Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

34.rész

Igor pov.
Haza érve együtt néztünk valamit a tévében mikor Ray leszaladt.
- Igor bácsi, Vladimir bácsi! - mutatta ijedten a telefonját. Egy poszt volt, amin Vladimir és én csókolóztunk, de csak az én arcom látszott, ugyanis Vladimir hattal állt a képen.
- "Heart a buzik szívének csücske." - olvasta a posztot.
- Ne! Ne! Ne! - mondta kedvesem és elvette a telefont, majd a cikket kezdte olvasni.
- Hogy jutottak be?! - morgott Mark idegesen.
- "A jelek szerint a tehetséges énekes, kinek személyazonossága meg mindig titok, a saját neme felé kacsintgat..." Ki írta ezt a cikket?
- Nem tudom, de ha a kezeim közé kerül, nem lesz ne mulass! - ropogtattam ujjaimat - Hol van a szerkesztőség?
- Várj! Nézd! - mutatott Ray az egyik tükörre. Egy fiú volt benne látható, ahogy a telefonjával fotóz.
- Harry?
- Ő ki?
- Az egyik sminkesem! De hat ő is anya mint én! Miért csinálna ezt?
- Nem tudom, de megyek és kiderítem! - jelentettem ki.
- Én is megyek! - jött utánam Thomas.
Meg se álltunk a stúdióig, ahol azonnal megtaláltuk Harryt. Bevittük őt a szertárba és ott a falhoz nyomtam.
- Hogy képzelted ezt?!
- Sajnálom, én nagyon sajnálom!!! Én csak a fotót csináltam, nem én írtam a cikket! - fakadt sírva.
- Miért?!
- Felkeresett egy pasi! Nem tudom a nevét! Azt mondta, hogy kifizeti a lányom műtétjét ha csinálok egy ilyen fotót! - sírta. Erre lefagytunk. Az asztalán volt egy kép. Emlékeztem mi volt rajta. Ő és egy kopasz kisgyerek kendővel a fején, takaróba bugyolálva.
- Beteg a kislányod?
- Leukémiás. Azonnal kellett a műtét, volt egy jo donor, de sminkes vagyok. Nem volt 200.000 dollárom. - zokogta.
- Szólhattál volna! - lépett hozzá Thomas - Tudtunk volna segíteni, hiszen mi is orvosok vagyunk! Lettek volna kapcsolataink, hogy segítsünk!
- Pont ezért nem szóltam! Sajnálom, nem tudtam hogy ez lesz!
Szegény nagyon sírt. Látszott, hogy nem akarta ezt az egészet, de ha egy szülő pánikol, bármire képes a gyermekéért.
- Hagyd Thomas. - tettem kezemet vállara, majd Harryt magamhoz húztam - Én is ezt tettem volna, ha Dianaról lett volna szó. Harry, arra kérlek beszélj egy rendőr ismerősünkkel és csináltassatok egy fantom képet.
Kipattant a szeme.
- De nem kaptam meg meg a pénzt... A lányom...
- Ne aggódj e miatt. - mondtam.
George kihallgatta őt és felkérte egy társat, hogy csináltassanak fantomképet.
- Megteszünk minden tőlünk telhetőt. - állt elénk - Van ötletetek ki akarhat neki rosszat?
- Sokat agyaltunk rajta, de még nem jutottunk semmire. - ráztam a fejemet.
- Mi lesz a sminkessel? - kérdezte Thomas.
- Nos bűnrészesség vádjával valószínűleg le lesz tartoztatva, illegálisan akart pénzhez jutni és több mint valószínű, hogy kirúgják.
- Mi?! - hallatszott Harry pánikoló hangja. Az egyik rendőr odalepett melle és épp bilincset tett a kezére - Azt ígérték nem lesz semmi baj! Mi lesz így a kislányommal?! - zokogta miközben elvittek.
- Úgy tudtam, hogy enyhítő körülményt kaphat, ha segít a nyomozásban.
- Így van, de ez a jogi eljárásnál másképpen megy.
- George, tudsz tenni valamit érte.
- Nem dobom el az állásomat ezert!
- George! Neked is van egy lányod, nem tenned meg ugyanezt érte, ha nem lenne más kiút. - kérdeztem mire sóhajtott egyet. Elhiszem, hogy rendőrként ez nehéz neki.
