A kezdet (BakugouxReader)

Part 28

Letöröltem könnyeimet, és erőt vettem magamon, hogy bocsánatot kérjek, de még mielőtt meg tettem volna ez a személy meg szólított. Mivel szégyelltem magam nem akartam az illetőre nézni.

-[Név]? Jól vagy? Mi a baj?- Kérdezgetett.
- Shouto?...te vagy az? Ne haragudj az előbbiért.- Mondtam nyelve a könnyeimet remegő hanggal.- Nincs semmi baj...- Rejtettem el az arcom, és néztem lefelé.
- De látom, hogy sírsz! Nekem elmondhatod, Bakugouval történt valami?- Kérdezte aggódóan.

Nem feleltem semmit a felemás hajú férfinak, csak potyogott a könnyem ezután is.
- Gyere, [Név] fel kísérlek a szobádba és rendelünk valami teát, attól jobb kedved lesz.- Mondta, majd átkarolta a vállamat.
Így is tettünk, fel mentünk a lakosztályomba és ahogy megérkeztünk azonnal ki tört belőlem minden és mindent elmeséltem Shoutonak.

Katsuki és Momo :

Katsuki kijött a mosdóból és Momo már ott várta.

- Áhh, Kacchan! Már vártalak.- Mondta a szöszinek.
- Mit akarsz? Nem érek rá, [Név] vár engem.- Mondta lekezelően.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni amiért így viselkedtem veletek. Veled is és [Név]-val/vel is. Nem akarom, hogy rosszat gondoljatok rólam már meg változtam.- Mondta, elővéve kedves természetét.
- Oké, semmi baj és most megyek. Szia..- Mondta, Katsuki.
- Várj!- Kapta el a csuklóját, és húzta vissza maga elé.
- Mi van már??- Kérdezte idegesen.
- Kacchanom, bocsánatkérésem még korántsem ennyi volt, meg akarlak hívni titeket valamerre, kérlek vedd rá [Név]-t, hogy elmenjünk mind valamerre! Mivel fontos vagy nekem nem akarok veletek rosszban lenni.
- Haha...Ez vicces...Te tényleg hülyének nézel? Te kezdted el az egészet azzal, hogy próbáltál vissza hódítani magadhoz.
- Igen tudom ezért kérek bocsánatot. Most mondom, hogy sajnálok mindent, fontos vagy nekem és nem szeretném, hogy haragudjatok rám. Kérlek gyertek el velem majd valahova meg hívlak benneteket.
- Tsk...jó majd meglátjuk..- Mondta Katsuki megszánva a nőt.
- Oh, igen ez az!- Ugrott fel örömében.- Na gyere ide ölelj meg.
Katsuki így tett, bízva abba, hogy ezután már Momo le száll róla. Ekkor Momo hírtelen le kapta Bakugout. Mivel Katsuki le volt lassulva az ital hatására sokkal később fogta fel, hogy mi is történik. Katsuki lefagyott, és mikorra oda értem akkor vette észre a helyzetet.
Katsuki nagyon átverve érezte magát. És miután elmentem onnan Katsuki iszonyatt dühös lett.

- TE EZT MIND DIREKT CSINÁLTAD, IGAZ??- Kiabált rá. - TUDTAD, HOGY [NÉV] LÁT MINKET? Tudtad, hogy ott...van.- Halkult el és fejét fogva le rogyott a földre, majd elsírta magát.
- Kacchan esküszöm, hogy nem láttam...Ne haragudj csak el ragadott a —
- Hallgass el hülye ribanc!! EZT AKARTAD?? SZÉT AKARTÁL MINKET VÁLASZTANI, IGAZ?. - Ordibált.- Te miattad soha nem fog nekem megbocsátani! Nem akarom elveszíteni...- Ütött bele a falba.
- Kacchan, kárt teszel magadban..nyugodj meg.- Játszotta az aggódót.
- Takarodj a szemem elől!!- Mondta nagyon mély hanggal.
- De, Kacchan...Gyere inkább menjünk.- Fogta meg a karját, hogy felsegítse.
Katsuki azonban el rántotta a karját.
- Hagyj békén.-Mondta határozottan.
- Kacchan, gyere menjünk másho—
- Azt mondtam TAKARODJ.- Ordította.- Soha többé ne lássalak!!- Mondta dühösen.
A nő fel állt mellőle és elment. Katsuki ott maradt és mélyen magába fordult.

Katsuki gondolatai:
- Hogy történhetett meg ez? Hogyan fogom ezt meg magyarázni?.....Utána kell mennem....De vajon a szállodába ment?....Oda megyek először....

Katsuki:
Katsuki fel állt és elindult, hogy fogjon egy taxit és elmenjen a szállodába. Miután megtette az imént említetteket szíve hevesen vert, félt hogy mindennek vége. Még a kocsiban is el-el ejtett pár könnycseppet.
Be ért a szállodába és csak remélte, hogy ott találja majd szerelmét.