A kezdet (BakugouxReader)

Part 2

Jól felbosszantott a mellettem ülő férfi.
-Ez egy idióta, na mindegy most a munkámra kell koncentrálnom.-Sóhajtottam és kezdtem neki gépelni.
Nagy munkálatok után eljött a szünet is hála az égnek. Álltam fel a helyemről, és indultam el "főnököm" irodájához. Miközben sétáltam az említett ember irodájához csak arra tudtam gondolni,hogy vajon mit is szeretne velem beszélni.
Eközben oda is értem, mire bekopogtam az ajtón.
-Gyere!- Kiabálta át a csukott ajtón
-Miért hívattál?-Mosolyogtam rá.
-Gyere ide mellém [Név].- Nézett rám.
Oda értem mellé és oda húzott magához.
-Ma ráérsz munka után?- kérdezte majd felállt és meg simogatta a fejem.
-Persze, nincs semmi dolgom.- néztem rá kérdően.
-Valami baj van?. -Kérdeztem tőle félve.
-Nem nincs semmi.-mondta lehangoltan.
- Akkor majd megvárlak téged itt az irodában.-Mondta nekem majd leült.
-Rendben van.-Néztem rá közben sétáltam az ajtó felé.
-Köszönöm,hogy szakítottál rám időt és ne haragudj, hogy elvettem a szüneted idejét.
-Semmi gond rád mindig van időm.-Mondtam neki majd szomorkás mosollyal elhagytam a főnök úr irodáját.
Nagyon aggasztott Todoroki Shouto arca. Fogalmam sincs mit szeretne mondani nekem munka után.
Ahogy sétáltam sétált velem szembe a cég vezetője.

-Jó napot kívánok Todoroki úr!
Mire ő csak bólintott egyet és ment tovább.
Forgattam szememet miután már nem látott engem és mentem én is tovább. Mina és Jirou elém jöttek és kérdeztek az előbbiekről.

-Na mi történt, miért kellet be menned a főnökhöz?- Tette fel kérdéseit Mina.
-Öhm...igazából csak annyit mondott szomorkás fejjel,hogy majd a nap végén megvár. Gondolom beszélni szeretne velem.- Vakartam meg a tarkóm.
-Miért nem mondta akkor most amit szeretne?- tette fel jogos kérdését Jirou.
-Pff fogalmam sincs lehet valami fontosat akar. -Mondtam a legjobb barátnőmnek.

Párbeszédünk után elindultunk mind az osztályunkra, mihelyt oda értünk le ültem a helyemre a szőke férfi mellé kissé szomorkás arckifejezéssel amit az említett férfi észre vett.

-Na mi ez az arc, ennyire utálod,hogy mellettem kell ülnöd?- kérdezte fennhangon.
-Ahhj Bakugou békén hagynál most?- kérdeztem tőle lehangoltan.
-Uhh bocsi..nem én vagyok az oka ennek az arckifejezésednek? - kérdezte meglepően.
-Nem, nem te vagy...-mondtam neki majd lehajtottam a fejem az asztalomra.
-Hé Liba! Akkor a főnöknél történt valami?-nézett rám kérdően.
-Igen...de várj miért is kötöm ezt az orrodra? Nem veled fogom meg beszélni.- mormogtam az orrom alatt.
-Tsk...csak kíváncsi voltam mert most még a szokásosabbnál is csúnyább vagy.- mondta kötekedően.
Elfordítottam tőle a fejem, mire könnybe lábadt a szemem.
-Olyan rossz előérzetem van. Érzem,hogy valami rossz fog történni.-szipogtam.
Erre Jirou észre vette a könnyeimet szemeimben és kérdezte, hogy mi a baj? Tán csak nem sírok?
Ezeket a kérdéseket a mellettem ülő szőke férfi mind hallotta.

-Öhm ugye most nem miattam sírsz amiért lecsúnyáztalak? Mert nem...vagy..(khm). Motyogta.
-Ahrg Bakugou miért hiszed,hogy minden rólad szól?
-Bassza meg... csak nem szeretem ha valaki miattam sír...-förmedt fel idegesen.
-Oké bocsi...nem miattad van csak rossz előérzetem van.-Mondtam neki megbánóan az előbbi kirohanásomat.
-Tsk..mindegy.-Fordult el tőlem a gépe felé.

-Figyelj [Név] -szólt hozzám barátnőm.- Menjünk holnap este az itteni közeli bárba és igyunk egyet mit szólsz?-Kérdezte tőlem reményt adó fejjel.
-Hát, mehetünk már úgy is eléggé rég ittam.- sóhajtottam egyet
-Hívjuk Minát is tartunk egy csajos estét.- Mosolyogta barátnőm.

Elérkezett a nap vége amit nagyon nem vártam.
-Vajon mit akarhat Shouto nekem mondani?
Annyira össze zavartnak éreztem magam. Elindultam Shouto irodája felé. Megláttam az ajtót szívem ezerrel dobogott, ahogy közeledtem az ajtaja felé. Aztán csak annyit veszek észre,hogy nyílik az ajtó, Shouto volt az épp elém akart jönni.

- Pont indultam megkeresni téged.- Vakarta tarkóját.
-Itt vagyok.- lehajtottam fejem.
-Nos, ha végeztél akkor indulhatunk ha szeretnél.
-Persze menjünk.

Elindultunk a kijárat felé szótlanul.
Mentünk egymás mellet mire megszólaltam.
-Hova megyünk?-Kérdeztem a mellettem sétáló férfit.
-Csak ide a parkba.-Válaszolta
Én csak bólogattam ezzel azt kifejezve, hogy értettem.
Épp,hogy oda értünk Todoroki leült a padra majd én is le ültem mellé, és csak lefele néztem majd Shouto megszólalt.

-Tudod azért hívtalak mert beszélnem kell neked valamiről, amit én is nem rég tudtam meg Pontosabban tegnap reggel.-Közölte majd meg fogta a kezem.
-Értem és mi az?- tettem fel a kérdésemet félve.
- Évekre itt kell hagynom az országot.-felelte majd össze kulcsolta a kezünket és a kézfejemre adott egy szomorú puszit.
-Miiii? -Kérdem tőle érthetetlenül.
- El kell mennem külföldre 5 évre.- Nézett rám szomorúan.
- És akkor mi lesz velünk?- kérdeztem félve szerelmemet.
- Tudom, hogy nem csalnál meg sohasem, és én sem téged soha nem tudnálak nagyon szeretlek. De ahhoz hogy ne szenvedjünk tovább kell lépnünk egymáson. 5 év hosszú idő. - majd szorosan magához ölelt, közben nyomott a homlokomra egy puszit.
-Ahhjj miért kell ennek így véget érni-e?- hangom elcsuklott szemeimben könnyek csillantak meg. Szeretlek téged Shouto.- mondtam majd sírtam el magam.
-Én is téged. -Mire neki is elcsuklott a hangja majd ő neki is kicsordultak a könnyei.
-De ha vissza jöttem és ha nincs senkid és nekem sem akkor megpróbálhatjuk megint.-Felelte nekem remegő hanggal.
-Okés benne vagyok.- mondtam neki majd Megcsókoltam.- Mikor kell indulnod?
- Holnap délután hogy hétfőn már kezdhessek.Ha akarod együtt tölthetjük a délelőttöt. -Ált elő ezzel az ötlettel.
- persze, én is ezt akartam mondani!-mondtam neki kis mosollyal az arcomon.
Ezután haza kisért és szépen elbúcsúztunk.