Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

30.rész

"Jimin szemszöge"

Életemben előszőr sikerült befenyítenem egy nálam dominánsabbat még hozzá Jungkookot. Na és ilyenkor mondják hogy semmi sem lehetetlen.

A szobámban gubbasztok vissza gondolva az előző pillanatokra. Igazából nem ezt terveztem vele. Egyáltalán nem akartam hozzá szólni de amikor láttam mennyire el van keseredve meg esett rajta a szívem. Végül is én még mindig oda vagyok érte és ahogy látom már ő is érez irántam valamit. Legalább is ezek után biztos vagyok benne. Szegényke majdnem szívrohamot kapott.
Ezek után nem tudom hogy játszam-e a dominánsat. Nem tudom hogy ez most bejött-e Jungkooknak vagy sem. Csak annyit tudok biztosra hogy nekem tetszett. Egész jó érzés volt végre irányítani. Főleg Jungkook felett! Persze azért jobban élvezem még mindig azt ha fölöttem dominálnak.

-Jimin!-szakad be az ajtón Tae őrült hangulatában. Egyből az ágyra ugrik engem megzavarva a szenvedésben.

-Mi a fasz Tae?!-ugrok fel mellőle mielőtt még boldogságában meg nem ver.-Most meg mi van?

-Találkoztam Hoseokkal!-teszi össze kezeit mint valami pap majd vissza pillant az emlékre.

-Mi? És nekem nem szóltatok?!-akadok ki. Ez taplóság. Hát nem mi vagyunk így hárman a legjobb barátok?

-Bocsi! Előszőr csak ketten akartunk hogy azért kicsit meg tudjuk szeretgetni egymást.-villant felém egy perverz mosolyt.

-Egészségetekre!-fintorodom el hisz ezekre pont annyira vagyok kíváncsi mint Jenni vaginájára.

-Hát te akartad tudni.-ránt vállat.-Na és mi a helyzet veled és Jungkookkal?-érdeklődik már óvatosabban hiszen tudja mennyire nem vagyok oda ezért a kérdéséért. Legalább is ő úgy hiszi hogy ez nekem szar.

-Ja...megvagyunk.-rántok most én vállat mint ha ez számomra semmiség lenne. Mondjuk igaz mert most nem engem szorítottak sarokba.

-Aha...persze.-néz a földre elkeseredetten. Most mi rosszat tettem?-Kérlek béküljetek ki. Jungkook nem gondolta komolyan azokat amiket a fejedhez vágott. Ne bántsd tovább őt...így is eleget szenvedett...-halkul el a hangja majd csendes szipogás tölti be a szobám. Elképedten bambulok barátom felé és lassan megemészt a bűntudat amit ebben az 5 másodpercben szereztem. Ha Tae sír akkor biztosan nagyon komoly. Jungkook tényleg ennyire rosszul lenne? De még is úgy érzem hogy ez igazságtalan. Ő váltotta ki ezt a helyzetet. Ő akart távol maradni tőlem.

-D..de és az a fájdalom amit ő okozott nekem? Ezzel nem foglalkozik senki?-hírtelen haragom nem is tudom honnan eredt úgy hírtelen de ezeknek a kérdéseknek valahogy a fejemben kellett volna maradniuk. Az az elkeseredettség Tae arcán még annál is fájdalmasabb mint ha kést döfnének a szívembe.

-Komolyan te még mindig magaddal vagy elfoglalva amíg a másik fél szenved? Egyszer is volt hogy bele képzelted magad az ő szemszögébe?-von kérdőre ami komolyan megijesztett. Nem tudtam válaszolni és hát ahogy gondolhatjátok nem is adott nagyon időt hogy végig gondoljam.-Éreztem...-halkul el hangja elkeseredettségében. Érzékenyen érint amikor a legjobb barátom rosszul van így nekem is könnybe lábadtak szemeim. Nem is tudtam mihez kezdjek ebben a helyzetben. Féltem megszólalni hisz ha valami rosszat mondok azzal csak még jobban elrontom ezt.
-Elszomorító az amit művelsz Jimin...tényleg az.-kel fel az ágyamról majd egy szó nélkűl el is hagyja a szobám. Engem csak ekkor ért el a legjobban a bűntudat. Most hogy tudom hogy egyszerre szenved miattam Jungkook és Taehyung is egyből el akarok tűnni. Mindenkinek meg van az a pillanata amikor ki akarja oltani az életét és nekem szerintem most jött el az ideje hogy ezt átgondoljam.