- Meglátom mit tehetek.
- Köszönjük. - néztem rá hálásan - Addig a picire valami rokon fog vigyázni, úgy tudom.
- Igen, majd ő róla is gondoskodunk.
- Mi megyünk, mert Mark most írt, hogy Vladimir nagyon maga alatt van. - nézte telefonját barátom.
Haza mentünk és otthon valóban mindenki komor volt.
- Sziasztok!
- Sziasztok! Meglett a kis görény? - kérdezte Mark.
- Bonyolultabb a szitu ennél. Harrynek van egy lánya, aki leukémiás. Súlyosbodott az állapota és műtét kell neki, de Harrynek nem volt elég pénze és aki a fényképet kérte felajánlotta, hogy állja a műtét kereteit a fotóért. Ő csak a fotót csinálta.
- Te jó ég... - motyogta szerelmem és kezei remegése elárulta lelki állapotát.
- Kedvesem. - öleltem meg őt, mire mellkasomba bújva sírni kezdett - Semmi baj.
Mindenki jobbnak látta ha véget vet a mai napnak és elmennek lefeküdni. Mi is így tettünk, de éjszaka mikor lementem inni egy pohár vizet láttam, hogy Vladimir a laptop előtt ül.
- Mit csinálsz?
- Nézd meg ezt! - mutatta a gépet. Egy kép a facebookról. Harry és a kislánya, Tory. Valószínűleg Disneylanben mert mind ketten Mickey egér füleket viseltek. A kislány itt is pulcsit és kendőt viselt, az orrában csövekkel, de mosolygott, ahogy az anyukája átölelte.
- Szegény kicsi. - ráztam meg a fejemet - Megtudom érteni Harryt, amiért ezt tette, de ez akkor sem megoldás.
- Tudom, én is így vagyok... - szipogta - Éppen ezért van egy ötletem!
- Mire gondolsz?
- A következő koncerten a kislánynak gyűjtünk pénzt, hogy megműtsék őt!
- Ez remek ötlet! - öleltem meg.
- Ez azonban a menedzserem szerint aggasztó. - mutatta a cikket és az alatta írt kommenteket.
"Tudtam, hogy buzi! Mi másért sminkelne ennyit?"
"Úgy nézett ki mint egy langyi joker."
"WTF? Ez komoly? Kidobom a lemezeit!"
Lecsuktam a laptopot és mélyen a szemeibe néztem.
- Ne olvasd ezt a sok vackot! Te úgy tökéletes ahogy vagy! - mondtam őszintén - Nem érdekelnek mások véleménye! Így vagy Heart, ahogy vagy!
- Így van! - hallottuk meg Ray hangját - Imádom a zenédet és a kisugárzásodat! Ne törődj a negatív kommentekkel! Azok nem is igazi rajongók, akik egy ilyen dolog miatt elpártolnak!
- Ray... - motyogta Vladimir meghatottan.
- Aki meg utál az szívjon gázt!
Ezen végre halkan felnevetett és letörölte a könnyeit.
- Köszönöm. - mosolygott rám.
- Ez csak természetes! - szaladt hozzá és szorosan megölelte - Senki se packázzon a kedvenc sztárommal!
Vladimir őszintén mosolygott.
Másnap Thomas és én bementünk a rendőrségre ahol meglepődve láttuk, hogy George épp elengedi Harryt. A fiú szipogva nézett rá, majd nyakába ugorva megölelte őt.
- George, mi történt? - siettünk hozzájuk, mikor elváltak.
- Elkaptuk az újságírót, aki a cikket csinálta. Egy megszállott rajongód, akit állítólag Vladimir "visszautasított". - mutatta idézőjelben az ujjait.
- Hála égnek! - sóhajtottam és a szipogó sminkeshez léptem - Köszönöm, hogy vigyáztál rá!
- Hol van a kis lányom? - kérdezte aggódva Harry és remegve nézett felénk.
- Jelenleg a kórházban van megfigyelés alatt. - válaszoltam.
- Már korábban akartam kérdezni. - nézett rá George - Értesíteni akartunk egy családtagot, de az apát nem tudtuk elérni. Mi ennek az oka?
- Az apja... Meghalt, mikor terhes voltam. - mesélte. - Katona volt és mikor hét hónapos voltam behívták. Nem láttam őt többé.
