A kezdet (BakugouxReader)

Part 25

Amíg vártunk, rám jött a pisilhetnék szóval el is indultam a büfé mosdójába. Mikor elvégeztem a dolgomat és ki jöttem a mosdóból, hírtelen bele mentem háttal valakibe, aki épp a telefonját nyomkodva a férfi mosdóba szeretett volna menni. Ezt követően megfordultam, hogy elnézést kérjek. Amikor megfordultam és épp el akartam kezdeni a mondatomat egyből el akadt a szavam. Csak ennyit tudtam kinyögni:
- Oh, te vagy az?- Néztem rá meglepően.
- [Név], szia!- Üdvözölt.- Rég láttalak.- Tette hozzá.
- Shouto, szia! Igen úgy három és fél hónapja.- Mondtam. - Jaj ne haragudj, hogy neked mentem.- Kértem gyorsan bocsánatot.
- Ugyan már legalább találkoztunk...Tudod hiányoztál, szoktam rád gondolni, és eltűnődöm azon, hogy vajon jól vagy-e.- Mondta kissé félénken.- Tudtam, hogy jönni fogtok az otthoni cégtől, All Might át adta az üzenetemet?
- Én meg nem tudtam, hogy te pont ennél a cégnél vagy. Egyébként igen...Várj te honnan tudtad, hogy mi jövünk?- Kérdeztem.
- Midoriya mondta, hogy te fogsz jönni.- Válaszolta.- De csak téged említett. Örülök, hogy össze futottunk.- Mondta mosolyogva.
- Igen én is!- Mosolyogtam vissza.- Na és mi újság van veled mostanság?- Kérdeztem.
- Ahh sok meló van még a rendezői részreggel is foglalkoznom kell.- Válaszolt.- És te hogy vagy?- Kérdezett.- Tényleg, és kivel jöttél ide?- Kérdezte.
- Köszönöm szépen jól vagyok nálunk is sok a munka. Amúgy, Bakugou Katsukival jöttem vele lettem párba osztva.- Mondtam egy félénk mosollyal arcomon.
- Jaaj igen az új fiú...- Válaszolta.- Ma szabadnapom van, ha van kedved később be ülhetnénk valahova meginni valamit?- Mosolygott. - Persze csak ha nincs más dolgod.- Tette hozzá.
- Kedves tőled de, ha elfogadnám a meghívásodat akkor...—
- Oh, értem bocsánat.- Szakított félbe, majd lehajtotta a fejét, és arckifejezése szomorkásra változott.- Ha nem tudnál hova rakni és össze zavarnálak nem kell el jönnöd.- Felnézett és bíztatóan mosolygott a mondta végén.
- Nem erről van szó....Katsuki és én együtt...vagyunk.- Mondtam vissza fogott hangnemben.
- Semmi baj, én őt is szívesen látom.- Mondta, majd átölelt. Persze csak baráti ölelés volt.

Teljesen meg lepődtem mikor meg láttam a volt páromat. Láttam rajta, hogy nem gondolta volna, hogy nekem van párom. Az is lehet, hogy kicsit rosszul esett neki a hallottak. A végén meg beszéltük, hogy ha Katsuki bele megy abba, hogy be ülünk vele valahová akkor találkozunk a cég előtt. Azt is el mondta, hogy ő is hoz magával valakit és így nem az lesz, hogy ő egyedül mi meg ketten. Beszélgetésünk végén mind a ketten mosollyal az arcunkon váltunk el a másiktól. Mivel Shouto fontos embere a cégnek ezért még a szabadnapján is be kellet mennie így gyorsan elment a mosdóba ahová eredetileg is tartott, és azután el is hagyta a büfét. Ez a büfé az ő hoteljéhez volt közel, így innen rendelte meg a kaját és mosdó után fel vette a rendelését és elment. Jó volt látni az előbb említett személyt, azt hittem, hogy majd rossz érzés lesz újra látni, de nem így volt. És láttam rajta, hogy ő is örült annak, hogy láthatott. Kinézetre semmit sem változott, belsőleg sem tűnt fel semmilyen változás, Shouto ugyan az a kedves férfi maradt mint amilyen volt. Jó volt vele újra beszélgetni, fel is jött pár emlék, de nem voltak rám hatással, mivel én már másba voltam szerelmes. Azt nem tudom, hogy ő mit is érezhet most, igazából csak remélni tudom, hogy rendben van lelkileg. Bár erős fiú és nem törik meg egy ilyen miatt. Mielőtt elváltunk volna egymástól elmondtam melyik szállodában is vagyunk és, hogy meddig leszünk itt New Yorkban. Mosolyogva tértem vissza Katsukihoz.

- Hát itt vagy liba...Azt hittem le húztad magad a wc-n- Morogta.
- Nem, dehogy is. Össze futottam valakivel.
- Na ne mond?!...Kivel?- Kérdezte morgós hangnemben.
- Shoutoval. Nem láttad? Épp az előbb ment el.- Kérdeztem a szőkét.
- Nagyszerű...bájcsevegtettek?- Kérdezett vissza flegmán.- Nem láttam!- Mondta morogva.
- Ne legyél bunkó.- Utasítottam.

Elmeséltem neki a történteket és láttam, hogy nem tetszik neki az amit hall. Elmondtam neki, hogy meg hívott minket kávézni a mai nap folyamán. Persze, hogy ,,nem" volt a válasza. Még akkor mondott nemet mikor még azt sem tudta, hogy nem csak ő lett volna ott. Mikor végig tudtam mondani csak annyit mondott... ,,Meg látjuk." Mi után ki mondta ezen szavakat én azt válaszoltam rá, hogy ,, nem muszáj mennünk csak elmondtam ami történt. Meg az a némber ilyet kérne tőled én tuti nem mennék el és nem nézném jó szemmel ha te el akarnál menni."
Ezekre a szavakra Bakugou elmosolyodott és adott a homlokomra egy puszit.

- Imádom mikor ilyen vagy, jól áll neked ez a morcos arc.- Mondta hangulatát megváltoztatva.- Te szeretnél menni?- Kérdezte.
- Igazából nekem mindegy, azt hittem fel kavar majd ha látom, de nem éreztem semmit azon kívül, hogy meg lepődtem, nem fogok hazudni jó volt annyi idő után újra látni de csak mint egy barátot- Mosolyogtam.- Nekem itt vagy te, és legyen ezer helyesebbnél helyesebb férfi nekem mindig te leszel az első.- Mondtam, majd megfogtam a kezét, és közben néztem bele szemeibe.
- Kis libám...Szeretlek!- Jelentette ki.- Majd még erre a témára vissza térünk.- Mondta, majd bele kortyolt italába amit már ki hoztak amíg én a felemás hajú férfival beszélgettem.- De egyvalamit tisztázzunk...Én vagyok a leghelyesebb férfi a világon ha nem vetted volna eszre bamba liba!- Mondta mély hangján.
- Igen, így van.- Mondtam, majd elnevettem magam.
- Talán nem értesz egyet velem?- Kérdezte szikrázó szemekkel.
- Nyugi már! Te vagy a leghelyesebb nincs hozzád hasonló.- Mondtam gúnyosan.
- Te csak ne gúnyolódj velem, mert este te iszod meg a levét.- Mordult rám még jobban.
És én csak nevettem és nevettem rajta nyílván nagyon helyes az én szerelmem puha szőke haja, vörös szemszíne ragyogtak, kigyúrt teste tökéletesek voltak a számomra.
- Tehát, el ismered, hogy én vagyok a leghelyesebb a világon?- Kérdezte közel hajolva egy centiméterről az az arcomtól.
- Te vagy!- Jelentettem ki, majd adtam neki egy nyugtató puszit az ajkaira.
Bakugou vissza ült a székére vörös arccal.
- Ez meg miféle lenyugtatás volt? Többet ne csináld nyilvánosan!- Utasított.
- Mi van? Szégyellted?- Kérdeztem nagyokat pislogva.
- Idióta...Ha ilyeneket csinálsz nem tudok neked ellen állni...Most csak mi ketten volnánk egyedül..Akkor nem menekülnél előlem.- Mondta zavarában.- Ne izgass nyilvános helyen.- Jelentette ki a férfi vérvörös arccal.
- Bocsánat, te kanos perverz, nem gondoltam volna, hogy ennyi is fel izgat.- Mondtam kissé morogva.
- Hallgass!!- Utasított.- Tudod néha olyanokat teszel ami nagyon aranyossá, és szexivé tesz téged...És teljesen felizgatnak az ilyen tetteid..Mit gondolsz miért szoktalak meg kívánni?- Kérdezte, ajkait megnyalva, közben végig a szemembe nézett és tekintette rabul ejtett. - Természetesen önmagad miatt is, de az ilyen cselekedeteid még kívánatosabbá tesznek téged.- Válaszolta meg saját kérdését.
- Jól van, mert engem is zavarba hozol.- Közöltem vele.- Oda fogok figyelni ezekre.- Nyugtattam meg.

Lassacskán az étel is kijött, mikor végeztünk az evéssel, el mentünk sétálni. Gondoltuk minden egyes percet ki használunk, és szórakozunk egy jót. Már annyi képem volt erről az útról, hogy majdnem be telt a memóriám a telefonomban. Séta közben nevetgéltünk és szokásosan össze is vesztünk, persze csak úgy mint máskor és a végén már mind a ketten nevettünk a másikon. Kicsit ilyenkor úgy érzem, hogy mintha vissza kerültem volna a gimibe. Mivel akkoriban nagyon jól éreztem magam mindig nevetgéltem mindenkivel, akivel csak jóban voltam, meg hát voltak akkor is rossz emberek az életemben. A gimis korszakom pár rosszat leszámítva, nagyon jó volt, tehát ezért emlékeztetett ez az érzés Katsukival a gimis éveimre. Csak egy valamiben tért el attól a korszakomtól, hogy ez sokkal jobb volt, és sokkal boldogabb is vagyok mint akkor, Katsukinak hála! Nem tudnám elképzelni magam Katsuki nélkül. Nem is akarok nélküle élni, úgy vagyok nyugodt, és boldog ha ő velem van.

Sétálás közben találtunk egy parkot. Le ültünk egy padra, hogy megpihenjünk egy kicsit. Több mint 1 órát sétáltunk megállás nélkül, úgyhogy már ránk fért. Mikor le ültünk én rá hajtottam a fejemet Katsuki vállára, majd lehunytam a szemem. Katsuki engem átkarolva ült mellettem, amikor rá helyeztem a fejemet a vállára, ő csak megpuszilta a fejemet, majd az ő fejét az enyémre hajtotta. Szótlanul pihentünk egy ideig. Mind a ketten elfáradunk, mind a beszédben, mind a sétálásban.

Köszönöm szépen, ha elolvastad! 🥰

Remélem tetszik nektek, és nem tartjátok uncsinak. Hamarosan hozom a kövit! Most meg próbálom hamarabb és többet írni. Legyen szép napotok. 🥰❤️