A kezdet (BakugouxReader)

Part 17

A jég ami Katsuki jobb kezén pihent elolvadt. Reggel egy kisebb tócsára keltem fel. Elsőnek még nem jutott eszembe, hogy mi is lehet az a víz de aztán rájöttem, hogy mi az. Mivel Katsuki idő közben elfordult szorosan a falhoz őt már nem érte a víz. Halkan ki mentem, majd egy törölközővel feltöröltem a folyadékot az ágyról. Aztán egy másikat pedig rá terítettem, csak addig amíg Katsuki fel nem kel. Mostanában eléggé korán szoktam felkelni így most is volt időm készülni. Be mentem a fürdőbe gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet és kerestem egy másik lepedőt. Katsuki is felkelt én pedig oda ültem hozzá, ő meg felült hozzám.
- Jó reggelt!- Mondtam neki és utána adtam egy puszit az arcára.
- Jó reggelt neked is szépségem!- Mondta reggeli kómás hangjával, majd magához ölelt.
- Jól aludtál?- Mosolyodtam rá.
- Igen jól főleg, hogy te mellettem voltál.- Válaszolt kérdésemre és nyomott homlokomra egy puszit mondata végén.
- Akkor jó, hogy van a kezed?- Kérdeztem, közbe rá néztem kézfejére a szőke férfinak.
- Már sokkal jobb! - Jelentette ki.
- Örülök neki. - Mondtam, nyugodt hanggal.
- Megyek elkészülök én is, látom már te elkészültél csinos libám. - Jegyezte meg, majd felállt és magával húzott közben, átölelt és csak nézett a gyönyörű szemeivel.
- Mi a baj?- Kérdeztem tőle kíváncsian.
- Semmi csak még mindig annak a hatása alatt vagyok, hogy tegnap reggel te kezdeményezted a csókot.- Mondta vigyorogva.- Na megyek mostmár tényleg mert el fogunk késni. - Mondta, majd bele mart a fenekembe és elment.
Én elpirulva húztam át az ágybelit, és közben mosolyogtam is. Mire Katsuki vissza jött meg is ágyaztam.
- Új ágybelit tettél fel?- Kérdezte.
- Igen mert tiszta víz volt a lepedő az elolvadt jégtől.
- Szeretnéd ha bemocskolnánk?- Kérdezte egy perverz mosollyal az arcán.
- M-Mire gondolsz?- Kérdeztem vissza félve.
- Akarod, hogy meg mutassam. Tényleg még nem is adtam ma neked csókot.- Megfogta derekamat és magához húzva megcsókolt.
Csókja mint mindig most is finom volt. Hosszú csókunk után Katsuki felkapott az ölébe és lefektetett az ágyra.
- Most megmutatom neked, hogy kell bemocskolni a tiszta ágybelit.- Mondta, majd mosolyogva ismét megcsókolt.
Csókunk kézben eszembe jutott, hogy nem csinálhatunk semmit mert ha igen elkésünk. Így félbe szakítottam.
- Katsuki! Ha most meg tesszük el fogunk késni.- Jegyeztem meg szapora levegővétellel.
- Nem érdekel, most akarlak.- Mondta, majd elkezdte a nyakamat csókolni.
- De ha elcsesszük most a bizalmat lehet, hogy nem mehetünk New York-ba, vagy ki is rúghatnak. Én is benne lennék de nem játszhatunk a munkánkkal.
- Argh...Igazad van! Pedig már beindultam.- Mondta és mondata végén le is állt.
- Megyek megigazítom magam és mehetünk.- Álltam fel az ágyról.
- Várj még!- Kapta el a csuklóm.- Jól ál neked a kócos haj.
- Köszi, de ezért állítottál meg?- Kérdeztem tőle egy fél mosollyal az arcomon.
- Öhm...Remélem ezt még befejezzük később amit az előbb elkezdtünk?
Mosolyogva csak annyit mondtam, hogy lehet. Katsuki mérgesen ki indult a szobámból, majd megállt az ajtóban hátra nézett rám és így szólt.
- Tudom, hogy te is megörülsz amiért nem feküdtünk le.- Majd elmosolyodott és ki ment a nappaliba.
Én csak mosolyogtam és el lejtettem egy "ch" megjegyzést amit még pont hallott a fiú.