- Sajnálom... - motyogta zavartan - Tudok valamiben-?
- Nem köszönöm! - vágott közbe - Egyedül is boldogulok! Elvinnétek a lányomhoz?
- Persze. De még van amiről beszélnünk kell. - bólintottam.
- Persze... - motyogta. Biztos meg mindig fel tőlünk egy kicsit. Leültettem egy székre.
- Heart azt az üzenetet küldi neked, hogy nem haragszik.
- Nem?
- Nem és szeretne segíteni ezert a következő koncertjenek bevételét a lányod kezelésére szánja.
- Te-tessék? - döbbent meg - De hát...
- Semmi de. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Köszönöm! - mondta zokogva és új fent lehajtotta fejét.
Szegény teljesen le volt sokkolva. George elkísérte őt a kórházba, mi pedig követtük.
A leukémia osztályon az egyik agyon egy kislány feküdt. Nagyon gyenge volt és mégis... Amikor meglátta Harryt úgy ragyogott mint egy kis virágszál.
- Mama! - mondta halkan a kis lány, mire a férfi újfent zokogva rohant gyermekéhez és ölelte magához óvatosan.
- Kicsikém! Ugye jól vagy?! Nincs semmi bajod?!
- Jól vagyok... - motyogta és elaludt. Thomas és én is csak bámulni tudtuk őket. George volt az, aki odament.
Ráterítette kabátját a hátára, majd Toryt is betakarta.
- Pár órát még bent tudunk nála lenni. - suttogta, mire egy fáradt bólintás volt a válasz.
- Köszönöm. - válaszolta hálásan és fejét lehajtva nézte alvó gyermekét.
Most láttuk csak, hogy Harry mennyire ki volt merülve. Ha lepereg előtted az életed az ki tud meríteni.
- Biztosúr én...
- George. A nevem George.
- George... - motyogta halkan, de hangjában hallani lehetett hallani, hogy mosolyog - Köszönöm a segítséget!
- Ez a munkám. - mondta George is mosolyogva.
- Csak én értem félre ezt vagy tényleg szikrázik a levegő? - kérdezte Thomas.
- Nem vagy egyedül. - ráztam a fejemet - Szerintem hagyjuk őket magukra.
- Támogatom...
Mi haza mentünk és Markot találtuk otthon ahogy a sztetoszkóppal mutatja Raynek a kicsi szívverését.
- Nagyon halk.
- Mert még nagyon pici.
- De nagyon szép! - mosolygott és lehunyt szemmel hallgatta tovább. Thomas is lágyan mosolyogva nézte őket és látszott rajta, hogy boldog.
- Lány lesz vagy fiú? - kérdezte izgatottan. Mark nagyon fáradtnak tűnt.
- Jól vagy, drágám? - lepett mellé Thomas.
- Igen. - bólintott - Csak kicsit fáradt vagyok.
- Pihenj le kicsit! - terített rá egy takarót Ray - Nem sokat pihentél mostanában, rád fér!
- De még meg kell csinálnom Rosynak az ételét...
- Azt megcsinálom én. - mondta és fel is állt. Thomas büszkén nézett utána. Én pedig felmentem a páromhoz, aki a két gyermekünkkel pihent az agyban, közben ment a TV. Dia a mellkasán aludt éppen, míg Luka az oldalához volt bújva. Mar ő is halkan szuszogott.
- Sziasztok.
- Szia, hogy ment?
- Kiengedtek. Láttuk a kislányát.
- És?
- Azt hittem megszakad a szívem.
- Ennyire rossz a helyzet? - ült fel óvatosan, hogy lányunknak kényelmes legyen.
- Sajnos igen. - bólintottam és mellé ültem - Jobban érzed magad?
- Kicsit igen, Ray alaposan kimosta a lelkemet. Okos fiú.
- Az és gondoskodó. Remek ember lesz.
- A kislány? Mennyire súlyos?
- Gyenge volt, de olyan szép kislány volt mint egy virágszál. George pedig...
- Pedig...? - kérdezte.
- Úgy néz ki, hogy megkedvelte Harryt. - mosolyogtam rá és hajába simítottam - Nem is kicsit.
- Ideje volt már. - mosolygott. - Beszelni szeretnék Harryvel.
