Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

34.rész

-Jimin! Ébredj!-hallom társam Jin suttogó hangját mellőlem. Hunyorogva pillantok az említett személyre és nézek rá mint aki világát se tudja. Jin egyből biccenteni kezdett az egyik irányba jelezve nekem hogy forduljak arra. Unottan de tettem amit kért és akkor rájöttem miért ilyen ideges. A tanár velem szemezett idegesen a mutató pálcájával a kezében. Szemeim azonnal megnyíltak és csak meredtek a tanárra. El is felejtettem hogy az osztályban vagyok. Egyáltalán mikor kerültem ide?

-Jimin! Ennyire unalmasnak tartod az órámat hogy elalszol rajta?-teszi karba kezeit. Nagyot nyeltem hisz a választ nem tudtam. Ha azt mondom hogy nem akkor tudja hogy hazudok ha meg azt mondom hogy igen akkor le leszek cseszve. Ebből nincs kiút.-Kérdeztem valamit Jimin!

-Elnézést. Nem fordul elő többet.-állok fel majd fejet hajtok előtte. A tanár még egy kicsit szugerált majd folytatta a tanórát. Én magam elé nézve próbálom felidézni hogy a faszba is kerültem ide. Hát gondolom úgy ahogy eddig. Jungkook kocsijával.

Már kb két hét eltelt azóta hogy együtt vagyunk Jungkookkal és szerintem ez életem egyik legszebb időszaka. Nem tudom milyen egy tökéletes kapcsolat de szerintem ez az. Mondjuk van hogy Jungkook picit vissza húzódóbb de ez érthető. Az apja be fenyítette és néha van hogy csak úgy ignorál. Küzd ellene de sokszor előfordul hogy meg ijed az érzéseitől. Nem hibáztatom hisz nem ő tehet róla. Az apja egy seggfej és hála ég nem mutatkozott már egy jó ideje. Remélem sosem jön rá hogy Jungkookék ide költöztek. Ha ez bekövetkezik akkor nagy bajban leszünk.

-Jimin!-hallom meg tanárom rikácsoló hangját újra.

-Elnézést!-állok fel és hajolok meg hisz pontosan tudom miért ordított rám megint.

***

-Fuuu...ez fárasztó volt.-dobom táskám a kanapéra majd követem. Egyenesen a kanapéra vetem magam és lehunyom szemeim. Egész nap fáradt voltam mert "valaki" nem hagyott tegnap este aludni.

-Kicsi a rakás!-ordítja el magát Tae majd egyenesen rám veti magát. Egy nagyot nyögök a hirtelen érkező fájdalomra. Nem egy kellemes dolog ha rád ugrik egy 65 kilós srác.

-Én is csatlakozom.-jelenti ki Jungkook majd ő is ránk dől. Én alul levegőt nem kaptam nem hogy még szóljak is nekik hogy takarodjanak rólam. Nyöszörögve fulladoztam alattuk addig amíg bele nem törődtem a sorsomba. Utolsó levegőmet ki fújva hunytam be szemeim és próbáltam elfelejteni hogy 140 kiló nyomja a hátam. Egyszer csak ez az érzés meg szűnt és levegővel telt meg tüdőm. Szemeim azonnal kipattantak hogy körbe nézzenek. Jungkook már a konyha pultnál állt és nézelődött a recept könyvben. Tae a kanapén ült és telefonozott. Szó-szoros értelemben le sem voltam szarva. Geci én meg itt majdnem meg haltam. Szuper.

-Jungkook! Csinálsz légyszi tejberizst? Nagyon régen nem ettem már és most meg kívántam.-szólal meg Tae érdeklődve.

-Persze.-mosolyodik el a receptkönyvet bambulva.

-Köszi!-mosolyodik el Tae is.-Neked is jó a tejberizs ugye?-néz rám aki per pillanat úgy néz ki mint egy lapos gyurma szőke hajjal.

-Aha..-nyöszörgök a nyomás utóhatása miatt.

A válaszom után csak bólintott egy utolsót és mindenki elhallgatott. Egy darabig ez így is maradt amíg Jungkook közbe nem szólt.

-Basszus! Nincs rizs.-vakargatja gond terhelten tarkóját.-Én már biztos nem megyek boltba srácok! Vagy ti mentek vagy más lesz a vacsi!-szinte fenyegetőzik. Tae egy nagy sóhajt kiadva magából dől el a kanapén. Eközben én nagy nehezen feltápászkodtam a helyemről és ki nyújtottam minden porcikám. Nagyon kellemes volt az után hogy lapos voltam. Vissza tért az a tökéletes seggem. Legalább is Jungkook így hívja. Ebben az egyben szerintem igazat adhatok neki. Tényleg jó seggem van.