- Igen igaza van. Én is akartam de mennünk kell a munkába.- Mosolyogva elmentem a fürdőbe és megfésültem a hajam. A tegnapi nap miatt még mindig egyenes volt a hajam így ma is kiengedve volt a hajam. Elindultunk ezek után a munkába és Katsuki a munka helyi parkolóban ismét le támadott egy nyelves csókkal.
- Alig várom a nap végét, libám.- Mondta, majd megnyalta felső ajkát.
- Te kis kanos.- Mosolyogtam rá.
Kiszálltunk a kocsiból és a szőke férfi átkarolta a derekamat néha-néha lecsúszott kezei a fenekemre én meg csak rá néztem és tudta, hogy nem akartam, hogy fogdosson. Bár nem igazán bántam de ha nyilvánosan csinálta kicsit haragudtam érte mert nem akartam, hogy minket nézzenek. Mivel gyerekek is mentek az iskolába ami nem messze volt a a cégtől így nem akartam. De Katsuki olyan erőszakos volt és nem bírta megállni. Együtt értünk fel az osztályunkra mind a ketten üdvözöltünk mindenkit. Jirou barátnőm két puszival fogadott és láttam, hogy kíváncsian várta a fejleményeket. Mivel látta, hogy együtt érkeztünk és Katsuki keze még akkor is a derekamon pihent. A reggeli incidens után nem értünk rá reggelit csinálni így Katsuki elment a büfébe kajáért. Mikor ki ment Jirou egyből letámadott.
- Na mesélj! Hogy-hogy együtt érkeztetek és így ilyen pozícióba?- Tette fel kérdését kíváncsi arckifejezéssel.
- Hát ugye azt tudod, hogy tegnap volt a szülinapja?- Kérdeztem vissza.
- Ühüm-ühüm.-Bólogatott.- Igen tudom, együtt töltöttétek.- Válaszolta
Elmeséltem az egészet amit figyelmesen hallgatott. Azt is elmondtam amikor Katsuki hősiesen meg mentett engem attól a két örülttől. Annak hallatán aggódva figyelt tovább és vissza kérdezte, hogy minden rendben van-e velem. Én megnyugtattam, hogy Katsukinak hála hamar megnyugodtam, és ha nem aludt volna velem akkor egész éjjel nem tudtam volna aludni.
- Oh, örülök neki, hogy nem esett semmi bajod.- Mondta, közben átölelt.- És akkor most mi is van köztettek?- Kérdezte az ölelés után.
- Nem tudom, nem beszéltünk róla még.- Mondtam, közben megvakartam a halántékomat.
- Egyszóval még nem jöttetek össze igaz?- Kérdezte.
- Hát még nem de nagyon úgy néz ki. Ma már azt akarta csinálni velem el is akarta kezdeni de leállítottam.
- Nem fért bele az időbe mi? Te is akartad?- Tette fel kérdéseit.
- Hát nem fért volna bele. Féltettem az állásunkat meg a New York-i utat is. Egyébként nem tudom ha bele lendültünk volna akkor lehet akartam volna. De így, hogy azt sem tudom mi van köztünk kicsit tartok még tőle nem akarok koppanni.
- Szerintem Katsuki komolyan gondolja veled. Ja tényleg gratulálok nektek az úthoz! Megérdemlitek tényleg ügyesen össze hoztátok.- Jegyezte meg, majd megölelt ismét.
Én megköszöntem a jó kívánságokat és vissza öleltem közben.
- Akkor úgy gondolod, hogy komolyan gondolja?- Kérdeztem meg tőle.- Mert igen mondta már, hogy mit érezz irántam de Katsuki még sem olyan férfi aki komolyan gondolná egy lánnyal is.- Mondtam és utána vakartam meg tarkómat.
- De te, te vagy! Nem holmi nőcske akikkel az ilyen férfiak mint Katsuki foglalkozni szoktak.
- Az meg lehet! De felék ha úgy is meg kap akkor tovább áll.
- Akkor még tartsad magad egy ideig de ahogy te akarod.
- Majd meglátjuk. Előbb meg beszélem Katsukival a dolgainkat.
Ezután elmeséltem azt is, hogy szerelmet vallottam az említett férfinak. Jirou meglepődve hallgatott tovább. Mondtam, hogyan is történt.
- Örülök, hogy tisztáztad az érzéseidet.- Mosolyodott rám.
- Én is örülök neki!- Mosolyodtam rá vissza.
