Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

27.rész

-Mi...? Hogy...? I..ide...költöztök? I...ide? Mármint ide?-mutatok körben a házban.-Ide...?-kérdezem meg újra kétségbe esetten.

-Jól vagy Jimin?-jön oda anya homlokomra rakva kezét.

-Aha!-célozta meg hangom a szoprán hangnemet.-Csak egy kicsit meglepődtem!-mosolyodom el gyors levegő vétellel majd egy kicsit meg dőlök.

-Szerintem menj és pihenj egy kicsit! Jót tenne neked!-ajánlja Ms. Jeon.

-Igaz!-pillantok le elgondolkozva.-Akkor megyek is!-indulnék meg, mivel amikor lábam meg emelem hogy el induljak elsötétedik minden. Biztosan az történt velem mint ami Tae-el amikor Jungkook mérgesen rápillantott. Hát végül is én is most halál stresszes lettem ez miatt a költözés miatt. Még jó hogy elájultam!

Az ágyamban ébredek félhomályban. Körbe nézve nem nagyon láttam semmi újat így felkapcsoltam a villanyt.

-Remélem ezt az egészet csak álmodtam...-mondom magamnak megtörve ezzel a nagy csendet. Valószínűleg anya már alszik így nyugodtan körbe nézhetek mi is a helyzet oda kint.

Az ágy szélére ülve nyújtózom egyet majd megfogva a telefonom megindulok kifelé. A telefonomon be kapcsolom a zseblámpát és felfedező útra indulok a sötét házban. Egy darabig megyek míg nem elérem a konyhát ezzel belátást nyerve a nappaliba is.

-Hála ég nincs itt senki...-adok hangot gondolatomnak suttogva. Ekkor hallom meg a WC hangját amint lehúzzák azt. Egy fura ötlettől vezérelve a konyha pult mögé vetődök kicsit se halkan.

-Van ott valaki?-hallok meg egy ismerős hangot amint a konyha felé közeledik.

-Baszki!-súgom magam elé picit hangosabban a kelleténél.

-Jimin?-lép mellém Jungkook érdeklődve.-Miért fekszel a földön?-húzza fel szemöldökét.

-Hát...tudod...elvesztettem valamit és most azt keresem!-nyögök ki valami hihető baromságot amit a fejéről megállapítva nem vesz be.

-Az a valami amit keresel esetleg Yeontan mert akkor őt megtaláltad!-kuncog fel elém mutatva. Azonnal oda kapom tekintetem és a kistestű kutya néz velem farkas szemet. Egyből vicsorogni kezd mire feltápászkodom és öntudatlanul is Jungkook karjaiba ugrom. A kutya erre fujtatva egyet ott hagy minket. Össze szorított szemekkel bújtam ahhoz a személyhez akit még akkor sem szerettem volna megérinteni ha fizettek volna érte. Hála ég nem dobott el. Csendben tartott engem míg meg nem nyugodtam. Amikor rá eszméltem mit is csinálok, rá pillantottam hogy meg lessem reakcióját de mivel nem volt, zavaromban újra vissza bújtam a nyakához hogy ne lássa az arcom. Ekkor nevetés törte meg a hatalmas csendet amire még jobban zavarba estem.

-Na mi van Jimin? Ennyire félsz Yeontantól? De hisz csak a sípcsontod közepéig ér!-nevet még jobban nyomoromon.

-De attól még meg tud harapni!-vágok vissza rá pillantva.

-Igaz! Végül is te is haraptál már meg engem és még is csak a mellkasomig érsz!-mutatja felém kaján vigyorát. Rég láttam már ezt a vigyort.

-Kapd be Jungkook!-ajánlom fel neki mire nevetése még harsányabb lesz.

-Csak utánad!-kuncog továbbra is. Erre újra zavarba esek de most nem bújok oda hanem egyből csapkodni kezdem.-Au...jó-jó! Sajnálom!-nevet továbbra is.

-Tegyél le!-parancsolok rá de nem mozdul.
-Tegyél le!-ismételem el de megint nem tesz semmit sem.

-Mi van akkor ha nincs kedvem le rakni téged?-vág elégedett arcot mint aki most fogást talált rajtam de kezd elegem lenni ebből. Nem azt mondta hogy ezt hagyjuk abba?

