Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

37.rész

Szipogva nyitok be a ház ajtaján. Tae egyből be rohan-már ahogyan tud-és le döl a kanapéra. Én a fotelban találok helyet magamnak, és csak bambulok magam elé. A fejemben nem is volt más csak a ma történtek, és a kérdés amelyre még mindig nem tudtam a választ.
Gondolat menetem közepette, az üvegre szegeztem tekintetem amit az asztalra helyeztem. Fejben harcoltam magam ellen. Nem akartam a szomorúságra inni. Annak soha nincs jó vége.
Végül csak rá fogtam arra az üvegre és tekertem le a tetejét. Előszőr csak bele szagoltam. Édes illata van. Mondjuk nem is tudom mit vártam egy édes bortól.

-Ahhjj Tae. Nem tudom hogy mit tegyek.-teszem vissza az üveget az asztalra döntésképtelenül.-Annyira rosszul érzem magamat, de erre nem kéne innom. Még a végén valami rosszat tennék és azt nem akarom. Ohh de annyira kívánom. Nagyon rég ittam már. Bár nem is volt még olyan hogy egyedül iszom. De mondjuk most nagyon rám férne. Ahj de nem lehet, mert szomorúságra nem iszunk!-temetem arcom kezeimbe. Annyira nem tudtam mit tegyek. Muszáj lenne valahogyan döntenem.-Tae! Szerinted mit csináljak? Igyak vagy ne? Mármint most nagyon nem tudom mi tévő legyek. Vagy inkább ne is gondoljak ilyenre? Csak usznom kéne az árral.-beszélek az éppen félholt barátomhoz. Válasz nem jött, de ez engem nem is nagyon zavart.-Most mondjuk nagyon meg érdemlem...nem kéne ezzel az egésszel foglalkoznom. Mind a ketten tudtuk hogy Jungkook nem képes felvállalni. Mit gyötrődöm? Innom kell arra hogy igazam lett! Bár ez mondjuk elég szomorú...lényegtelen! Rám fér egy ital.-kelek fel már egy kicsit tulságosan is elszántan.-Hozok poharat. Gondolom te is kérsz? Hülye kérdés! Hát persze hogy kérsz!-válaszolok helyette. Tae csak hümmögött egyet, bár az is lehet hogy horkantott. Nem tudtam nagyon foglalkozni ezzel. Már mentem is a poharakért hogy ki öntsem azt a finom illatú felnőtt gyümölcslevet. Nem is éreztem már annyira rosszul magam. Konkrétan vidám voltam azért mert úgy éreztem én nyertem. Nekem lett igazam. Legalább is nem mondtam ki hangosan, de sokszor kattogott rajta az agyam.
Ezzel próbáltam terelni a gondolataim. Fókuszálni akartam a jóra. Mindig is csak a rosszat láttam. Mondjuk a negatív gondolkodásom eredményezi a győzelem érzetemet is, de ez most nem számít. El akarom felejteni az egészet. Holnap Jungkook úgy is majd heves bocsánat kérésekkel esedezik térdre értem. Addig még hadd szomorkodjak. Legalább van okom inni.-Na itt is vagyok!-helyezem le elé a poharat, majd töltök bele egy keveset (sokat). Magamnak is töltök egy pohárral és feltartom beszédre készűlve.
-Igyunk arra hogy Jungkook egy seggfej! Igyunk arra hogy mindig egymás mellett voltunk! És persze igyunk arra hogy igazunk volt!-kiáltom el magam büszkén, még is búsan. Egy pillanatra ki is zökkent, de nem hagyom magam.
Lelki társam a kanapéba motyog valamit, majd rácsap az asztalra. Mondjuk nem is igazán rácsap, hanem inkább el engedi fölötte. Mint akit elhagyott az erő. Bár ez engem nem nagyon irritált. Koccintottam poharával, és azon nyomban lehúztam a pohár tartalmát. A torkom égett a nem kívánt íztől, de még is úgy fogtam fel mint ha a megváltásból kortyolgattam volna. Felszabadított. Tudtam hogy innen már nincs vissza út. Nem is nagyon ellenkeztem.

***

"Jungkook szemszöge"

-Francba...a francba! Kurva élet!-szitkozódom magamban miután Jiminék elhagyták a helyszínt. Kibaszott ideges lettem amitől a tortát már nem is tudtam kezelni. Át kellett adnom Nam-nak, mert ha nálam lett volna, tuti neki vágtam volna az unoka testvéremnek. Na meg persze Felix is kapta volna amiért meg hívta. Mondtam hogy ne hívja, de az a gyökér mindenképp látni akarta a "helyes pofikáját". A legszívesebben beverném azt a pofit! Na meg az is hogy Jimin is kurva rosszkor akart meglepni. Miért most kellett jönnie? Miért nem lehetett volna később? Áh nincs okom őt hibáztatni. Csak is magamnak köszönhetem az egészet. Ha akkor nem állok fel oda, nem jönnek azok a kérdések, és nem válaszolok úgy rájuk....ooh bassza meg! Most biztosan egy hétig nem fog hozzám szólni. Nem is tudom most mit csináljak. Kimagyarázhatnám magam belőle, de minek? Már így is biztosan elege van abból hogy folyton az apám miatt kell titkolóznunk. Egyszerűen félek haza menni. Basszus tényleg...Tae elvitt magával egy üveg bort. Muszáj lesz haza mennem hogy biztosan ne történjen semmi baj.-Esküszöm, mingyárt elásom magam!-jönnek ki akaratlanul szavaim.