Beszélgetésünk során Denki is megérkezett és egyből szájra puszival köszöntette. Én csak szemem sarkából figyeltem, és miután Kaminari leült a helyére hosszas szemezésbe kezdtek. Békén is hagytam a barátnőmet aki jelenleg rózsaszín felhők közt érezte magát. Az én lovagom is megérkezett a büféből. Le ült mellém arcomra puszit nyomott, majd kezével átkarolta a vállamat.
- Kipletykáltad magad?- Kérdezte tekintetét rám szegezve közben.
- Mondhatjuk úgy is.- Válaszoltam kérdésére fél mosollyal az arcomon.
- Hoztam neked reggelit.-Mondta, majd átnyújtotta.
- Köszönöm szépen.- Köszöntem meg mosolyogva.- Ma még elkell mennünk a főnökhöz a repülőjegyekért.
- Én már elhoztam őket.- Mondta, majd elő vette azokat.- Tessék oda adom az en jegyeimet is. Te jobban vigyázol rájuk.
- Oh, hogy-hogy rám mered bízni?- Tettem fel kérdésemet és raktam el a jegyeket.
- Csak úgy! Tudom, hogy jobb vagy az ilyenekben.
- Na, Bakugou Katsuki ilyet is ki tud mondani a száján?- Mondtam nevetve.
- Csend legyen liba!- Utasított, majd egy puszival befogta a számat.
- Hé, a munka helyen vagyunk!- Jelentettem ki miután a fejünk elvált egymástól.
- Kit érdekel! Ha én azt akarom akkor bele nyúlok a bugyidba is.- Jegyezte meg súgva a fülembe.
- Az durva lenne.- Súgtam vissza elpirulva.
- Úgy gondolod?- Kérdezte és szoknyám alá bujtatta egyik kezét, és lassan csúsztatta felfelé amíg az alsóneműm széléhez nem ért.
Perverz tekintetét végig rajtam legeltette. Várva a reakciómat.
- Hé, fejezd be! Jirou meg láthat minket.- Súgtam ismét füleibe, és toltam el a karját.
- Jól van nem csinálok semmit! Csak azt bánom, hogy nem tudtuk befejezni azt amit reggel akartunk. És azóta akarlak.- Nézett gyönyörű szemeivel, és nyomott arcomra egy csókot.
- Szerintem kezdjünk neki dolgozni.- Mondtam terelve a témát.
- Rendben liba!- Felelte vissza.
Bele merülve a munkába gondolkoztam rajtunk Katsukival. Ezt a csengő hangom zavarta meg, édesanyám hívott.
- Szia anya, dolgozom mi a baj mondjad gyorsan.
Édesanyámmal hetente 3-szor szoktunk telefonon beszélgetni. Mivel egy másik városban él ezért nem mindig találkozunk így a telefon marad nekünk. Néha el látogatok hozzájuk, egy hónapban 1-2-szer de akkor ott is szoktam aludni.
- Szia kislányom, haza tudnál jönni ma? Mert tudom, hogy ki mész New York-ba 1 hétre a munkával kapcsolatban.
- Ki mondta neked?
- Jirou barátnőd újságolta el tegnap mikor felhívtam.
- Oh, hívni akartalak elmesélni de tegnap nem nagyon értem rá. De amúgy igen elmehetek ma indulok ha szeretnéd munka után.
- Rendben van kincsem, na nem zavarok dolgozz csak nyugodtan.
- Okés, szia anya majd vissza hívlak munka után.
- Jól szia drágám.
Leraktam a telefont és gépeltem tovább.
- Anyukáddal beszélgettél?- Kérdezte a szőke férfi.
- Igen azt mondta, hogy ma látogassam meg őket. Hallott az útról és előtte még látni akart. Tényleg akarsz velem jönni? Ha már én is meg ismertem a szüleidet te is meg ismerkedhetnél velük.
- Nem is tudom. Nem akarok zavarni, biztos rád kíváncsiak csak.
- Hidd el rád is azok lesznek ha meg említem, hogy egy férfival kettesben fogok elutazni.
- Na jó liba elmegyek veled.
- Okés nagyszerű!- Jelentettem ki mosolyogva.