- De akkor megtudja, hogy ki vagy!
- Nem érdekel, ő a sminkesem és nem szeretnék egy jó munkaerőt elveszíteni! - nézett a szemeimbe.
- Rendben, de most maradjunk így. - simogattam meg a fiunk hátát.
- Egyet értek! - suttogta és mosolyogva adott egy lágy csókot. A csók kezdett elfajulni. Nagyon vágytam rá, a bőrere...
- Fektessük le a kicsiket. - suttogtam az arcara simítva.
- Jóh. - suttogta vissza és csábosan mosolygott - A fürdőben találkozunk.
Elvitte Diat én pedig Lukat vittem az ágyába, a fürdőben aztán a zuhany alatt vart rám.
Teste most is oly' kecses volt, mint mikor először találkoztam vele. Szó szerint dorombolva léptem hozzá, bár az is lehet, hogy csak Louis volt a fürdő előtt.
- Gyere ide. - intett az ujjával mire mint, akit hipnotizáltak tettem, amit kert.
- Itt vagyok. - karoltam át a derekát és szorosan magamhoz húztam.
Kuncogva karolt nyakamba, majd lehúzott magához egy csókra. Boldogan viszonoztam ajkainak mozgását, míg folyt ránk a kellemesen a meleg víz. Hagytam, hogy mindenünk alaposan átázzon.
- Olyan szexi így a hajad. - simított a vizes tincseim közé.
- Hát még a te alakod! - simogattam derekát és hátát - Imádom.
- Létezik ilyen. Egy férfi, kedves, jóképű, vicces, szexi és gazdag?
- És te? Egy fiú melegszívű, gyönyörű egy csalogány hangjával.
- Ugyan, pont hogy ez okozta a bajt ránk... - nézett el rólam, de álla alá nyúlva emeltem fel fejét.
- Te soha! - néztem gyönyörű szemeibe - De most már elég a szavakból!
Ezzel megcsókoltam és a csempének nyomtam őt. Épp kezdtünk volna belemelegedni mikor kopogtak az ajtón.
- Menjetek szobára, meg akarok fürdeni odabent! - szólt be Mark.
Morogva néztem az ajtó felé, majd nagy nehezen ki kecmeregtünk a fürdőből. Noha én kicsit nehéz mozgással, mert enyhén szólva a botomra támaszkodtam. Vladimir kuncogva figyelte a reakciómat és beterelt a szobába ahol szó szerint magára húzott. És végre megadtam neki a régen várt kényeztetést, ami már ki járt neki.

Luka pov.
Lementem inni és meg akartam nézni a cicákat, de anyáék szobájából zaj hallatszott. Be akartam menni és megkérdezni, de Ray megállított.
- Szerintem hagyd őket öcsi.
- De mit csinálnak?
- Hogy fogalmazzak... Apukád épp... Boldoggá teszi anyukádat és nagy örömöt okoz neki.
- De hogyan? - kérdeztem fejemet oldalra döntve, mire mosolyogva bele borzolt hajamba.
- Majd, ha nagy leszel megtudod!
- De én már nagy vagyok! - durciztam - Ha nagy leszek akkor én téged akarlak boldoggá tenni Ray!
Erre Ray falfehér lett. Nem értettem.
- Kicsi, ez nem így működik.
- Mi a baj ezzel?
- Ezt olyan emberek csináljak, akik szerelmesek, mint a szüleink.
- De én szeretlek! - öleltem meg szorosan.
- Kicsi... Ezt nem szabad... - rázta a fejét szomorúan - Mi nem lehetünk azok.
- Miért?
- Kicsi vagy még és nem érted ezt. Ráadásul kilenc évvel idősebb vagyok mint te.
- De...
- Semmi, de öcsi! - mondta szigorúan - Gyere, menjünk aludni
Szomorú voltam, de szót fogadtam.

Ray pov.
Visszasiettem a szobába, ez most nagyon megfogott. Kedvelem Lukat, de ő az unokaöcsém. Nem tehetem meg ezt vele és Markékkal, mert így is sokkal jövök nekik.

Vajon mi fog történni Rayyel és Lukával? Markék babája egészséges lesz?
És George újra szerelembe tud esni Vladimir után?
Kiderül a folytatásban!
💄