Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

39.rész

Ray pov.
Egyszer azonban nagy meglepetéssel készültem. Elvittem egy klubba, ahol random emberek leptek fel és előadták a saját dalaikat.
- Ray mi ez a hely? - kérdezte kezemet fogva, közben fejét forgatta.
- Majd meglátod! Csak figyelj! - suttogtam fülébe. Leültünk egy asztalhoz és épp egy lány állt a színpadon.
- Cause you know me, darling, darling, darling...
Luka csillogó szemekkel figyelte az előadást. A lány nagy sikert aratott végül a dalával.
- És most te jössz! - néztem páromra.
- Mi... - nyekkent egyet. A hangja mint egy cincogó egéré.
- És most szólítjuk a színpadra az újoncot, Little Boyt! - mondta a házigazda. Luka ijedten nézett rá, mire megszorítottam kezét.
- Ügyes leszel! - adtam neki egy gyors csókot - Hajrá!
- Ezért otthon még számolunk!
Kiment és idegesen szorongatta a mikrofont, de amint kapott egy gitárt elkezdett játszani. Mosolyogva néztem szemeibe és dúdoltam halkan a nekem írt dalt. A dal közepe felé már bátrabban énekelt és a közönség is a refrényre tapsolt.
- And every heartbreak was a yellow brick road
Pointing me straight, just taking me home
I was never lost
I was just passing through
I was on my way to you... - végig engem nézett és mosolygott.
Tapsvihar és füttyszó kíséretében hajolt meg és sietett le hozzám a színpadról. Szorosan bújt hozzám és fejét mellkasomba fúrta. Éreztem szívének gyors ütemét, de lehet hogy a sajátomat éreztem. Vagy netán egyszerre vert mindkettőnké?
- Mehetünk? - kérdezte motyogva mire bólintottam.
Mosolyogva mentünk haza felé és halkan dúdoltam a dalt. Luka pedig még mindig zavarban karolt belém.
- Jól vagy? - ültettem le egy padra mikor egy parkon mentünk át.
- Ezt nem fogod szárazon megúszni. Milyen adatokat adtál meg?
- Egy művésznevet és egy email címet.
- Nem kellett volna! - puffogott.
- Most miért? - csodálkoztam - Nagy sikert arattál és ha a házigazdáknak tetszett a dalod, visszahívnak még egyszer! Mint azt a lányt, aki előtted volt.
- Akkor szólnod kellett volna, vagy legalább kikérned a véleményemet!
- Belementél volna? - kérdeztem sunyin.
- N... Nem.
- Gondoltam. - hajoltam közel hozzá, úgy orrunk összeért - Ha haza értünk bár hogy megbüntethetsz Little Boy!
Erre úgy elvörösödött, hogy azt hittem egy rózsaszál áll előttem.
- Pe-perverz! - csapott gyengén mellkason.
- Mire gondoltál kedves? - kuncogtam és rá kacsintottam - Én csak arra, hogy mosok helyetted.
- Persze! - motyogta és nagyon cukin rám mosolygott.
- Gyere te! - kaptam fel vállamra, amire halkan fel sikkantott.
- Hülye! Tegyél le! Elfogsz ejteni!
Haza mentünk és mindenki otthon volt. Vladimir bácsi volt a központban és valami nem stimmelt.
- Sziasztok. - léptünk közelebb.
- Mi a baj anya? - aggódott Luka.
Igor bácsi és apa elég idegesnek tűntek.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Luka, nem így akartam elmesélni, de... Kis tesód lesz... Megint.
- Az jó. - mondta szerelmem, majd szemei elkerekedtek - Várj... Mi?!
- Meglepi... - válaszolta kínosan nevetve.
- Lol... - motyogtam.
- Semmi gond! Holnap szépen elmegyünk a kórházba! - mondta Igor bácsi.
- Micsoda? Miért? - kérdezte apa.
- Hogy képzeled?! - ripakodott rá Vladimir bácsi.
- Te is tudod, hogy veszélyes egy harmadik baba! - válaszolta komolyan - Nem bírná a szíved, se a tested!
- Akkor sem fogom elvenni az életét!
- Mindenki nyugodjon meg! - kiáltotta anya idegesen. - Nem megy senki se a kórházba és mindenki higgadt marad.
- Könnyű azt mondani... - sóhajtotta bácsikám és megölelte Lukat.
- Semmi baj anya! - simogatta hátát.
- Nem vagyok hajlandó erre. Tizenhat evvel ezelőtt sem voltam és ma se!
- Vladimir, te nem érted mekkora kockázat ez?
- Ha nem lenne kockázat, akkor Luka és Dia nem lennének itt! - keltem védelmére bácsikámnak.
- Ez most más! Vladimur a szíved nem bírna ki ekkora terhelést! Kérlek! - lepett elé Igor bácsi és az arcara simított. - Szeretlek, nem akarlak elveszíteni.
- Én pedig a babánkat nem akarom elveszteni! - szipogta és hagyta, hogy férje megölelje.
- Szerintem mindenki pihenjen le és erre majd holnap visszatérünk. - tanácsolta anya
- Ez nagyon jó ötlet. - mondta apa. Mindenki rá bólintott, így elvonultunk pihenni. Luka idegesen járkált a szobájában, én pedig az ágyában feküdve néztem őt.
- Luka, nyugodj már egy kicsit! - fogtam meg kezét és az ágyába húztam.
- Nem tudom, örülnek egy kis tesónak, de ha ez valóban anya életébe kerül akkor...