Ezután ismét neki álltam gépelni. Hosszas gépelések, és agyalások után elérkezett a várva várt szünet. Éhes lettem így meg ettem amit Katsukitól kaptam szendvicset. Majd mikor végeztem vele gondoltam, hogy a szünet hátra lévő idejében vissza hívom édes anyámat. Gondolatom után elő vettem a telefont és elkezdtem tárcsázni. Három csörgés után fel is vette anya a telefont.
- Szia anya! Most van szünetem, beszéljük meg tudod nem egyedül utazok majd.
- Hát mégis kivel?
- A munka társammal Bakugou Katsukinak hívják és ma őt is elvinném hozzátok, hogy ismerjétek meg.
- Rendben van hozzad nyugodtan. És normális?
Nem beszéltem még anyának Katsukiról csak még nagyon az elején mikor össze vesztünk Bakugou első napján. De most a telefonban mindent elmeséltem anyának, és azt is, hogy hogyan is érzek iránta. Ennek hallatán még jobban meg akarta ismerni. Tehát Katsuki ha akar ha nem akkor is el kell jönnie velem. Elmondtam Katsukinak, hogy várják őt is sok szeretettel úgy, hogy jönnie kell velem. Az említett férfi csak bólogatott ezzel kifejezve, hogy rendben van.
- Akkor, hogy legyen egyenesen menjünk innen anyádékhoz, vagy átszeretnék öltözni előtte?- Kérdezte.
- Igen át szeretnék öltözni.- Válaszoltam neki.
- Jól van libám.
Idővel végett ért a munka napunk. Három órakor felálltunk és elköszöntem a többiektől, majd Katsuki is így tett. Katsuki kirakott a lakásom előtt és ezután ő is haza ment átöltözni. Én még gyorsan le is zuhanyoztam mivel eléggé meleg időnk volt ma kicsit meg is izzadtam a munka ruháimban. Anyáék két várossal arrébb laktak így egy hosszú útnak álltunk elébe. Lassan elkészültem és vártam a férfit akivel együtt készülök menni szüleimhez. Kis idő után meg is érkezett. Erre én ki mentem hozzá és elindultunk. Elmagyaráztam, hogy anyáék merre is laknak és arra vettük az irányt. Katsuki be kapcsolta a rádiót amiben elég jó zenék mentek. Volt egy szám amire mind a ketten elkezdtük rázni a fejünket. A férfi fel hangosította a rádiót. Egymásra nézve elkezdtünk egyszerre énekelni. Igen ez ismét egy Bakugou Katsukis út amit nem lehet soha meg unni. A szám végén mind a ketten nevettünk. Aztán le vette a hangot.
- Tudtad, hogy borzalmas hangod van?- Kérdezte nevetve.
- Igen tudtam, és azt tudtad, hogy neked is?- Kérdeztem vissza én is.
- Hallgass nekem jó hangom van tudod, hogy én vagyok a legjobb.
- Persze-persze te vagy! Te egy isten vagy mindenhez értesz.- Mondtam gúnyosan, majd elnevettem magam.
- Hülye liba!- Csúfolt egy fél mosollyal az arcán megjegyzése után.- Sok idő mire oda érünk? Még nem jártam abban a városban sosem.
- Még egy 30 perc kb. Miért nem szeretsz velem utazni?- Kérdeztem a férfit nem komolyan gondolva azt.
- Hülye liba! Imádok veled utazni tudod, hogy szeretek veled lenni.- Morogta rám förmedve.
- Csak vicceltem te butus.- Pusziltam meg az arcát.- Tényleg amúgy majd beszélni akarok veled kettőnkről ha haza értünk.
- Rendben van! Én is akarok.
Ezután kíváncsi lettem, hogy ő mit szeretne velem beszélni. Még mindig volt kb 10 percünk az érkezésig. Ennek idejéig Katsukit utasítottam, hogy merre menyjen. Már be értünk a városba ezért csak a régi házamhoz kellet eligazítani. Ezek után meg is érkeztünk. Leparkolt a házunk előtt Katsuki. Megérkezve kicsit ideges voltam, a férfi akivel jöttem rajta nem láttam semmi ilyesmit ő úgy ballagott mellettem mint, ha csak haza jött volna. Édesanyám már az ajtóban várt minket.

Köszönöm szépen, ha elolvastad! 🥰

Tudom ígértem, hogy lesz benne huncutság de úgy döntöttem nem mostanra tartogatom! De hamarosan benne lesz. 🥰 Legyen szép napotok.