-Elfeledkeztél arról amit mondtál? Köztünk nincs semmi! Még barátság sem szóval tegyél le!-emlékeztetem amivel elrontom azt a cseppnyi hangulatot is ami jelenleg volt.

-Igaz...ezt mondtam...tehát akkor most elrabollak!-jelenti ki bohókásan majd megindul szobám felé rohanva. Azonnal nyakába kapaszkodom a sebesség miatt. Ez a gyerek tisztára meg örült!

A szobámba be érve rá dob az ágyra mire halkan nyekkenek egyet. Ő nem jön közelebb, meg áll az ajtóban és neki dőlve karba teszi kezeit majd belém vési tekintetét. Egy idő után frusztrálni is kezd a dolog ezért meg említem.

-Most meg miért bámulsz?-értetlenkedem okkal.

-Mert meg tehetem!-jelenti ki komoly tekintettel. Hát ez aztán a nagy körű válasz.

-Menj ki!-parancsolok rá kicsit hangosabban a kelleténél. Kezdek nagyon ideges lenni.

-Nem!-löki el magát az ajtótól hogy meg induljon felém.

-De menj! Nem látlak itt szívesen te buzeráns geci!-kezdem sértegetni de ő nem áll meg.

-Nem megyek!-jön az ágyra már majdnem hozzám érve.

-Menj...-nyögök ki már csak ennyit halkan amikor fölém tornyosul. Gombóc keletkezik torkomban arra várva ha még közelebb ér eleresszek pár könnyet.

-Jaj Jimin...mit tettem veled...-simít arcomra felém közeledve. Erre első könnyem utat tör és végig folyik arcomon.

-Jungkook...ezt nem lehet!-mondom már nyűgösen könnyeimmel szenvedve.

-Csak egy csókot...-súgja ajkaimra majd egyből rá is helyezi sajátjait. Ekkor éreztem meg az alkohol ízét. Megint csak ivott...
Nem foglalkozva a dologgal engedem magam a kényeztetésnek. Jungkook lassan, és érzelmesen csókol amihez én is viszonyulok. Kezeimet lassan nyakába csúsztatom mire ő hajamba túr. Egy pillanatra el is válik tőlem végig nézve arcomon majd újra vissza hajol ajkaimra de most már sokkal szenvedélyesebben csókol fokozva az izgalmakat. Egyik kezét végig húzza derekamon majd combomon állapodik meg és simogatja azt tovább. A levegő kezd felhevülni körülöttünk ami most nem tudom hogy jót vagy rosszat jelent ránk nézve.
Ajkaimra nyalva engedélyt kér a bejutáshoz amit meg is adok neki ezzel leengedve állam. Kezdetét veszi a nyelvek csatája ami életem első nyelves csókja és Jungkook veszi el. Fura érzés kezd keringeni mellkasomban ami az idegeimre meg lassacskán. Olyan mint ha sírni akarnék de közben izgatott vagyok a pillanatért. Itt vált el tőlem Jungkook és nézett egyenesen szemeimbe.-Olyan gyorsan ver a szívem...és ez csak is miattad van!-súgja kettőnk közé mire a levegő is le fagy körülöttünk. Szívem olyan hangos lesz a csend mellett hogy azt hittem meg őrülök. Hogy érti hogy miattam...?
Egy gyors puszit adva még ajkaimra leszáll rólam és az ajtó felé indul. Nem tudom mire véljem ezt a gyors váltást.-Várj rám Jimin...rendben?-néz vissza utoljára felém mosolyogva majd kisétál az ajtón. Én továbbra is meredten nézem a fa lapot elgondolkozva a történteken. Várjak rá? Miért kell várnom? És vajon meddig kell mert lassan kezdek bele őrülni ebbe a helyzetbe. Nem akarom többet játszani a hetero homofóbot csak azért hogy kicsesszek vele. Szerintem már épp eléggé gyötröm őt. Látszik rajta hogy szenved és az is hogy amit tett nagyon is meg bánt. Jacksonnak igaza volt. Aznap hazudott nekem Jungkook. Legalább is most már több esélyt adok a dolognak. Csak tudnám akkor miért mondta azokat. Tényleg el kell kezdenem ez után nyomozni!