- Ne is gondolj ilyesmire! Tudod az orvosin... Reszt vettünk egy tanfolyamon. Megfigyelhettünk egy kórházat és... Láttam egy gyerek születését. Gyönyörűbbet meg nem éltem át.
- Tinanal is ott voltál. - döntötte fejét vállamnak.
- Az más volt. Anyát és őt nagyon féltettem akkor, de mikor hallottam ahogy felsír... Az mindennél csodálatosabb!
- Így erezhetnek az anyák is?
- Ők is boldogok, de másképp. Ők felragyognak belül. A boldogság ilyenkor a csontjaikig átjárja őket.
- Most már értem, hogy Mark bácsi miért nézett mindig másképp Rosyra és Tinara...
- Így is mondhatjuk. - értettem egyet és adtam egy csókot neki - Anyukád rátok is mindig csillogó szemekkel nézett.
- De nem számít, hogy nem ő szült titeket, imád titeket.
- Tudom. Minden nap biztosított erről.
- Igen. - bólintott, majd megtámaszkodott felettem - Most jut eszembe! Még jövök neked egy büntivel.
- Már azt hittem elfelejtetted.
- Nem én, bár nem is tudom mivel kezdjem.
- Amivel csak akarod édesem.
- Hmm... - döntötte oldalra a fejét aranyosan, majd bevetette a kandúr szemeket - Hol is kezdjem... Csinálsz nekem fürdő vizet?
- Milyet akarsz?
- Forrót, habosat, illatosat. - mondta mire mosolyogva felálltam és kimentem engedni a fürdővizet. Tettem bele neki fürdősót és a kedvenc habfürdőjét. Mikor a felénél járt a víz kiindultam szólni neki.
- Luka kész a... - fagytam le meglepetten - ...víz... - Luka egy szál semmiben állt előttem, teljesen elvörösödve - Te meg mit...
- Szeretném... Ha... Megfürdetnél... - motyogta.
- O-oké... - feleltem vörös fejjel és bevezettem a fürdőbe. Én is levetkőztem és beültem mögé a vízbe. Látszott rajta, hogy zavarban van, mert még a füle hegye is piros volt.
- Zavarban vagy? - kérdeztem a vállaira simítva. Erre megremegett és felsóhajtott.
- N-nehm... - remegett meg a hangja, mire mosolyogva hajoltam füléhez.
- Tényleg? - fújtam bele fülébe, erre pedig felnyögött.
- Ray...
- Had legyen itt az én pillanatom, kincsem. - pusziltam a nyakába. Nagyot nyelve nézett rá szeme sarkából. Láttam szemeiben a vágyat, de a félelmet is. Mégis határozottan bólintott és ő hajolt először ajkaimra. Nem akartam a kádban csinálni mert iszonyúan veszelyes, de az agy szerencsére nem volt messze. Kikecmeregtünk és kissé botladozva ugyan, de eljutottunk a kiszemelt tárgyig.
- Biztos szeretnéd? - simítottam arcára és közben nyakát kényeztettem. Bólintott és a hajamba túrt.
- Igen, nem akarok örökké várni.
- Rendben! - válaszoltam. Az este további részében próbáltam gyengéd lenni vele és óvatosan értem hozzá. Féltem, hogy bármelyik pillanatban összetörhetem őt. Olyan kis törékeny volt, de mégis képes volt magába fogadni és nekem is örömet okozni. Tudtam és láttam, hogy mennyire fájt neki. Úgy látszik Rickel nem jutottak el idáig, ami még boldogabbá tett engemet. Nem tudom hányszor csináltuk az este, de nem is érdekelt. Csak azt láttam a szemeim előtt, ahogy a szerelmem vágyakozva néz rám és a nevemen szólít.
Másnap Luka kelt fel először. Nagyon fajt a háta és izzadt is volt. Tegnap sajnos azonnal bealudtunk a kis akció után. Fejét nyöszörögve dugta mellkasomba, mire én csak mosolyogva simítottam hátára.
- Jó reggelt! - suttogtam rekedten.
- Mhh... - bólintott. Belepusziltam a nyakhajlatába és beleszippantottam a bőrébe. Erre egy kicsit megborzongott, de jobban odahúzta fejemet.
- Lassan ideje kelni. - suttogtam.
- Tudom, de meg egy kicsit... - nyammogott és vissza is aludt a mellkasomon. Kuncogva simogattam és csókolgattam arcát. Annyira boldog voltam, hogy végre az enyém. De kíváncsi vagyok Igor bácsi mit fog szólni ha ezt megtudja. Úgy egy óra után Luka ébredezni kezdett és mikor rám nézett akkor szembesülhetett a tegnap estével. Mert arca újfent pírban úszott.
- Ugyan! Nincs mit szégyellni a gyönyörön. - csókoltam arcon.
- Attól még lehetek zavarban! - válaszolta durcásan, majd megpróbált felülni - Jaj! - kapott derekához.
- Óvatosan.
- Ez a te hibád. - morogta, de még így is aranyos volt.
- Te is kivetted a részedet. - mutattam nyakamat és hátamat, amin olyan csíkos volt, mint a zebra.
- Ne haragudj...
- Ugyan! Legalább dicsekedhetek, hogy a cicuskám...  - csókoltam meg. - Egy kis vadmacska.
- Meg porszívó is egyben. - motyogta aranyosan.
Felkeltünk és nehezen összeszedtük egymást. Viszont mielőtt kiléphettünk volna kiabálást hallottunk.