Egy sosem várt szenvedély [18+ jikook]

20.rész

A nap fényére keltem ahogy arcomba világított. Nem volt a legkellemesebb ezért inkább át fordultam a másik oldalamra de ott egyből Jungkook arca várt. Orrunk pont hogy össze ért az átfordulásom miatt. Erre muszály volt nyelnem egy nagyot. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen hogy pont Jungkook arcában kötök ki?

Ebben a pillanatban Jungkook kinyitotta szemeit és csak szemezett velem. Semmilyen reakciót se váltott ki nála a közelségem. Mint ha normális lenne hogy 2 cm-erre vannak egymástól ajkaink. Amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem és mint ha mi sem történt volna, gyorsan nyújtózkodni kezdtem és ropogtatni testrészeim mint általában minden reggel.

-Jó reggelt Jungkook! Hogy aludtál?-hadarom le a szokásos dumát. Jungkook válasza erre csak egy fáradt levegő vétel volt majd ő is felkelt így immár mellettem ült. Ő is nyújtózkodni kezdett majd ki ropogtatta gerincét. Ezt már kissé zavartan néztem végig mert még mindig nem reagált semmire sem. Talán zavarta hogy olyan közel voltam csak nem mondta...igen. Biztos ez a baj. Ezért nem válaszol!-Jungkook?-kérdezek rá mire megragadja államat és megcsókol. Én csak pislogok tettén mivel egyáltalán nem számítottam erre. Lassan elvált tőlem és nekem döntötte homlokát. Ajkaim kezdtem harapdálni mivel annyira bizsergett hogy féltem lassan felizgulok.

-Jimin....tegnap többszőr is csókolóztunk! Nem értem miért vagy ennyire zavarban a közelségemtől. Simán megcsókolhattál volna úgy mint tegnap!-hunja le szemeit mondandója közben. Tehát emlékszik a tegnapra, és ahogy látom nem bánta meg. Legalább is ha most megcsókolt biztosan nem bánta meg!

-Tegnap miért ittál?-suttogom oda hozzá mire csak egy sóhajt kapok.

-Azért mindenre én se tudok emlékezni...bár ahogyan ismerem magam képes vagyok nagyon kis részleteken idegeskedni. Ez lehet pl az is hogy tegnap eltörtem a telefonom.-rakja közénk a telefonját ami szilánkosra van törve. Ezt nem csak leejtették...konkrét szét verték!

-Uh...hát ezen én is fel kapnám a vizet! Ez már gondolom menthetetlen...-nézem meg közelebbről is a telefont. Teljesen kész volt a képernyő és az aksi is. Szegény Jungkook.

-Hát a telefont már nem nagyon lehet megmenteni de a benne lévő fájlokra szükségem van!-jelenti ki majd vissza rakja a telefont a párnája alá.

-Miért? Mik vannak benne?-érdeklődöm bár tudom hogy nem kéne mivel nincs nagyon közöm hozzá.

-Például képek a seggedről! Arra nagyon szükségem van!-jelenti ki kacarászva mire kiakadok és csapkodni kezdem.-Jól van...jól van! Azokat hagyom veszni...mivel már így is az enyém a kis hátsó feled!-rántja meg vállait. Hogy az övé? Ez meg van huzatva?

-Jungkook! Nem a tiéd! Nem vagyunk egy pár rémlik?-fáj ezt kimondani de sajnos ez az igazság. Ő mondta hogy nem kedvel.

-Igen...tudom...de alkalmi párok lehetünk! Mivel mind a ketten magányosak vagyunk ki tudjuk elégíteni egymást mint alkalmi pár!-magyarázkodik derűvel tele. Az én arcom csak értetlenséget mutatott. Ennek meg mi baja? Alkalmi pár? Ez hülye. Nem fogom kielégíteni amikor csak csettint! Nem vagyok én kurva geci!