Váratlan meglepetés

280 15 7
                                    

Az első munkanapom az út után új munkámmal elég fárasztó volt. Katsuki és én is fáradtak voltunk, bár nagyon szerettük amit csináltunk. A nap végén Midoriya oda jött hozzánk és gratulált nekünk, és üdvözölt minket itthon. Beszélgettünk nevetgéltünk, az az csak én meg a főnök, Katsuki néha mosolygott egy erőltetettet. Elindultunk haza a lakásomba, és gyorsan összedobtam egy vacsit. Kaja után megcsörrent a telefonom.

-Szia, anya mizu?
-Szia, rendben haza értetek? Jól vagytok?
-Igen minden rendben van, jól vagyunk!
-tegnap is hívtalak, csak nem vetted fel.
-Áhh, igen...bocsi biztos levoltam némítva.
-Semmi baj, csak vissza hívhattál volna...mindegy örülök, hogy jól vagytok. Eljöhetnétek Bakugouval hozzánk a héten.
- Rendben van, majd leugrunk.
- Okés, családi vacsorát szervezek, úgyhogy az öcséd és a barátnője is itt lesz, már le van beszélve.
- Ohh, rendben az nagyon jó lesz.
- Na mostmár mennem kell vigyázzatok magatokra, puszi!
- Szia, puszi.

Mihelyst leraktuk elmentünk fürödni, közben beszélgettünk Katsukival a családi vacsorára, a munkáról és mindenről is. Miután megfürödtünk, Katsukinak megmasszíroztam a hátát. Kicsit beállt neki ma rosszul alhatott vagy nem tudom. Persze mikor végeztem én is megkértem rá, de tartott 10 másodpercig, mert utána át ment másba az a masszázs. Katsuki rendesen el tud kényeztetni az ágyban, annyira imádom, bár ő sem panaszkodhat. Mikor befejeztük beszélgettünk még, és lassan el is aludtunk.

Teltek múltak a napok, szombat reggelre ébredtünk. Elmentünk vásárolni, vettünk a családi vacsorához pár dolgot. Délben elindultunk anyáékhoz, 2 óra utazás után meg is érkeztünk. Anya ahogy meglátott, jött és ölelt meg minket. Apának szombaton is dolgoznia kellet, szóval ő később csatlakozik hozzánk, végülis tesómék sincsenek még itt, szóval nem baj. Katsuki ismét úgy mint legutóbb most is bedobta magát, anya nagyon kedveli őt.
A finom illatok a házból csak úgy átadtak kifelé. Én hoztam magammal váltó ruhát, mert csak holnap 2 órakor indulunk vissza Tokióba. Elmentem a szobámba és kiraktam a cuccaimat, mikor végeztem ledőltem az ágyamra. Katsuki is feküdt az ágyamra össze bújva pihentünk egyet. Anya benézett hozzánk, és megkérdezte, hogy iszunk-e valamit, de nem kértünk. Magunkra hagyott minket, azt mondta aludjunk egy kicsit, majd ha az öcsém is megérkezik felébreszt.
Mind a ketten aludtunk egy kicsit. Fél óra múlva Katsukira keltem fel, hogy éppen csókolgat.
- Ébresztő libám.- Mondta édes mosolyával.
- Szia, hercegem!- Mondtam, majd adtam neki egy szájra puszit.
Szemeztünk pár pillanatig, Katsuki simogatni kezdte a lapockám én pedig az arcára tettem a kezem és a hüvelykujjammal kezdtem simogatni. Mind kettőnk szeme csillogott ahogy a másikat nézte. Mind a kettőnk fülig szerelmes volt a másikba tekintetünk mindent elárult. Szemezésünk után egy szenvedélyes csókot váltottunk, amit egy kopogás szakított félbe.
- Gyere!- Kiabáltam át a csukott ajtón.
- Gyertek, megérkeztek az öcsédék.- közölte anya.
- Okés, menjünk le.
Katsuki ballagott leghátul előtte én, aztán anya, fél füllel hallottam valami morgást Katsukitól. Biztosan ki akadt, hogy megzavartak minket. Én sem bántam volna ha nyugisan lettünk volna, de hát ez ilyen. Köszöntünk öcsémnek és barátnőjének, beszélgettünk jól elvoltunk, aztán apa is megérkezett. Köszöntöttük őt is, aztán elment gyorsan lezuhanyozni. Mikor készen álltunk mind leültünk, és elkezdtük a vacsorát. Olyan sokat ettem, hogy Katsuki azt hitte kicseréltek engem, és valami hasonmás lehetek. Nevettünk apának a rossz viccei mindent vittek. Majd tesóm egy csendes pillanatban felállt, anya pakolászott én meg Katsuki most is szemeztünk huncuton, apa a telefonját nyomkodta.

- Hé, leülnétek egy kicsit?- Kérdezte.
- Miért mi a baj?- Kérdezte rá anya.
- Semmi baj nincs, ülj le.- Utasította.- Na most hogy figyel mindenki, akkor mondanám is. Tudom, hogy van pár hónap a szülinapodig, de most szeretném átadni.- Mondta, majd át adott egy borítékot.
A leányzó kikerekedett szemmel érthetetlen arckifejezést vett fel arcára.
- Oh, mi ez, egy levél?- Kérdezte meglepő mosollyal.
- Bontsd ki!- Utasította.
A lány ki is bontotta, és nem levél volt benne hanem két repülőjegy amit jövő nyáron vehet igénybe a fiatal pár, ami Görögországba szól.
- De jó, de miért most kapom meg?- Kérdezte, nagy nyílt szemekkel és közben kíváncsiskodó mosollyal.
Ezután a kérdés után az öcsém elő vett egy kis dobozt, és fél térdre ereszkedett.
- Hozzám jössz?- Kérdezte kissé remegő hanggal.
Mi mind levegővételt vissza fogva néztük az egészet én úgy meglepődtem, szemembe könny szökött, úgy meg hatódtam és annyira örültem. Anyának is könnyes lett a szeme és nézte. A lány természetesen igent mondott. Mind gratulálni kezdtünk a párnak. Sőt még pezsgőt is bontottunk, igaz tesóm meg a barátnője nem iszik de ők koccintottak vízzel. Tesóm elmagyarázta, hogy a jegyet a nászútjukon fogják felhasználni, és hogy ezért adta oda neki most. Olyan romantikus, hogy kitervelte az egészet. Én meg csak kiskutya szemekkel néztem az én hercegemre, remélve, hogy levágta miért vettem fel az iménti arckifejezést.
- Mi a bajod neked, miért nézel így?- Kérdezte.
- Mindegy. - Forgattam meg szemeimet, nem is tudom minek erőlködöm.
Tesóm barátnője, az az menyasszonya nagyon megörült, teljesen meg volt hatódva még sírt is.
- Micsoda meglepetés.- Mondta apa.
- Gratulálok nektek gyerekek mégegyszer.- Mondta anya.
Az est további részében az esküvőről tudtunk beszélgetni. Már előre tervezgettünk, hogy mi hogy legyen, legalább is mi lányok a fiúkák teljesen másról beszélgettek, mi a nappaliban, ők meg az étkezőben.
Lassan álmosak lettünk, és sorban elmentünk zuhanyozni. Ezután fel öltöztünk és be mentünk a szobámba Katsukival. Lefeküdtünk az ágyamra és mosolyogtam magamban.

A kezdet (BakugouxReader) Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon