám.

-Áh...semmiség!-kezdek nevetni de közben bellűl sírok a fájdalom miatt.

-Biztos?-néz rám sajnálkozva mire meggyőzően rábólintok.

-Biztos!-adok hangot is hogy biztosan elhiggye.

***

Reggel karikás szemekkel ébredtem mivel egész éjszaka nem tudtam rendesen aludni. A sebek megakadályoztak benne hogy kényelmesen feküdjek. Ahogy be értem a suliba mindenki megnézett és ez nem nagyon tetszett. Pedig én próbáltam elrejteni sminkel de úgy látszik nem jött be.

-Jungkook? Veled meg mi a fasz történt?-kérdezi Nam amikor oda érek a szekrényemhez. Nem válaszolva semmit dőlök a szekrénynek. Ehhez én túlságosan fáradt vagyok!

-Az anyád volt ugye?-kérdez rá Felix röhögve amire össze zavarodok. Erre haverjaim össze néznek.

-Hu bazdmeg! Ilyen jó sminket én még életemben nem láttam!-neveti el magát Yoongi. Jaj...akkor nem az miatt bámultak hanem a gyér sminkem miatt.

-Ezt nem anyám csinálta hanem én!-jelentem ki. Ne hogy már anyámat sértegessék!

-Minek?-áll meg a nevetésben Chihun érdeklődve.

Azért mert apám tegnap megint megvert...-hajtom le fejem. Erre mindenki elhallgat egy pillanatra majd ki tör a káosz.

-Hogy mi van?-tör ki Yoongibol a kérdés.

-Én komolyan megölöm apádat!-üt az egyik szekrénybe Chihun.

-Mi a faszért nem jelented fel?-kérdezi Felix amire lesokkolok. Erre nem nagyon gondoltam de nem lenne rá merszem.

-Ő az apám! Nem lennék képes fel adni a zsaruknak!-akadok ki valamelyest.

-De Jungkook! Nem mehet ez így tovább!-fog orrnyergére Yoongi.

-Srácok meg értem hogy aggódtok de ő még is csak az apám! Ha titeket bántana az apátok akkor egyből hívnátok a zsarukat vagy mi?-idegeskedek mire átfut agyukon a kérdésem.